129857. lajstromszámú szabadalom • Szabászati eljárás és hozzávaló eszköz

12985 7. 3 menyes manipulációkkal, különböző átvágásokkal, majd az előrész nyakcsúcspontjának a próba során eszközölt eltolásaival akarták kielégíteni, melyek a szabást vég-5 eredményben elfogadhatatlanul bonyolulttá tették annelkül, hogy biztos eredményre vezethettek volna. A találmány szerinti eljárás egyéb fontos műveleteit az alábbiakban fogjuk is-10 mertetni. A találmány szerinti eljárásnak egyik legfontosabb előnye, hogy elsőizben teszi lehetővé az ú, n. korrekt mintás, főleg csíkos szabás gyakorlati megvalósítását. Hosszú idő óta folytattak már kísér-15 leteket abban az irányban, hogy megváltoztassák a mintás, különösen csíkos anyagú ruhák közönséges kiszabásánál eddig tapasztalt össze-visszaságot, vagyis a test különböző részei fölé jutó csíkok vissza-20 tetsző rendszertelenségét, eddigelé azonban ebben az irányban sem sikerült megbízható, egységes szabászati módszert találni, mely ezt gyakorlatilag lehetővé tette volna. Ezzel szemben a találmány szerinti, az ál-25 talános szabási módszerektől már az alapelv tekintetében is merőben eltérő, anatómiai felismeréseken alapuló eljárás és főképen az ebből eredő meghatározott nyakcsúcspont (váll és gallérvonal találkozási 30 pontja) egyszersmind a szabatos csíkos szabás kérdését is önmagától megoldja. Az eddigi sikertelenség az egységes, anatómiailag helyes szabási módszer és a meghatározott eleje-nyakcsúcspont hiányának, 35 továbbá az ilyen esetben a részletek, pl. a vállrészek tekintetében is-tökéletesen szabatos adatok híján annak a körülménynek volt tulajdonítandó, hogy a megbízhatatlan adatok szerint kiszabott részeken, pl. a 40 vállrészeken a csíkoknak a vágás szerint változó sűrűsége, valamint a csíkok találkozása helytelenül alakult ki. Ezt még bonyolította az eleje-vállvarrásvonal helytelen megnyújtása gyakran a nyakvónaltól 45 a mell felé irányuló bevágás és a test domborulatát követni célzó mellső összesűrítés, (bedolgozás). A rajzok a találmány szerinti szabászati eljárás példaképeni kiviteli alakját és a 50 találmány szerinti eszközök egy-egy megoldási példáját vázlatosan szemléltetik. Az 1. ábra a hónalj-elővonal folytatásába cső méret felvételét elölnézetben ábrázolja. A 2. ábra az 1. ábrának és egyszersmind 55 a 3. ábrának megfelelő hátsó -nézet. A 3. ábrán a derékkörüli alapvonal elejközépponljáboz vezelö méret felvitelét elölnézetben szemlélteti. A 4. ábra a találmány szerinti eljárásnak a mell- és hátbőség közötti szabványos 60 aránytól való eltérés megállapítására irányuló továbbképzése vázlatos távlati elölnézetben látható. Az 5. és 5a ábrák a találmány szerinti eljárásnak megfelelően készült szabásminta 65 példái. A 6—10. és illetve a 6a—10a ábrák az eddigi szabási módszereknek csíkos ruhaanyag esetén bekövetkező hátrányait, illetve a találmány szerinti korrekt csíkos 70 szabás előnyeit egymással párhuzamba állítva szemléltetik. A 11. ábra a találmány továbbképzése szerinti, a szabásnál előforduló valamenynyi, kisebb-nagyobb görbületű sugarú vo- 75 nal megrajzolására egyaránt alkalmas, egyetemes görbevonalzó kisebbléptékű nézete. Az 1. ábra szerint tetszőleges hajlékony anyagból készült —I— szalagot vagy zsi- 80 nórt vízszintesen a derék köré helyezünk és így a mértékvételhez a törzstarlás pontos lemérésére meghatározott alapvonalat kapunk, mely egyben a kész kabát meghatározott karcsúsítási vonala (sveifolás.) 85 lesz. Ennek a vonalnak alapulvétele mellett a mértékvétel első adatát az 1. és 2. ábra szerint úgy kapjuk, hogy a szokásos hajlékony —II—mérőszalag végét az anatómiailag 'meghatározott —III— nyakkö-90 zépponthoz (hetedik nyakcsigolya) illesztjük és a —II— mérőszalagot a váll és gallérvonal —IV— metszéspontján, vagyis az ú. n. nyakcsúcson át a hónalj-elővonal folytatásába eső, függélyes irányban az 95 —I— alapvonalhoz vezetjük és a mérőszalagnak az utóbbival való —V— találkozási pontjánál a méretet leolvassuk. A 3. ábra szerint a következő méretet úgy kapjuk, hogy a —II— mérőszalagot íoo ugyancsak a 2. ábra szerinti —III— pontból kiindulva a —IV— nyakcsúcson át az —I— alapvonal mellső részének közepéig, vagyis —VI— »elej-középpontjaig« vezetjük és ezen a ponton a méretet leolvassuk. 105 A 4. ábra a szabáshoz fontos fél-hátszélességnek a találmány szerinti pontos megállapítását szemlélteti. Erre eddig nem volt megbízható módszer, hanem fél-hátszéiességnek leginkább a bevezetésben em- no lített idealizált típusnak megfelelően a mellbőség arányszámát vették és ezt szükség esetén csupán érzék szerint növelték