129702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületeknek, különösen fafelületeknek cellulozeszármazékokból készült lapokkal, különösen celluloidlapokból való borítására

Megjelent 1942. évi június hó l^én. 2LA6TAE KIRÁLYI ^SSS? SZABADAtMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 129702. szám. IV/h/1. (VIII/c.) .osztály. — B. 15016. alapiszám. Eljárás felületieknek, különösen fafelületeknek cellulozeszármiazékókból készült lapokkal, különösen celluloidlapokból való borítására. Bálint Pál Lipót vállalkozó és Amster Elek Ákos celluloídüzemi tisztviselő, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi február hó 21. A találmányt az alábbiakban fafelületeknek oelhiloictyapokkial való. borításával kapcsolatban ismertetjük, mert a találmány szerinti eljárás előnyei különösen ebben az 5 .esetben érvényesülnek meglepő mértékben, megjegyzendő azonban, hogy a találmány tetszőleges más anyagú felületeknek, pl. fémfelületeknek vagy kerámiai anyagból készült tárgyak felületeinek borítására, va-10 lamint fa- és más felületeknek más oeiluk>z.eszármazék.okból, pl. cellonból vagy cellitből, továbbá a celluloid pótanyagaiból készült lapokkal való borítására is egyaránt előnyösen alkalmazható. 15 Ismeretes, hogy különböző tárgyak felületeinek különböző vékonyságú, pl. 0.2— 0.5 mm vékony, egy- vagy többszínű avagy mintás (pl. erezett vagy márványozott) és fényes celluloidlapokkal való borításával 20 rendkívül tetszetős, dísz-, szín- és fényhatások, valamint különböző anyagok (üveg, porcellán, kő, márvány 'stb.) tetszetős utánzatai érhetők el, azonban az eddigi eljárásokkal létesített celluloidbevonatok 25 nem feleltek meg a gyakorlati követelményeknek, mert nem voltak eléggé tartósak, illetve különböző, hátrányos alakváltozásokkal jártak. Ismeretes továbbá, hogy különböző iparágakban különböző felületek-30 nek bizonyos lapokkal (pl. a könyvkötőiparban kéregpapírnak vékony papírral, vászonnal, bőrrel stb.) való borításához előnyösen alkalmazták az ú. n. bevonóvagy felragasztó eljárást (»kasirozásl«), melynél a bevonó, vagy bevonandó felüleíet teljes egészében valamely ragasztóanyaggal vonták be és a bevionólapot a felületre ráhúzták. Ugyanezt különböző felületeknek, pl. fafelületeknek oelluloidlapokkal való borítására eddigelé nem sikerült al- 40 kalmazni, mert egyrészt a ragasztóanyaggal vagy aoetonnal (a celluloid oldószerével) bevont celluloidlapok és a fafelület közötti kötés a felület különböző részein egészen különböző volt, vagyis a celluloid- 4g lap a fába egyes helyeken igen erősen beragadt, más helyeken pedig kevéssé ragadt oda és így hátrányos, sokszor feltűnő egyenlőtlenségek létesültek, másrészt pedig a száradás után a celluloid lapok felületén 50 nagyszámú és meglehetősen nagymérvű ráncok jelentkeztek. Mindezek folytán az így bevont tárgyak igen visszatetszők ós hasznavehetetlenek lettek volna s így kénytelenek voltak egészen más eljárásra 55 áttérni; nevezetesen úgy jártak el, hogy a celluloidlapot csupán a szélein ragasztották le, illetve a lap széleit bizonyos tárgyak, pl. dobozok vagy dobozfedelek, bútorrészek, klozettülődeszkák karimáira rá- 50 hajtották. így a celluloidlap sima és fényes maradt, vagyis az említett egyenlőtlenségeket elkerülték ugyan (helyesebben azok keletkezését megkerülték), azonban, eltekintve attól, hogy ennek az eljárásnak 6ä a bevonandó tárgyak tekintetében meglehetősen korlátolt alkalmazási területe volt, az így létesített bevonatok nem voltak tartósak, mert használat közben nagy mértékben elhúzódtak és más hátrányos alakvál- 70