129702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületeknek, különösen fafelületeknek cellulozeszármazékokból készült lapokkal, különösen celluloidlapokból való borítására

1 129701 tozásokkal jártak, pl. homorú alakra hajoltak és a fa vetődése miatt is különböző görbülések létesültek. Az eddigi eljárás további hátránya az volt, hogy miután a 5 celluloidlap, szélei kivételével, tulajdonképpen szabadon feküdt fel az illető felületre ÍS így az utóbbi és a celluloidlap között bizonyos légréteg maradhatott, a bevont tárgy tűzveszélyes volt, mert ha arra, 10 pl. égő szivarka vagy gyufa esett, az említett légréteg a celluloidlapnak esetleg csak kis darabon való meggyulladását is, belülről nagy mértékben táplálta s így nagy lánggal való égés következett, be. 15 A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az utóbbi hátrány, valamint az alakváltozásokkal járó. összes hátrányok teljesen kiküszöbölhetők, sőt további, eddig el nem ért előnyök érhetők el, ha sike-20 rül a bevonó vagy felragasztó '(kasírozó) műveletet előnyös feltételek között alkalmazni, vagyis ha sikerül ennek a műveletnek fent említett hátrányos következményeit kiküszöbölni. Ezt a találmány sze-25 rint úgy érjük el, hogy a celluíoidlapnak teljes egészében való felragasztása után a celluloidlap felületét forgácsoló szerszámmal, pl. gyaluval vagy a gyalúkéshez hasonló, de kézben tartható nagyobb pcn-30 gével avagy maróval megmunkáljuk, vagyis a oelluloidlapból lehetőleg vékony külső réteget forgácsolással eltávolítunk. így az említett ráncok és egyéb egyenlőtlenségek teljesen eltűnnek, a most már minden hál-35 rány nélkül alkalmazható kasirozás folytán pedig a oelluloidlap és a bevont felület között oly szilárd kapcsolat létesül, hogy az említett eltorzulások vagy vetődések és más alakváltozások többé szintén nem kö-40 vetkeznek he. Végül abban az említett esetben, ha a oelluloidljapra parázs, égő szivarka vagy gyufa stb. hull, csak az illető helyre szorítkozó pörkölés követkéz hetik be, de a celluloid lángra nem lobbanhat, 45 mert a kasirozás folytán a celluloid és az illető felület között teljesen zárt, légmentes kapcsolat van, vagyis nincsen olyan fent említett veszélyes légréteg, mely az égést belülről táplálná. 50 A találmány szerinti eljárás különösen akkor ad tökéletes eredményt, ha a forgácsoló szerszámmal való felületi megmunkálást a felragasztott réteg teljes megszáradása után foganatosítjuk. Ezt kövelőleg 55 a celluloidlap külső felületének fényezését a szokásos módon végezzük. A találmány szerinti eljárás az eddigi összes hátrányok kiküszöbölésével elért előnyön kívül még a következő további fontos előnyökkel jár: 60 míg az eddigi, csupán a lap széleinek leragasztásával, illetve lehajlásával dolgozó eljárás egyrészt éppen a szélek szükségképpeni lehajtása folytán, másrészt a bevont tárgyak említett alakváltozásai miatt, 65 eltekintve a borítandó felületek alakja tekintetében fennforgó alkalmazási lehetőségek korlátaitól, a méretek tekintetében is meglehetősen szűk határok közé volt szorítva, addig a találmány szerinti eljárás 70 alkalmazásával tetszőleges nagyságú felületek vonhatók be, még pedig akár egy, akár több darabból álló celluloidlapokból és anélkül, .hogy a lap széleit okvetlenül le kellene hajtani; így az eddigiektől el- 75 térően tetszőleges nagyságú bútorfelületeket aránylag egyszerű módon igen tetszetős külsővel ruházhatunk fel; ha célszerűnek mutatkozik, hogy a tetszőleges nagyságú felületet több egymás- 80 mellé csatlakozó lapból álló celluloidréteggel vonjuk be, akkor a találmány szerinti megmunkálás folytán az egymásmelletti lapok közötti illesztési élek gyakorlatilag teljesen eltűnnek és a termék egy- 85 darabban való bevonás benyomását kelti; míg az eddigi eljárás, pl. homorú felületek esetén teljesen sikertelen volt, addig a találmány akár homorú, akár bármily más alakú felületek esetén egyaránt sike- 90 résen alkalmazható; a találmánybeli eljárás alkalmazásánál, a megmunkálással eltávolított külső réteget is beszámítva, az eddigieknél vékonyabb, pl. 0.3, legfeljebb 0.5 mm vékony 95 oelluloidlapokkal is beérjük, még akkor is, ha a bevonandó fafelület nincsen simára lecsiszolva; ha pedig a fafelület finomabbra van kidolgozva, akkor a bevonásra egészen vé- 100 kony, pl. 0.2 mm vékonyságú oelluloidlap is használható; miután a találmány szerinti eljárás a celluloidlapok széleinek lehajtása nélkül is foganatosítható és a megmunkálással, 105 mint említettük, az illesztési szélek is gyakorlatilag eltüntethetők, bizonyos felületek bevonásához tetszőleges kis celluloidlapocskák, tehát hulladékok is felhasználhatók, ami a bevonást igen gazdaságossá no teszi; továbbá ilyen oelluloidlapocskáknak mozaikszerű összeállításával egyúttal igen tetszetős mintás hatásokat érhetünk el.