129637. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ösztrogén hatású anyagok előállítására
2 129637. szerűen az a, a-dianizil-dietil^elilalkioluolból akár a, a'-dianizil-dietil-elilénekhez, avagy akár a, a-dianizil-dielil-etilénekhez jutnunk. Ha pl. a fentebb említeti alkoholt 5 néhány csepp 10<>/o-os kénsav hozzáadása után 3 mm, vagypedig egészen magas vákuumban desztilláljuk, úgy olyan a-dianizil-dietil-etilénhez jutunk, amelynek olvadáspontja 90° körül van, míg fos.zfor-oxi-10 kloriddal történő vízlehasításuál, amelyet célszerű pl. toluolos oldatban forralás közben végezni, a kb. 124—125°on olvadó a: a'-dianizil-a: a'-dielil-etilénhez is eljuthatunk. Ez utóbbi anyag demclilálással erő-15 sebb öisztrogén hatékonyságú anyagot szolgállat, mint az a-dianizil-dielileliléii. Az eljárás foganatosítására szolgáljanak a következő példák, annak előrebocsátásával, hogy a klórdezoxianizoinnak .nevezett 2o és kb. 78—80° körüli olvadáspontot mutató anyagon azt az anyagot értjük, amelyet az anizoinből kb. 1 mol lionk'oriddal szobahőmérsékletien való behatás útján nyerünk s amelyet esetleg éterben kiáztatunk s 25 amelynek klórtartalma 42»/o körül'van, vagyis igen jól megfelel az elméleti értéknek. Nem lehetetlen ugyan Is, hogy ez a klórdezoxianizoin a már előbb 'említett aril Tándorlás folytán más, de bruttó formulá-30 ink ban azonos termékeket is tartalmaz, bár megjegyezzük, hogy a klórdezoxianizoin komsli tudójának megállapítására szolgáló kísérletek valóban a klórdezoxianizoin szierkezet mellett szólnak. Ha ugyanis pl. 35 1 g klórdezoxianizoinl 10 cm3 jégecetben oldunk és hozzá csöpögtetünk 14 cm3 jégecetben oldott 0,7 g krómsav anhkiridet és a barna oldatot negyedóráig vízfürdőn melegítjük ós a reakció elegyet vízzel hígítjuk, 40 (sárga kristályok válnak ki (0,85 g, vagyis közel elméleti, amelyek nyersen 126—128°on 'Olvadnak, klórt nem tartalmaznak és a további vizsgálatnál anizilnek bizonyulnak. Példák: 45 1. A törzsszabadalomban leírt módon klórdezoxiaizoinból és elilmagnózlumbromidból nyert kb. 85—86x-on olvadó diétildianizil-oxietánt (1 g-t) oldunk 10 cm3 száraz toluolban, hozzáadunk 3 cm3 foszíor-50 oxikloridot és 40 percig vízfürdőn melegítjük. Lehűlés után jégre öntjük és kiéterezzük. Az éberes oldatot vízzel, majd híg nátronlúggal mossuk. Az éter és toluol lehajtása után cca 1 g olaj marad vissza, 55 amely kristályozódik. Vizes alkoholból átkristályosítva kb. 120—121° körül olvadó sz til ben származékot nyerünk. E termék higany gőzsugár vákuumban desztillálva s melilalkoholból avagy még hexánból átkriislályosítva 124—125° olvadáspontot mu- 60 lat. Ha a terméket metil- vagy 'etilalkoholban oldott (30o/o-os) kálilúggal néhány órán át autóklávban 200° körüli hőmérsékleten tartjuk, úgy a me toxi csoportok hid roxi l csoportokká alakulnak át és a nyert fenol 65 olvadáspontja 1(56—170° körül van. E fenol ősztrogén hatása igen erős. Az irodalomban leírt p,p'-dioxi-a,a'-dielil-isztilbénuel olvadáspont depressziót nem mutat. Ha a85—-8(5°on olvadó alkohol 2 gramm- 70 jához 2 csepp lOo/o-os kénsavat adunk és az elegyet a higanygőzsugár vákuumjában desztilláljuk, úgy 70—95° külső légfürdő hőmérséklet mellett erős gőz vagy gáz fejlődés észlelhető, majd 120-128° külső íiir- 75 dő hőmérsékleten világos sárgás olaj desztillál (dianizil-dietil-elilén) át. Az elementar analízis 810/0 szenet és 8,40/0 hidrogént mulat, míg az elméleti értékek 0 — 81,10/0, H = 8,17o/o. Ez a olaj állásra vagy üveg- g0 szerű kristályokban kristályosodik. A nyers termék olvadáspontja 80—8(5° között van, de alkoholból kristályosítva az 'olvadáspontja 89—90°-ra emelkedik. Ugyanilyen eredményhez jnl.bai.unk ak- §5 kor is, ha2g-ot a 85—86° körül olvadó alkoholból, 10 cm3 sósavval telített alkohollal vízfürdőn zárt csőben egy óráig melegítünk, majd lehűlés után a reakcióelegyet vízbe öntjük. A deliidralizáció úlján képző- 90 dőlt szénhidrogén kristályosan vagy részben kristályosan válik ki, amelyet nuccsolással elkülönítünk. A nyers kristályok alkoholból átkristályosítva 125 g 90-92° körül olvadó dianizil-diielil-etilént szolgállal- g5 nak, ami a fentebb híg kénsavval dehidralizált dianizil-dietil-iclilénnel azonoísnak mutatkozik: a keverék olvadáspontja depreszsziót nem mutat. Ugyancsak ehhez a szénhidrogénhez ju- 1G0 tunk akkor is, ha foszforoxikloriddal dehidratizálunk, die a 'reakció hőmérsékletét 1.00° alatt tartjuk, így pl. ha kloroformos oldatban végezzük a dehidralizációt, avagy akkor is, ha 100°-nál magasabb hőm érsek- 105 léten dehidratizálunk, de a foszfor-oxiklorid toluollal erősen hígítva van, vagypedig a dehidratizálási idő rövidebb. Az előbb leírt dianizildietiletilének demetilálását épúgy végezzük, mint a példa ele- 110 jén megadjuk. 2. 100 g a: a'-dianizil-a-etil-etilén-glikolt
