129490. lajstromszámú szabadalom • Kétaknás folytonégő kályha

Megjelent 1942. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 129490. szám U/h. osztály. — K. 15315. alapszám. Kétaknás folylonégő kályha. Kovács Géza műszerész, Kispest. A bejelentés napja: 1940. évi november hó 26. A találmány főképen gázdús tüzelőanyagok — mint például barnaszén, barnaszénbrikett, istb. —- 'elégetésére való, de gázszegény tüzelőanyagok elégetésére is liasz-5 nálhaló egyszerű szerkezetű, olcsón előállítható, üzembiztos, kényelmesen és egyszerűen kezellieiő, valamim szabályozható kétaknás folytonégő kályha. Gázdús tüzelőanyagok elégetésére való 10 kétaknás folytonegő kályhák már nagy számban ismeretesek. Ezek megszerkesztésénél leginkább a tüzelés hatásfokának emelésére törekedtek és e célból rendszerint különleges kialakítású levegőbevezelő 15 és előmelegítő csatornákat, különleges rosiélyszierkezeteket és egyéb különleges műszaki rendszabályokat alkalmaztak. Ezek hátránya, hogy a kályhaszerkezetei megdrágították ós ezenkívül sokszor az üzem-20 biztonságot illetve tartósságot is csökkentették, minthogy például a viszonylag kis keresztmetszetű, bonyolult vezetésű és hosszú szekundérlevegőbevezetőcsialiornáka használat folyamán könnyen megsérülhel-25 lek, eltömődhetlek, istb. A találmány célja olyan kályha létesítése, amely aránylag alacsony ára folytán a közönség igen széles rétegei számára hozzáférhető és amely annyira üzembizlos és 30 tartós, hogy még szakszerűtlen és kíméletlen kezelés esetén is hosszú időn át zavartalanul használható, továbbá amely a kezelhetőség és gazdaságosság szempontjából is teljesen megfelel a gyakorlati követel-35 menyeknek. Az olcsóság és tartósság követelményeinek kielégítésére a találmány szerinti kályha tehát igen egyszerű szerkezetű. A gazdasági követelményeket illetően felismertem, hogy egy széles vevőkörök számára szánt kályha esetében nem annyira 40 a lehelő legmagasabb tüzelési hatásfok elérése a fontos, mint inkább az, hogy a kályha tüzét nem szakértők is könnyen és biztosan kezelhessék és hőleadását jól szabályozhassák. Hiába működik ugyanis va- 45 lamely kályha a kísérleti laboratóriumban kitűnő hatásfokkal, ha a gyakorlatban, helytelen kezelés folytán, 25—50 o/o-kal több tüzelőanyagot égetnek el benne, mint lamennyi szükséges volna. Az ilyen kályha- 50 nál a használatban gazdaságosabb az a kályha, mely szerkezeténél fogva a helytelen kezeléssel szemben nagyobb biztonságot nyújt, még ha a kísérletileg kimulatható legnagyobb hatásfoka kisebb is, 55 mint az előzőé. Felismertem azt is, hogy a helyes szabályozást és tűzkezelést legjobban úgy biztosíthatjuk, hogy a kályha tűzterét, vagyis az égő tüzelőanyiagnéteg felszínét és ennek 60 környezetét a kályha kezelőjének szeme előtt"helyezzük el, minthogy így a kezelő kis gyakorlattal, a tűz illetve láng minőségéről mindig láthatja, hogy szükségvan-e a tökéletes elégés elérése céljából a levegő 65 utánszabályozására vagy sem. Láthatja továbbá ezáltal a kályha kezelője azt is, hogy mikor kell a salakot illetve hamut el távolítani. A kitűzött cél a fenti szempontok figye- 70 lembevételével a találniány értelmében