129211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szekunderelektronsokszorozóval, valamint hozzávaló cső
2 129211. egyik bizonyos erősílőirányhan való munkánál a másik irány számára alkalmazott elektródák) különösen a katódarendszer, ezt a folyamatot ne zavarják. Evégett 5 célszerűen minden katódarendszernél az alábbiakban zárórácsnak nevezett elektródát alkalmazunk) mely arra való, hogy az elektronok áthatolását a hozzátartozó katódáról a sokszorozóba hol — különösen 10 időszakosan — szabaddá tegye, hol pedig elzárja. A zárórács tágszemű finom hálóként alakítható ki, minélfogva pozitív feszültség mellett (áteresztő fázis) csupán kevés elektront fog fel. Az elektródaelren-15 dezést másrészt úgy kell megválasztanunk, hogy a zárófázisbian a tjöbbnyire köziéi levő erősen pozitív hatásos kiindulási anódjának mezeje a negativ zárórácson a katődára ne hatoljon át. Célszerű továbbá,,, 20 hogy oly katódarendsziereket alkalmazunk, melyek ;a térnek csupán egy korlátolt szögletében emittálnak elektronokat, tehát különösképen oly sugárkeltő rendszereket, am ilyeneket Braun-féle csövekben alkal-25 máznak. Sokszorozónál nem oly nagy jelentőségű, mint közönséges erősítő csőnél, hogy már a primer elektródáról lehetőleg nagy áramot kapjunk. H:a erős kimeneti áramok kívánatosak, úgy ezek 30 megfelelő fokozott sokszorozással is létesíthetők. A vezérlés ismert módon a karakterisztika indulási áramkörzetében történhetik, ahol a vezérlés meredeksége a nyugalmi áramhoz különösen kedvező vi-35 szonyban van. A rajz szerinti csőnél a —2, 12— katódákat a —3, 13— Wehnelt-hengerek veszik körül, melyeknek rendszerint csekély negatív előfeszültségük van. A sugárkeltő 40 rendszerek »anódái« gyanánt a —4, 14— rekeszeket ialkalmazzuk. Feladatuk a működés folyamán, hogy ama fázisban, melyben a hozzátartozó katóda ne emittáljon, zárórácsként hassanak. Kiindulási anódák-45 ként a —6, 16— hengereket alkalmazzuk, melyek a sugárkeltő rendszerek és az ezen esetben rácsalakú (7, 8, 9) ütköző elektródák között vannak elrendezve. —Ex — és —Ax — az egyik erősítési irány beme-50 nete és kimenete, míg —E2 — és —A2 — )a másik erősítőirány bemenetei, illetve kimer nete. Az egyszerűség kedvéért csupán ama csatlakozási sarkokat szemléltettük, melyek között szokásos módon ellenállás vagy 55 transzformátortekercselés lehet, melyekre a bemeneti feszültséget galvános, illetve induktív úton vezetjük vagy amelyekről a kimeneti feszültséget nyerjük. A —2, 12 - katódák és a —3, 13— Wehnelt-hengerek időbelileg állandó előfeszültségen 60 vannak, mely. a—20— egyenaramforrasfciol táplált —19— feszültségosztóból jut hozzájuk. Ennek az áramforrásnak a pozitív sarka földelve van, feszültsége pl. 155 V. A —2—, —12— katódák a —19— feszült- 65 ségoszló leágazására vannak kapcsolva, úgyhogy a feszültség fő része (150 V:) a katódák és föld és iá maradék (5 V) a Webnél t-hengerek és a katódák között van. A többi elektróda feszültségét a —17— 70 feszültségielosztó Lói kapja, melyet a felcserélhető pólusú —18— feszültségforrás, illetve váltakozó feszültségforrás táplál. Feszültsége, pl. 350 V, melynek a közepe földelve van. A —17— feszültségelosztó 75 leágazásait úgy választjuk meg, hogy kétkét leágazása között balról jobbra számítva mindig lfí, illetve 85, 75, 75, 85 és 15 V feszültség legyen, amint azt a számok az egyes leágazásoknál a rajzon szemlélte- 80 tik, A —,18— feszültségforrás sarkainak! egyik állapotában a (4, 6, 7, 8, 9, 10, 14) elektródák feszültsége a katódához képest 325, —10, 75, 150, 225, 310, - 25 V; amint mindegyik beforrasztásnál (csatlakozásnál) 85 az alsó szám mutatja a rajzon. A —18— feszültségforrás sarka inak felcserélése esetén a feszültségek a katódához képest—2-5, 310, 225, 150, 75, —10, 325 volt, mint azt a rajzon a felső számok jelölik a befor- 90 rasztásoknál (csatlakozásoknál), tehát ugyanazon értékek fordított sorrendben. A két imént említett eset elsőjében a cső erősítőként működik balról jobbra, azaz az —Ex —nél bevezetett jelet —A x — 95 néb megerősítve kapunk. A —4— elektróda pozitív »anódaként« működik a baloldali sugárkeltő rendszerben, minthogy annak +325 V feszültsége van. Mint ahogy Braun-féle csöveknél ismeretes, az elren- 100 dezés úgy alakítható ki, hogy az áram lényegében a —4— rekesz nyílásán haladjon át. Egyébként nem volna nagy hátrány, ha az áram egy részét a rekeszre magára vinnők át. Az elektronok ekkor az első 105 —7— ütköző elektródára kerülnek, melynek feszültsége 75 V. Ezt a feszültséget abból ia szempontból választottuk, hogy az elrendezés bizonyos összíesizültségével lehetőleg nagyfokú isokszorozást érjünk el. 110 Evégett a —4— és —7— elektródák között fékezés történik. Ha nem volnának további elektródák, akkor eme fékezés következménye az elektronok oldalirányú szó-
