128608. lajstromszámú szabadalom • Kanyarulatban beálló, többtengelyű futómű vasúti járművekhez
12S(N>8. 3 hosszúságú s a, &b fűggvasak folytán csak úgy lehetséges, hogy felülnézetre vonatkoztatva, az E rúgó nem maradhat meg eredeti helyzetével párhuza-5 mosan, mint egyenlő hosszúságú fűggvasak esetében volna, hanem a pályagörbület középpontja felé elfordul. Ezzel azonban az L tengelyt is ugyanily értelemben forgatja el, és így sugár-10 irány felé tereli. Az egyenlőtlen hoszszúságú függvasakkal a leírt módon való felfüggesztés tehát elősegíti a beálló tengely sugárirányba való beállását és ezzel a kanyarulatban való futás 15 ellenállásának csökkenését. A 2. ábrán a C pont, mint a beálló tengely elfordulás előtti és utáni helyzeteiben a tengery középvonalára a felezőpontban húzott merőlegesekj 20 metszéspontja, úgy tekintendő, mint a beálló tengely és a vele elforduló rugók elfordulási középpontja. Ez elméleti forgáspont helyzete a fűggvasak' hosszúságainak viszonyától és a be-25 álló kerékpár egyéb jellemző méreteitől függő módon meghatározható. Ha a 2. ábra szerint a vízszintes nyomkarimanyomás a futókerékpár J középpontját (súlypontját) eredeti (kö-30 zép-) helyzetéből a keresett C pont körüli ívben y központi szöggel t távolságra a J' helyzetbe lendíti ki, nyilvánvaló, hogy az E hordrúgó A és B végei (szemei), ha a rúgó a kerék 35 síkjával párhuzamos helyzetét megtartja, ugyanilyen y központi szöggel fognak a C pont körüli ea , illetve eb félátmérőjű ívekben az A' és B' helyre kilendülni. Ez azt jelenti, hogy az 40 AfCA' egyen!őszárű vetületháromszög hasonló a BfCB' vetületháromszöghöz. Ebbő; következik, hogy ea eb A kilengetett sa hosszúságú AfA' függvas egyensúlyi helyzetét, vagyis azt az a szöget, amellyel a függvas eredeti függőleges helyzetéből kileng, az 50 A' pontban működő függőleges és vízszintes erők eredőjének iránya határozza meg épúgy, mint ahogyan az Sb hosszúságú BfB' függvas is a B' pontban támadó függőleges és vízszin-55 tes erők eredőjének irányát veszi fel, amikor eredeti helyzetéből ß szöggel tér el. Ha a V ill. V felezőpontján az ágy^ tokra támaszkodó rugót függőleges; irányban a forgóváznak és szekrény- 60 nek S nagyságú súlyhányada terheli, úgy ennek az erőnek fele az A' pontban, másik fele pedig a B' pontban működik. Ha pedig a kerékkarima legmélyebb helyén vízszintes irányban tá- 65 madó, tehát a rugóra ugyancsak a V felezőpontban átvitt nyomkarima^ nyomást Z-vel jelöljük, úgy ennek az érőnek ugyancsak fele-felerésze esik az A' és B' támadási pontokra. 70 A két erő eredőjének az irányát tehát az A' pontban a Z tg a = -ga B' pontban pedig a tg ß = -|— képlet határozza meg, amely összefüggésekből az következik, hogy a = ß. 80 Ez pedig azt jelenti, hogy a függvasak kilengési síkjából kivetített derékszögű háromszögek, vagyis azAfA'fA' háromszög és a BfB'fB' háromszög hasonlóak, tehát 85 ta _ S a tb _ s b Ezt az értéket behelyettesítve —~- fenti tb 90 képletébe, a következő képlet fogja a rúgó két függvasának hosszviszonyát meghatározni: sa __ e a sb ~ eb 95 A futóműnek az ábrabeli szerkezeti méreteiből kiindulva ez a képlet a következők szerint alakul: ea =f(p+li7 2 +<F íoo és vagyis a függvashosszak viszonya —!ä-= 7(p+ h)»+d 2 n105 Sb F (p—h) 2 +d 2 hol 2h a hordrugó szemtávolsága, 2d a rúgókötegek csapjainak távolsága, p pedig a beálló tengely elméleti elf or- no dulási középpontjának e tengelytől való távolsága. A C elfordulási középpont helyzete,
