128423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szelénelektródával ellátott, rekesztőréteges elektródarendszer előállítására

128423. 3 a chinolint finom cseppek alakjában az egész felületre fecskendezzük. E fecskendező- vagy szétporlasztóeljárás második célja, hogy a chinolint az egész 5 felületen egyenletesen eloszlassuk. Harmadszor ezzel az eljárással a chinolin pontosan kimért mennyiségét vihetjük fel. Kitűnt, hogy a chinolin fölös mennyiségének elhárítása jó eredmény elérésére nagy 10 jelentőségű. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy ha a chinolin helyileg vagy az egész felületen fölös mennyiségben van, túlságosan sok szelén oldódik, ami a 'szelénréteg egyenletességét zavarhatja. 15 Ha a rekesztőréteget még jobban kívánjuk vastagítani, ezt tehát előnyösen nem úgy tesszük, hogy hosszabb behatás kíséretében több chinolint alkalmazunk, hanem további önálló rekesztőrétegképző 20 kezelést alkalmazunk. Az ismertetett második kezelést 160 C° és a szelén olvadáspontja közötti hőmérs'éklelsn végezzük. A szelénelektródát pl. 200 C° hőmérsékletű kemencébe helye z-25 zük. Miután a tárcsa hőmérséklete közelítőleg 170 C°-ra jutott, a kemencében maradó tárcsát két percig cliinolinnal fecskendezzük. Ezután a szelénelektródát még három percig a kemencében hagyjuk. 30 Az elektródarendszer elkészítésére ezután a rekeszlőréfcegre, pl. ón, bizmut és kadmium alacsonyolvadáspontú ötvözetéből készült ellenelektródát fecskendezünk. Azzal, hogy a rekesztőrétegképző kezie-35 lést ekként szétosztottuk és az Ses képződése után és az Sec-be való. teljes átalakulás előtt legalább egy kezelést (a foganatosítási példa esetén a második kezelést) alkalmaztunk, elérjük, hogy a re-40 kesztőréleg a szelénnek a rekesztőrétegképező behatással szemben különösen 'érzékeny állapotában képződik. Ezt a rekesztőrétegképző kezelést, minthogy a szelénréteg felvitelétől és simára 45 kikenésétől, ezenfelül pedig a szelénnek^ sajtó alatti tömörítésétől és végül a jól vezető Se c

-módosulatba való végleges, teljes átalakulásától független, teljesen kézben tarthatjuk és jól reprodukálhatóan 50 foganatosíthatjuk. A rekesztőrétegnek a foganatosítási pél.da szerinti, sajtó alatti előzetes képzése azt eredményezi, hogy ekkor egyetlen rákövetkező kezelés elégséges. A sajtó alatti 55 rekesztőrétegképzés alklamazása helyett azonban rekesztőrétegképző kezelést még a sajtolás után is alkalmazhatunk. A képezendő zárórétegtől függően a kezelést tetszőlegesen sokszor ismételhetjük. Minden egyes további kezeléssel azt ér- 60 jük el, hogy az előző kezeléssel kapott rekesztőréteg vastagodik és egyenletesebbé Válik. A gyenge helyek, melyek nagy levezetőáramot eredményeznek, mintegy megerősödnek. 65 A találmány szerinti eljárással elért előnyök a következő, gyakorlatilag kapott mérésekből is kitűnnek. Az ismert kiviteleknél, még annál is, melynél a rekesztőréteg képződése sajtó alatt lúgos folyadék hatására ment végbe, az elektródarendszer előre irányuló árama 2 Volt feszültségnél majdnem 0.25 A/cm2

. E rendszer megengedhető ellenfeszültsége közelítőleg 16—18 Volt. Ez esetben közelítőleg 8 mA/cm2 erősségű szivárgó áram lép fel; erősebb szivárgóáramot megengedhetetlennek tartanak. A találmány szerinti eljárással készült rendszernél ellenben a megengedhető éllenfeszültség 30—45 Volt. Különösen meglepő, hogy e Mltételek mellett azonos előre irányuló áramot érhetünk el, hacsak gondoskodunk arról, hogy a szelén vezetőképessége elégségesen nagy legyen. Ezt az ismertetett foganatosítási példa esetén a megadott százalékos mennyiségű cirkóffiiumklorid hozzáadásával értük el. Az ennek következtében kapott nagy vezetőképesség ellenére az említett éUenfeszültség mellett csupán 8 mA/cm2

erősségű szivárgóáram keletkezik. Az előzőkből közvetlenül következtethető, hogy igen nagy előnyöket érhetünk el. Eddig pl. szükséges volt, hogy annyi elektródarendszert kapcsoljunk sorba, hogy " az elektrodiarendszerenkénti ellenfeszültség a megengedhető értéket meg ne haladja és ennek révén a szivárgóáram kbl 8 mA/cm2

nél erősebb legyen. A találmány első eredményeként kitűnik^ hogy ugyanakkor az ellenfeszültséghez szükséges, sorba kapcsolandó rendszerek számát közelítőleg felére csökkenthetjük. A hatás még a következő mérésből is kitűnik. Ismert eljárások szerint készült négy tárcsát Graetz-féle kapcsolásban 16 Volt váltófeszültséggel terhelhetünk. Ekkor közelítőleg 11.5 Volt egyenfeszültségleadás mellett 0.05 A/cmM vehetünk le. Ha emellett hűtőlemezeket alkalmazunk, a leadott áramerősséget 0.1 A/cm2

-ig növelhetjük. A találmány szerinti eljárással előállí-