128395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy mikrográfikus tisztaságú acél gyártására
4 12834 5. lak összetétele ugyanaz volt, mint az 1. példában. Az acélhoz 0,350o/0 szilíciumot adtunk. A találmány szerinti eljárás lefolytatása után a (salak összetétele a következő 5 volt: A12 0 3 390/0 FeO 0,6o/o CaO 470/0 MnO 0,4 o/0 Si02 10,5o/o Ti02 1,1 o/o MgŐ I.50/0 10 A fém, miután a salakkal összehoztuk, a következő összetételű volt: C l,030o/o Cr 1,37 0/0 Si 0,265o/o S 0,005o/o Mn 0,3000/0 P 0,008o/o 15 A maradék lényegileg vasból állt. A kezelés eredményeképen a fém teljes oxigéntartalma, mely a szilícium, mangán és króm hozzáadása után 0,0075 0/0 volt, 0,0015 0/0-ra, a kéntartalom pedig 0,005 «/o-20 ra csökkent. A fentebb ismertetett esztergályozó kísérlettel, ugyanolyan feltételek mellett, négy pontszerű hibát találtunk, melyek hossza külön-külön kisebb volt 1 mm-nél. Az in-25 got finom Mac Quaid-Ehn-féle szemcsenagyságot mutatott. A timföldből álló oxidos zárványoknak a fentiekhez hasonló feltételek melletti megszámlálása csak négy olyan zárvány felfe-30 dezését tette lehetővé, amelyek hossza 0,07 és 0,17 mm között volt, nagyobb zárványt azonban nem találtunk. Kokillában 0,020 o/0 alumíniumadalékkal készült ingó than három zárvány volt, 0,07 és 0,17 mm közötti 35 hosszmérettel, egy zárvány pedig 0,22 mm hosszmérettel. A Mac Quaid-Ehn-féle próbával kimutatott ausztenites szemcsézetet egyenletes finomságúnak találtuk, mihelyt a beadagolt alumínium mennyisége elérte 40 a 0,007 súlyszázalékot. Világos, hogy a találmány kereteinek túllépése nélkül az acélhoz a szilíciumon (vagy esetleg titánon vagy cirkóniumon) kívül alumíniumot is adhatunk az alkáli-45 vagy földkáli-bázisokat tartalmazó alumíniumos salakkal való reakció előtt vagy alatt. Ennek a hozzáadási módnak azonban nincs valami különös előnye, minthogy a lényeg a szilícium (vagy esetleg ti-50 tán vagy cirkónium) hatása a salakra, amit addig engedünk érvényesülni, amíg a salak már csak igen csekély mennyiségű vasoxidot és aránylag kevés mangánoxidot tartalmaz. A salak már eredetileg is tartalmazhat 55 bizonyos mennyiségű vas- és mangánoxidot azzal a feltétellel, hogy a végső salak végeredményben ezekben az összetevőkben igen szegény lesz. Ennél az eljárási módnál azonban hátrányos az, hogy fölös- 60 legesen fogyasztjuk az acélba vitt redukálószert, amelynek oxidja sav, így pl. sziliciumot. A redukálőszer egy részének ugyanis ekkor az volna a szerepe, hogy a vasoxidokat és mangánoxidokat redukálja, 65 ami viszont, nagyobb mennyiségű redukálőszer hozzáadását tenné szükségessé. Igaz ugyan, hogy ezeket az oxidokat alumíniummal is lehetne redukálni, de ezek közül az eszközök közül az előbbi ugyancsak 70 költségtöbbletet okoz. Ezért előnyösen olyan salakokból indulunk ki, amelyek az említett oxidokból nem tartalmaznak túlsókat. A lényeges szempont azonban, melyet fi- 75 gyelembe kell vennünk — mint már hangsúlyoztuk — a salak végleges összetétele a szilícium reakciója után, amikor a sziliciumot tartalmazó fém már készen áll arra, hogy a kokillába ontsuk. A csekély 80 vas- és mangánoxídtarlalomtól eltekintve szükséges, hogy ez a kompozíció olyan salaknak feleljen meg, amely gyakorlatilag timföldet,valamint alkáli- és/vagy földkálibázisokat tartalmaz. A végső salak mind- 85 amellett bizonyos mennyiségű kovasavat is tartalmazhat, és ha ezt a mennyiséget növeljük, az elért eredmény nem változik ugyan hirtelen, de fokozatosan mégis romlik. Most olyan példát ismertetünk, mely 90 a fenti eredményekkel összehasonlítva azt a káros hatást mutatja, melyet timföldben és földalkáli-bázisokban dús, de ezekén kívül még aránylag nagy mennyiségű kovasavat is tartalmazó salak fejthet ki. 95 3. példa. Rakatedzhető nikkel-krómacél öntvényt a fenti példákban említett összetételű, de kovasavban dúsabb salakkal erélyesen öszszekevertünk. A kezelés után a salak össze- 100 tétele a következő volt: Si02 40,8o/o MnO 3,3o/o A12 0 3 21 o/o MgO 3,5o/o CaO 27,5o/o Ti02 1,2% FeO 0,7o/o 105 Az ahimíniumos salakkal kezelt fém öszszetétele ez volt:
