128306. lajstromszámú szabadalom • Oxidkatóda és eljárás előállítására

2 128306. vagy a báriumoxidéval vagy a kalciumoxi­déval egyenlő molekuláris mennyiségben van jelen. Ezek a mennyiségarányok igen pontosan, legfeljebb 2°/o tűréssel tartan-5 dók be ahhoz, hogy a találmány szerinti kiváló tulajdonságokkal rendelkező kató­dát kapjuk, és nagyon kell ügyeni arra, hogy a bevonat tisztátalanságoktól mentes legyen. Ezért a találmány szerinti katóda 10 előállítására leginkább az alant ismertetett találmány szerinti eljárás alkalmas. A találmány szerinti katódához azok a kísérleteink vezettek, melyeket a fentemlí­tett oxidok egymáshoz képesti legkedve-15 zőbb arányának megállapítására végez­tünk. E kísérleteink folyamán megállapí­tottuk, hogy ha a fentemlített három föld­alkálifém (bárium, stroncium és kalcium) karbonátjainak kicsapással kapott tetszőle-20 ges aránybani elegyét szerves folyadékban finomra őrölve, e folyadékban való szusz­penziójukat állítjuk elő és e szuszpenziót szakaszosan ülepítjük, az egyes ülepítési frakciókból készített bevonatú katódák faj-25 lagos emissziói egymástól különbözők, még akkor is, ha az egyes frakciókban le­ülepedett szemcsenagyságok közel egyen­lők. Fel kellett tehát tételezni, hogy az egyes frakciók különböző fajsúlyú, azaz 30különböző vegyi összetételű szemcséket tartalmaznak, és e feltevést vizsgálataink igazolták is. Ismeretes volt ugyanis már az, hogy e három karbonát egyidejűleg állít­ható elő egyetlen megfelelő oldatból való 35 kicsapással, mikor is oly karbonátkeveré­ket kapunk, melyről eddig azt hitték, hogy kevérékkrisitályokbór áll, mert úgy vélték, hogy "e három földalkálífém egymást a kristályrácsban tetszőleges arányban he-40 lyettesítheti. Mi ezzel szemben megállapítot­tuk, hogy é három földalkálikarbónát egy­mással keverékkristályokat csak két pon­tosan mégszabott arányú összetételben al­kot. Az egyik lehetséges kristály össze-45 tétele 2 molekulasúly báriűmkarbonát, 2 molekulasúly stronciumkarbonát és 1 mo­lekulasúly kalciümkarbönát, a másiké pe­dig 2 molekulasúly báriűmkarbonát és 1— 1 molekulasúly stroncium- és kalciumkar-50 bonát mennyíségáranynak felel meg. En­nek folytán kiderült, hogy az eddig hasz­nált karbonátkeverékek nem keverékkris­tályokbői, hanem -— az egyes karbonátok egymáshoz képesti mennyíségarányáhak 55 megfelelően — a fentemlííett kétféle össze­tételű kéverékkristály egyikének és/yágy másikának és égy több egyszerű (azaz csak egy földalkálifémkarbonát alkotta) karbo­nátkristálynak elegyéből álltak, mely frak­cionált ülepítéssel az egyes alkotók faj- 60 súlykülönbsége folytán többé-kevésbbé szétválasztható. Kísérleteink során azt ta­láltuk, hogy sokkal jobb katódákat kapunk a tiszta keverékkristályok felvitelével és oxiddá való átalakításával, mint a kétféle 65 keverékkristály egymással és/vagy egy­szerű karbonátkristályokkal alkotott ele­gyének felvitelével és oxiddá való átalakí­tásával. Ennek valószínű magyarázata az lehet, hogy a tiszta keverékkristályokból 7° előállított oxidok más fizikai alkatúak, pl. felületűek és/vagy olvadáspontúak és/vagy gőznyomásúak, mint a kétféle keverékkris­tálynak és esetleg valamely egyszerű kar­bonátnak elegyéből kapott oxidok. 75 A találmány szerinti katódát tehát cél­szerűen úgy állítjuk elő, hogy a fémmagra azonos összetételű azaz egynemű keverék­kristályok alkotta karbonátbevonatot vi­szünk fel és ezt a már kiszivattyúzott, il- 80 letve szivattyúzás alatt álló csőben való felhevítéssel oxidbevonattá alakítjuk át. Minthogy a fentemlített mennyiségi arányt pontosan be kell tartanunk és ügyelnünk kell arra, hogy a bevonatba idegen anyag, 85 főleg szervetlen szennyezőanyag ne kerül­jön, célszerűen úgy járunk el, hogy a ke­verékkristályokat abban a szemcsenagy­ságban állítjuk elő, mely felvitelükhöz szükséges. Ilymódon eljárva, elkerülhet- 90 jiik a karbonátok megőrlését. melynek fo­lyamán szenyeződésük könnyen bekövet­kezhetne. Az ilyen eljárásnak további elő­nye, hogy az ilyen kis szemcsenagyságban kapóit keverékkrislályok szerves- l'olya- 95 dékhan könnyen diszpergálhatók és így olyan szuszpenziót kaphatunk, melynek se­gélyével a bevonatot a katóda magteslére kalal'orézissel, lehal igen egyenletesen vi­heijiik fel. A szemcse-nagyság egyenletes- 100 M'ge és a kataforéíikus eljárás alkalmazása pedig lehetővé leszi az ilyen bevonatoknak igen vékony woli'ramdrótokon való előállí­tását. Az így készüli kalódák igen kis fütő­feszüitségíí és lülöteljesílményü elektron- 105 csövek készítését engedik meg. Felvihet jiik azonban a keverékkrislályokal más fém­magokra és más alkalmas módon is, bár katal'orézissel való felvitelük lehetősége igen előnyös. 110 A találmány szerinti katóda előállítását részletesebben az alanti példákban ismertet­jük, anélkül, hogy á találmányt érre korlá­toznánk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom