127752. lajstromszámú szabadalom • Negatív visszacsatolású erősítő

2 127752. tóvá válik. A szórási mezők befolyása az. immár tökéletesen árnyékolt visszacsato­lási vezeték folytán szintén ki van küszö­bölve, 5 A találmány szerint a fenti hatás meg­valósításának számos lehetősége van, me­lyek közül kettőt az 1.) és 2.) ábrák szem­léltetnek. Az 1.) ábra V1; V 2 és V 3 kisülési csövek-10 bői álló visszacsatolása erősítőt szemlél­tet, melynél a visszacsatolási hatást az, utolsó cső katódáramköréből nyerjük, az első cső katóda áriamköréhez vezető út­ág révén. A közös tengelyű T átviteli veze-15 ték a kimeneti-körnek a bemeneti kör­höz való kapcsolására való, mikor is az R2 ellenállás oly méretezésű, hogy a T közös-tengelyű átviteli vonal vezeték jel­lemző impedanciájával egyenlő. 20 A 2.) ábra egy. Vx , V 2 és V s kisülési csö­• vekből álló háromcsöves erősítőt szem­léltet, mint az előbb, a visszacsatolási ha­tás ez esetben azonban a szemléltetelt kap­csolású kimeneti és bemeneti hídkörök 25 útján létesül. A bemeneti hídkört az R1; R2 , R 3 és R é ellenállások alkotják, a ki­meneti hídkört pedig az R5 , R 6 , R 7 ellen­állások, továbbá az R0 ellenállás, mely a kisülési csői belső ellenállása. 30 Mindkét hídkörnél, a jel bevezetése és vétele az egyik átlón át, a visszacsatolás pedig a szembenfekvő átlón át, a jól is­mert módon megy végbe. A bemeneti és kimeneti hídkörök visszacsatolási átlóit a 35 szemléltetett módon a T közös-tengelyű átviteli vonalvezeték kapcsolja össze. Mind­két hídkör oly tervezésű, hogy a vissza­csatolási útággal szemben fennálló impe­danciái a közös tengelyű átviteli vonali 40 vezeték impedanciájával egyenlők, ami tehát helyes vonalvégződést biztosít. A találmány, a fenti áramkörökre, me­lyek csak példaképem megoldások, kor­látozva nincsen. Az erősítő csatoló áram-45 köreinek stb. részletei feltüntetve nincse­nek, mivel ezek a találmány foganatosí­tásának ismertetése szempontjából nem lényegesek. Az is nyilvánvaló, hogy az erősítők nem csak 3 kisülési csövet alkal-50 mázó erősítők lehetnek, továbbá, hogy el­méletileg bárminő páratlan számú kisü­lési csőnek az ábrázolt áramkörökben való alkalmazása megvalósítható. Páros számú kisülési csövek használata mellett 55 iaz áramkör egy megfelelő pontján 180°-os fázis átfordítás válik szükségessé. A találmánynak fenti alkalmazásánál,» visszacsatolási közös-tengelyű átviteli vo­nalvezeték hosszát a tekintetbe jövő leg­nagyobb frekvencia hullámhosszánál 60 nem vettük nagyobbra és e vezetéket jel­lemző impedanciájával zártuk le, A ta­lálmány számos további hatását úgy lé­tesítjük, hogy a közös tengelyű átviteli A'onalvezetékct a megvizsgálandó frekven- 65 ciák hullámhosszának megfelelő nagyság­rendű hosszúságban, továbbá, a vonalvég­ződést a jellemző impedanciától eltérő értelemben képezzük ki. A találmány további számos alkalmazá- 70 si lehetőségének megértésié végeit szüksé­ges, hogy nagyon-nagy hosszúságú és jel­lemző impedanciájától eltérő impedanciá­ban végződő közös tengelyű átviteli vonal­vezeték útján bevezetett visszacsatolást fe- 75 szültségnek nagyságára és fázisára vonat­kozó hatást vizsgálat tárgyává legyük. A 3. ábrán szemléltetett görbe az át­viteli vonal vezetéken át létesülő fázis el­tolódást, a 4. ábrán látható a görbe pe- 80 dig a megfelelő feszültséget a vételi vég­ződésen arra az esetre ábrázolja, midőn a vonalvezeték nincs zárva. A fázis eltolódást görbe a végződés mi­nemüségétől függetlenül lényegileg ugyan- 85 az marad, a vételi oldalon jelentkező fe­szültség azonban természetesen a végző­déstől függ. A 4. ábrán látható a görbe a feszültséget nyitott áramköri állapot mellett szemlélteti. Mikor a vonalvezeték 90 jellemző impedanciájában végződik, visz­szaverődés nincsen, minélfogva a feszült­ség a frekvenciával állandó marad, mint ezt a 4. ábrán a c görbe mutatja. E két határ állapot közé eső értékek végtelen 95 számban lehetségesek, melyet a záró im­pedancia más-más értéke határoz meg. A b görbe pl. (4. ábra) az akkor nyert fe­szültséget tünteti fel, midőn a záró im­pedancia a jellemző impedanciánál na- 100 gyobb, de a végtelennél kisebb. A d gör­ibe a feszültséget abban az állapotban mu­tatja, midőn a záró impedancia a jellem­ző impedanciánál kisebb, de zérusnál na­gyobb. E magyarázat még világosabbá vá- 105 lik az 5. ábra vizsgálatából, mely a polá­ris koordinátákon szemlélteti a közös ten­gelyű vonal vezetékbe vezetett feszültség nagyságát és fázisát. Az 5. ábrán az a görbe a feszültség 110 vektor pályáját mulatja a nem zárt áram­köri állapotra nézve, mint ezt a 4. ábrán az a görbével szemléltettük. A c görbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom