127657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének előállítására
127657. 3 A katalizátorban levő vízüvegtartalmat, alkálikarbonátként számítva és a katalizátor összsúlyára vonatkoztatva, rendszerint 2°/o-nál nagyobb, célszerűen 10—30<y<>-nyi 5 mennyiségben szabjuk meg. Dolgozhatunk azonban lényegesen nagyobb vízüvegtartaloinmal is. A vízüvegtartalom találmány szerinti hálásai már oby katalizátorokban is jelent-10 kéznek, amelyek egyébként lényegileg fémes-vasból'és oxidos vasvegyületekből állanak. Ezek a halások különös mértékben jelentkeznek, ha a vízüveget a találmány szerinti módon más nagy aktivitású vas-15 katalizátorokba visszük, amelyek körülbelül 25°/o~ig terjedő mennyiségben rezei A'agy pedig célszerűen l<y0 -nál kevesebb mennyiségben nikkelt és kobaltot is tartalmaznak. Vaskatalizátorokhoz önmagá-20 ban ismert módon hozzáadott más adalékok, mint például nehezen redukálható oxidok, például a földfémek vagy ritka földek oxidjai, a cink, magnézium, mangán, cirkon, tórium, urán és más hasonló 25 anyagok oxidjai által elért különleges hatások a találmány értelmében adagolt vízüvegtarlalommal szintén javíthatók. A találmány értelmében alkalmazott vízüveg jelenléte oly vaskatalizátorok esetén is 30 előnyös, amelyek a fent felsorolt adalékokon vagy azok egy részén kívül, vagy azok helyeit A'agy azok egy része helyett hordozóanyagokat tartalmaznak, például kovaföldel, kovagelt, aklívszenet, vagy ezek 35 közül az anyagok közül többet, amelyeket célszerűen por alakjában viszünk be. A találmány szerinti katalizátor alkáliszilikáton kjvül más alkáliákal is tartalmazhat. A találmány szerinti katalizátorok elő-40 állításánál vagy használatakor alkalmazott különleges intézkedésekkel azok hatásossága lényegesen fokozható. A találmány szerinti, nagymértékben aktív katalizátorok állékony minőségben va-45 ló előállítása végett például azt az oldatot, amely a hidrogénezőhatású fémet és adott esetben járulékos anyagokat sók, például nitrátok alakjában tartalmazza, a kicsapáshoz használt reagenssel, például maró 50 kálilúggal, célszerűen hevített állapotban, harmadik edényben, vagy más módon, például centrifugáiszivattyúba való egyidejű bevezetéssel úgy keverjük össze, hogy eközben 7,5 és 11 között fekvő pH-értéket, 55 célszerűen 9—10 között fekvő pH-értéket, például 9,2 pH-értéket tartunk be. A fémsók oldatát a lúgba önlhetjük vagy keverhetjük és, ezt a műveletet a csapadékkal érintkezésben álló oldat megadott pH-értékénél befejezzük. Kobaltkatalizátorok 60 esetében előnyös, ha a lúgot a fémsók oldatába adjuk. , A pH-értéket a legegyszerűbb módon indikátorfóliákkal, kolorimé-, teres eljárással határozzuk meg. A pH-értéket azonban elektrometrikusan is mér- 65 he tjük és a hozzáfolyatást eközben önműködően vezérelhetjük a mindenkori pH-értékkel adott impulzus útján. Előnyös, ha a kicsapási- műveletet gyorsan, nevezetesen néhány percen, például egy-két per- 70 cen belül melegben foganatosítjuk. Ha a katalizátort hordozó masszákra, például kovaföldre, aktívszénre, vagy más hasonló anyagra visszük fel, iákkor a hordozómasszát már kezdettől fogva hozzáad- 75 hatjuk az oldatokhoz vagy pedig azokat csak a kicsapás vége felé vagy közvetlenül a kicsapás után adagoljuk. A hordozómassza finoman porított állapota azért előnyös, mert szemcsés anyag esetében a 80 pH-érlék a szemcse belsejében nem ellenőrizhető és így jó aktivitás nem érhető el. Az alkalmazott hordozóanyag mennyisége a vas-, illetőleg kobaltmennyiségnek célszerűen legalább 50o/0 -a, előnyösen e 85 mennyiségnek 200—5000/0-a, mely meghatározásnál a vasat és a kobaltot" fémsúlyban számítjuk. A kicsapott konlakl iszapot célszerűen például forró vízzel csak a lefolyó mosó- 90 víz előre meghatározóit pH-érlékéig mossuk. Előnyös, ha a kimosást megszakítjuk még mielőtt a mosóvíz pH-értéke 7,5 alá süllyedt volna. Előzetesen is moshatunk vízzel célszerűen addig, amíg a mosóvíz 95 pH-értéke 8 -9-et el nem ért. A kontaktiszap további kezelése abban van, hogy azt a vízüveggel bensőleg keverjük, majd golyókká vagy szalagokká formáljuk és megszárítjuk, miközben hid- 100 rogénatmoszférában 150 Ca alatti hőmérsékleten dolgozunk. Előnyös, ha a hőmérsékletet e felső határ alatt lassan fokozzuk. Az iszapot célszerűen elővigyázatosan szárítjuk, úgyhogy a csapadék belső 105 szerkezete és térfogata lehetőleg keveset változzanak, amit legjobban akkor érünk el, ha 100 C° alatti hőmérsékleten szárítunk. Ha 100 C° felelli hőmérsékleten dolgozunk, akkor előnyös, ha vízgőztartalmú, no a vízgőz harmatponljához kőzeteső hőmérsékleten tartolt gázzal dolgozunk. A kész kontaktanyagnak különösen jó aktivitása van, ha a szárítást vízgőzia tmosz-
