126868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklusos amidoknak egyenesláncú poliamidokká való átalakítására
2 például 8 óra alatt akként állíthatunk elő, hogy e-kaprolaktámot 1/10 mól vízzel 250 C° hőmérsékleten hevítünk. Ha nagyobb vízmennyiséget használunk, a reakciós időt 5 lényegesen lecsökkenthetjük, például 4 mól ekvivalens vízzel, 2,5 óra alatt 250 C°-on kielégítő polimerízálási fokozatot érhetünk el. A 200—280 C° közötti célszerű hőmérsékletkülönbözet gyakorlati kiegyenlítést 10 jelent a reakció foganatosításához szükséges idő és a túl magas hőmérsékleten való hőbomlás elkerülése között. Előnyös, ha az eljárást két fokozatban foganatosítjuk, mert a víz a reakciót be- 15 vezeti és bizonyos szakasz után nélkülözhető. Túl nagy v{zmennyiségek jelenléte; a reakció utolsó szakaszában nagyértékű rostképző polimerek képződését tényleg megakadályozza. A találmány szerinti el- 20 járásnál a laktámot és a vizet 180—300 C° hőmérsékletre a légköri nyomás fölötti nyomáson, általában 13,6—19 légköri nyomáson (200—280 angol font/négyzetcoll) hevítjük a végett, hogy az anyag lehetőleg 25 teljesen átalakuljon egyenesláncú polimerekké, majd a vizet fokozatosan le hagyjuk desztillálni. A nyomást végül légköri nyomásra csökkentjük. Ekként a kezdetben keletkezett egyenesláncú polimert tovább 30 polimerizáljuk. A reakció utolsó szakaszát az át nem alakult monomernek és a víznek a polimerből való eltávolítása végett csökkentett nyomás alatt foganatosíthatjuk. A rostképzőfokozatot akként állapíthatjuk 35 meg, hogy a megömlesztett polimert pálcával megérintjük és a pálcát gyorsan elhúzzuk. Ha a polimerképző állapotot elértük, könnyen képződik folytatólagos szál, melynek nagy a szilárdsága és hajlékony- 40 sága. A polimernek azt az állapotát, amelyben abból folytatólagos szál húzható, a viszkozitás mérésével is megállapíthatjuk. Ez az állapot akkor következett be, ha a belső viszkozitás 0,4 vagy ennél nagyobb. 45 A poliamidláncok hosszát akként határolhatjuk, hogy a reakcióskeverékbe a viszkozitást stabilizáló szerek közül egyet vagy többet bekebelezünk. Ilyenek : monokarbonsav vagy ennek valamely sója, ammóniák, 50 monoamin, többszörösen reagáló sav vagy ennek sója és többszörösen reagáló amin. Ezek az anyagok hajlamosak arra, hogy a polimert hevítése közben a viszkozitás további változtatásával szemben stabilizál- 55 ják. Egyes esetekben ismeretes, hogy ezek a polimer affinitását festékekkel szemben stabilizálják. Egyes esetekben ismeretes, 126888. hogy ezek a polimer affinitását festékekkel szemben növelik. Ha az említett, viszkozitást stabilizáló szerek egyikét a reak- 60 ciós keverékbe bekebelezzük, célszerű, ha 1 mól cilusos amidra 1/200—1/50 mól stábilizálószert használunk. Kívánatos, hogy a megfelelő ciklusos ketoxim átrendezésével előállított laktám- 65 ban rendesen előforduló át nem alakult ketoximtól mentes legyen. Ekként például s-kaprolaktám esetében, melyet a ciklohexaiionoxim átrendeződésével állítanak elő, az át nem alakult oxim mennyisége 70 csekélyebb, mint 0,5 °/o, célszerűen kevesebb, mint 0,1 o/o legyen a végett, hogy a laktámot világos színű poharaiddá alakíthassuk át. Miután az a laktám, amely kevesebb, mint 0,1 °/o oximot tartalmaz, cse- 75 kély mennyiségű vízben tiszta oldat képződése mellett könnyen oldódik és a nagyobb mennyiségű oximot tartalmazó laktam azonos feltételek mellett zavaros vizes oldatot ad, a megfelelő mennyiségű 80 jxim jelenléte vagy távolléte a laktámban könnyen meghatározható. A nemkívant oximot a lakiamból frakcionalt desztillálással vagy célszerűen akként távolíthaljuk el hogy a laktámot először szer-85 vés oldószerben vizes telített alkahtartalmu (sóoldattal mossuk és ezt követően gondosan frakcionáltan desztilláljuk. A találmány szerinti eljárást kiváltképen e-kaprolaktám kezeléséhez használhatjuk, 90 de alkalmazhatjuk jó eredménnyel egyéb vegyületeknél is, mint például a metilciklohexanonizoximok és a cikloheptanon-, ciklooktanon-, ciklopentadekanon- és a ciklohexadekanonizoximok, valamint a mono- 95 mer ciklusos hexametilénaddipinsavamid. Interpolimereket aminosavakkal, oxisavakkal, diaminok és dibázisos savak keverékével, glikoldiészter- és glikoldibázjsos savkeverékekkel kaphatunk. Interpolimere- 100 két különböző laktámokkal önmagában vagy egyéb polimert alkotó reagensekkel is állíthatunk elő. Az anyagokba festékanyagot, képlékenynyé tevő anyagokat és egyéb nemesítő- 105 Szereket kebelezhetünk be. A kapott termékek általában magasan olvadó szilárd anyagok, melyek szálat alkotnak és melyek hidegen való nyújtással molekulárisán elrendezett rostokká alakíthatók át. 110 1. példa: . 1 mól e-kaprolaktámot és 1/10 mól vizet 250 C°-on 6 óráig zárt csőben közömbös
