126674. lajstromszámú szabadalom • Szekundérelektron-erősítő és ezt tartalmazó berendezés

2 126674. elektródáig egyenként kB. 200 volttal nö­vekedő potenciáljuk van. A találmány ér­telmében a —7— anódát helyezzük a leg­nagyobb, pl. 1800 volt potenciálra, a —8— 5 fékezőelektródának valamivel kisebb, pl. 1700 volt lesz a potenciálja és a —9— le­mez potenciálját úgy választjuk meg, hogy az a —6— gyorsító elektróda, pl. 900 vol­tos potenciálja és az anóda, illetve a fé-10 kező elektróda potenciálja között legyen. A leírt példánál a lemez potenciálja 1100 volt. Az anódpotenciál nagysága természe­tesen a fokozatok számától és a fokozat­potenciáltól függ és így a cső különböző 15 szerkezeti megoldásainak megfelelően tág határok között különböző értékűre választ­ható. E potenciálelosztás eredményeképen az erősítés eddig el nem ért legnagyobb értékre fokozódik. Ennek a hatásnak való-20 színűleg az a magyarázata, hogy az lanóda előtti utolsó —6— rácsból leszakított elek­tronoknak nemcsak a —8— fékezőrácson, hanem, amennyiben a —9— lemezt elérik, azon is szekundérelektronok felszabadítá-25 sara kedvező sebességük van. A —9— üt­közőlemezből felszabadított szekunder­elektronokat ezután a —9— lemez és a —8— fékezőrács közötti feszültség ismét annyira meggyorsítja, hogy képesek lesz-30 nek a fékezőrácson újabb szekundérelek­tronok felszabadítására. Az itt felszabadí­tott elektronokat, valamint a megelőző gyorsító elektródákból származó összes elektronokat is a —7— anóda biztosan 35 összegyűjti. Amint a bevezetésben már említettük, a találmány lényege, hogy az elektronát­engedő —7— anóda mögött a lemezszerű —9— ütközőelektródát alkalmazunk és a 40 —8— fékezőelektróda csak »célszerűen«, tehát nem feltétlenül alkalmazandó, vagyis el is hagyható. Ez esetben természetesen a fenti elmélet nem fedheti pontosan a való­ságot, ami azonban nem változtat azon a 45 tényen, hogy a találmány szerinti csövek a gyakorlatban nagyon jól működnek. Az 1. ábrán példaképen feltüntetett erő­sítőben fellépő viszonyokat a 2. ábra sze­rinti görbe tünteti fel. Ez a görbe a —V— 50 erősítést a —9— ütközőlemez —Up— po­tenciáljának függvényében mutatja. Az anóda potenciálját —UA—, a fékező elek­tródáét —UB—, az utolsó gyorsító elek­tródáét pedig —U6— jelöli. A görbe azt 55 mutatja, hogy az erősítésnek ott, ahol a lemez potenciálja az anóda, illetve a fé­kezőrács potenciálja között van, jelentős maximuma van. Előnyösen ezt a területet használjuk ki az üzem céljaira. A lemez potenciálja előnyösen olyan mértékben ha- 60 ladja meg az utolsó gyorsító elektróda po­tenciálját, hogy a lemezre ütköző elektro­noknak elég nagy sebességük legyen sze­kundérelektronok leszakítására. Tehát a lemez potenciálja, pl. legalább mintegy 200 65 volttal nagyobb a —6— elektróda poten­ciáljánál. Az anóda és a fékező elektróda közötti potenciálkülönbség viszonylag ki­csi, pl. 50—100 volt lehet, minthogy az anóda szerepe nem szekundérelektronok 70 kibocsátása, hanem csak az előnyösen na­gyon kis kezdeti sebességű, másutt lesza­kított elektronok összegyűjtése. Ezért az anódát olyan anyagból, pl. nikkelből ké­szítjük, amely szekundéi-elektronokat nem 75 bocsát ki, viszont az összes többi elektró­dának olyan felülete van, amely a szekun­dérelektronok kibocsátása szempontjából lehetőleg kedvező. Minthogy arra törek­szünk, hogy az anóda előtt elhelyezett 80 elektródákról, főként pedig a —6— elektró­dáról leszakított elektronoknak lehetőleg nagy száma jusson az anódán át a —8— és —9— elektródákhoz, az anódát elő­nyösen nagyszeműre készítjük. Például 0.2 85 mm átmérőjű nikkeldrótból készült, cm2 ­enként 10-25 szemű hálót használunk. A gyorsító elektródák anyagának nem szabad túlságosan kisszemíínek (kisnyílá­súnak) lennie, hogy a felszabadított elek- 90 trónok a következő elektródával létesített vonzó mező hatására az előbbi elektródán átrepüljenek. A szemeknek viszont túlsá­gosan nagyoknak sem szabad lenniök, mert különben az elektróda felé repülő elek- 95 trónoknak csak túlságos kis része haszná­lódnék fel szekundérelektronok felszabadí­tására. Ennek megfelelően olyan szem­nagyságot választunk, hogy egyrészt lehe­tőleg sok elektron ütközzék a szekundér- 100 elektronokat kibocsátó hálófelületre, más­részt pedig az ilymódon leszakított sze­kundérelektronoknak lehetőleg nagy szá­ma röpüljön át a hálón. A 3. ábra; a i—Vs— fokozat erősítését az —m— szemnagyság i05 függvényében tünteti fel. A görbe maxi­muma a legkedvezőbb szemnagyságnak fe­lel meg. A kérdéses elektróda után kö­vetkező mező gyorsító hatása a feszült­ségtől függ. Az anóda és az előtte elhelye- no zeit —6— gyorsító elektróda közötti po­tenciálkülönbség szükségessé teszi, hogy p%t a —6— elektródát és esetleg a közvet­lenül előtte elhelyezett gyorsító elektródát

Next

/
Oldalképek
Tartalom