126674. lajstromszámú szabadalom • Szekundérelektron-erősítő és ezt tartalmazó berendezés
126674. 3 is célszerűen kisebb szeműre készítsük, mint az első gyorsító elektródákat. Az első hálóknál a cm2 -cnkénti 1000 szem, a —6— elektródánál pedig a cm2 ~enkénli 5 3600 szem kielégítő eredményeket adott. A —8— fékező elektródából felszabadított szekundérelektronok már nem repülnek át a hálón, hanem az anóda vonzza magához azokat. Ennek megfelelően esct-10 leg a —8— elektródát is kisebb szeműre készítjük, mint az első elektródákat. Ebben az esetben a —8— elektródának az anóda felé fordított oldala jelentősen hozzájárul az erősítéshez. Ha a —8— elektró-15 dát nagyszeműre választjuk, pl. 1000 szeműre cm2 -enként, akkor a —9— ütközőlemez hatása fokozódik. Ekkor az utóbbiból felszabadított szekundérelektronok a maguk részéről a —8— elektródának az 20 anódától elfordított oldalán szakítanak le szekund érelektronokat, amelyeket át kell vonzani a —8— elektródán és azután az anódára jutnak. A —8— elektródánál alkalmazott szemnagyság és a —8— elektró-25 dának az egész —8— és —9— fékezőrendszer lehetőleg nagyfokú erősítése szempontjából kedvező potenciálja egymást kölcsönösen meghatározzák. A lemezek és fékező elektródák ilyen 30 elrendezése olyan csöveknél is alkalmazható, amelyek ellenütemű kapcsolásban két elek Irodarendszert tartalmaznak vagy amelyeknél a felhelyezett váltakozófeszültséget moduláljuk. 35 Szabadalmi igénypontok: 1. Szekundérelektronerősítő cső elektronátengedő ütközőelektf ódákkal, pl. szitákkal, hálókkal, rácsokkal, fóliákkal, amelyre jellemző, hogy a katódától leg-40 távolabb levő ütközőelektróda elektronokat át nem engedő (9) lemez, az anóda pedig két ütközőelektróda között van és elektronokat átengedő kialakítású. 2. Az 1. igénypont szerinti erősítőcső meg-. 45 oldási alakja, melynek jellemzője, hogy a (7) anóda az ütközőlemez és az elek-Ironáthocsátő ütközőelektródák között van. 3. Az 1. igénypont szerinti erősítőcső megoldási alakja, amelyre jellemző, hogy az 50 ütközőlemez és az anóda között elektronátbocsátó (8) ütközőelektróda van. 4. A 2. igénypont szerinti erősítőcső megoldási alakja, melynek jellemzője, hogy az anóda nyílásai nagyobbak, mint a 55 többi elektróda nyílásai. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti erősítőcső megoldási alakja, melynek jellemzője, hogy az anóda kevéssé szekundérelektronkibocsátó anyagú. 60 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti erősítőcső megoldási alakja, melynek jellemzője, hogy az anóda előtt levő utolsó (6) ütközőrács vagy az utolsó rácsok nyílásai szűkebbek, mint az első 65 ütközőrácsok nyílásai. 7. A 6. igénypontok bármelyike szerinti erősítőcső megoldási alakja, melynek jellemzője, hogy az anódák cm2 -enkénjt kb. 10—25 nyílása van, míg az első ütköző- 70 rácsoknak kb. 1000, az utolsónak pedig kb. 3600 nyílása van cm2 -enként. 8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti erősítőcső megoldási alakja, melynek jellemzője, hogy az elektródák egy 75 henger- vagypedig (10) falbevonat belsejében vannak. 9. Kapcsolás a 2. igénypont szerinti csővel, melynek jellemzője, hogy a (9) ütközőlemez feszültsége nagyobb, mint az 80 elektronátbocsátó ütközőelektródák feszültsége. 10. Kapcsolás a 3. igénypont szerinti csővel, melynek jellemzője, hogy az anóda és az ütközőlemez között levő átengedő 85 (8) ütközőelektróda feszültsége az ütkezőlemez és az anóda feszültsége közöli van. i 11. Kapcsolás a 8. igénypont szerinti csővel, melynek jellemzője, hogy a henger- 90 vagy falbevonat feszültsége a katódapotenciállal egyenlő. 1 rajzlap melléklettel Felelős kiadó: dr. ladoméri SZMEKTNIK ISTVÁN m. kir. szab. bíró. „J Ö V Ő" Nyomdaszövetkezet, Budapest, IX., Brkel-u. 17. Tel.: 182-278 — Fel. vez.: Bárányi József.
