126418. lajstromszámú szabadalom • Forgóállvány vasúti járművekhez, főleg vasúti mótorkocsikhoz

Megjelent 1941. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI (lEs&í SZABADALMI BIRÓSÁÖ '" SZABADALMI LEÍRÁS 126418. szám. V/b., (V/c, V/g/l.) osztály. — G. 8984. alapszám. Forgóállvány vasúti járművekhez, főleg vasúti motorkocsikhoz. Ganz és Társa, Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság, budapesti cég és dr. Ing. h. c. Rónai Gyula mérnök, budapesti lakos. A bejelentés napja:-1939. évi december hó 18. Forgóállványos vasúti motorkocsiknál a hajtómotornak a kocsialvázon való elhe­lyezése előnytelen és meghaladott, viszont a forgóállványon' való elhelyezés a for-5 góállványok eddigi megoldása mellett ne­hézségekbe ütközik. így pl. a móior miatt a forgóállvány forgócsapját, illető­leg az azt tartó erős kereszttartót rendszerint nem lehet a tengelytávolság 10 közepén elhelyezni, vagy annak helyzetét egyenletes tengelynyomás-eloszlásra való tekintettel megválasztani, ezenkívül annak következtében, hogy a gyakorlati esetek túlnyomó részében a hajtómotor a forgó-15 állvány kocsivégfelőli (külső) tengelyéhez van kötve, s emialt a 'forgócsaptávolság megrövidül, a kocsiszekrény forgócsapfe­lelti túlnyútása is megnövekszik, minek eredményeként két kapcsolt kocsi ütköző-20 és vonókészülékeinek együttműködése erős kanyarulatokban különösen meg van ne­hezítve. FiUó-forgóvázas mozdonyoknál, meheket nem a forgóalváz, hanem az e célra eleve kijelölt haj tó tengelyek vezet-25 ínek a ivágányon, a forgótányér helye a for­gőalvázban nem választható szabadon, ha­nem azt a "futómű geometriája szabja meg, azzal a követelménnyel, hogy a futó­műnek az ívekbe feltétlenül be kell tudni 30 állni: A tengelynyomás helyes elosztása tehát a mozdonyszerkesztőnek is a már ismertetett nehézséget okozza. A találmány e nehézségeken a forgóáll­vány és a kocsitest közti viszonylagos el-35 fordulást'- megengedő szerv különleges ki­képzésével, ül. az eddig használatos for­gótányér és forgócsap célszerű szerkezeli helyettesítésével segít, s abban áll, hogy a kocsiszekrénynek a forgóállványon való felfekvését központi forgótányér helyett a 40 'tekintetbe jövő szempontokból legelőnyö­sebben választott geometriai forgástengely körül kellő nagyságú sugáron elrendezett csúszó vezetékpáron tesszük lehetővé, mely veisetékpár egyik elemével a forgóállvány- 45 hoz, másik elemével pedig a kocsialváz­hoz van kötve s oly kiképzésű, hogy az elemek a kocsiszekrény és a forgóáll­vány viszonylagos elfordulása alkalmával egymáson az említett geometriai forgáslen- 50 gely körül ív mentén elcsúszhatnak. A vezétékpár elemeit, melyek legegyszerűbb alakjukban egymáson csúszó körgyűrűré­szek, a legelőnyösebben a forgóállvány ol­dalsó tartóin (hossztartóin) helyezhetjük 55 el, s ezzel a forgóállvány forgástengely körüli részéi e felfekvő felületek elhelye­zésétől függetleníthetjük, ill. a hajtómotor legmegfelelőbb beépítésére szabaddá le­hetjük, emelletl a csúszóvezetékeknek a 60 forgástengelyhez képest megfelelő sugáron való elhelyezésével elérhetjük azt is, hogy a teherátadás a forgóállvány hosszirá­nyában oly pontokon történhetik, melyek­nél a tengelynyomások elosztását tetszés 65 szerint befolyásolhatják. A találmány példaképpeni kiviteli alak­jának vázlatos elrendezése a csatolt 1. áb­rán, a csúszóvezetékek egy-egy kiviteli alakja pedig a csatolt 2., ill. 3. ábrán lát-70

Next

/
Oldalképek
Tartalom