126418. lajstromszámú szabadalom • Forgóállvány vasúti járművekhez, főleg vasúti mótorkocsikhoz
2 126418. ható. A 4. ábra a találmány szerinti forgóváz egy különös természetű előnyős alkalmazási módját mutatja. Az 1. ábra szerint a K kocsiszekrény 5 és az F homloktartókból és a H hossztartókból összeállított forgóállvány egymáshoz képest az O pont körül elforgathatok, úgyhogy a kocsiszekrénynek az O ponton átmenő függőleges forgástengelyen 10 túl n túlnyúlása van. A forgóállvány tengelytávolsága p-vel, a kocsiszekrény forgástengelytávolsága pedig, mely az eddigi megoldású forgóállványok esetében a forgöcsaptávolságnak felel meg, a-val van 15 jelölve.. A forgóállványba az M hajtómotor van beépítve, mely a forgóállvány kocsivégfelőli (külső) tengelyére hat. A kocsiszekrény súlyából eredő terhelés átvitele, az eddig ismeretes megoldások szerint az 20 0 forgástengely körül központosán elhelyezett forgótányér helyett, a függőleges forgástengely és a forgóállvány belső kerékpárja közt a H—H hossztartókon a forgástengely körül r sugáron elrendezett 25 A, B csúszóvezetékeken (csúszópofákon) és a kocsivázra a csúszópofák felett erősített (nem ábrázolt) ellenpofák segítségével történik. A csúszópofák és ellenpofáik ív alakúak, s az utóbbiak ívhossza 30 úgy van megállapítva, hogy azok a forgóállványokon levő A, B csúszópofákon a tekintetbe jövő legnagyobb viszonylagos elfordulása esetén is feifekbessenek. Mint a rajzból látható, a csúszőpofáknak, mint 35 terhelt átadó elemeknek ily módon való elrendezése a motor legmegfelelőbb beépítését egyáltalán nem befolyásolja, sőt mivel a csúszópofák a hossztartókon vannak megerősítve, az eddigi megoldások forgó-40 tányérját tartó erős kereszttartóhoz hasonló tartóra sincs szükség, Amennyiben a motor helyszükséglete megengedi, két különálló A, B csúszópofa helyett az egyik hossztartótól keresztirányban a másikig 45 futó összefüggő ívdarab is vehető, sőt —e célra való külön kereszttartőn megerősítve egyetlen közbülső ívdarab is alkalmazható; az ábrázolt megoldás azonban úgy a motor helyszükségletének füg-50 getlenítésére, mint pedig a megoldás egyszerűségére és megbízhatóságára való tekintettel a legmegfelelőbb. Nem kétséges ugyanis, hogy a kocsiszekrény7 és a forgóállvány viszonylagos elfordulása alkalmá-55 val a csúszópofák és ellenpofák közt, (melyek — az eddigi megoldásoknál a forgócsappal a kocsiszekrény és a forgóállvány közt létesített, de itt hiányzó megfogás helyreállítása céljából — nem egyszerűen csak csúszófelületek, hanem forgó részeik-60 kel egymásba is nyúlnak, megszoruláu (ékelődési) törekvés lép fel, mely annál kisebb és így annál kevésbbé hátrányos, minél nagyobb a csúszópofák szélső végpontjainak egymástól való, ívmértekben 65 mért távolsága. Ebből a szempontból tehát a középre helyezeti egyetlen C csúszópofa alkalmazása a legelőnytelenebb, míg ehhez képest mindenesetre előnyösebb \\z ábrázolt megoldás, vagy az ennek megfe- 70 lelő, A-tól B-ig futó teljes ívű (nem ábrázolt és drágább) megoldás, melyek fokozatosan még annyival is tökéletesebbé és megbízhatóbbá tehetők, minél nagyobb a H hossztartókon nyugvó csúszópofaré- 75 szék szélső pontjainak ívmértekben mért távolsága. Ha az A és B csúszópofákat, a forgástengelytől mért r távolság helyeit, a r' > r sugáron fekvő A' ill. B' hely-« zetbe liozzuk, úgy a mondottak értelmé- 80 ben az ékelődési veszély fokozódik, viszont arra való tekintettel, hogy a felfekvési helyeken a forgőállvány tengelyeitől mért távolságai p,-ről Pi'-re, ill. p2-ről p 2 '-r<í változnak, a tengelynyomások kedvezőbb, 85 ill. bizonyos célkitűzéseknek megfelelőbb eloszlását kaphatjuk. A mondottakat összefoglalva, az új megoldás fő előnye tehát az, hogy a kocsiszekrény és a forgóállvány közti viszony- 90 lagos elforgás középpontja függetlenítve van a súlyátadás helyétől, s a forgási középponton átmenő függőleges forgástengely nem valamely érzékelhető szerkezeli alkatrész, hanem csupán geometriai fogálom, 95 úgyhogy mind a súlyátadás, mind pedig a forgási középpont helye egymástól teljesen függetleníthetők, s így a reájuk nézve sajátos és legelőnyösebb szempontok szerint választhatók meg, sőt az a tény. 100 hogy a forgástengely csak elméleti fogalomé semmiféle itt elhelyezendő alkatrészt illetőleg nem hat zavaróan. Az n túlnyúlást, melyet egyrészt a vonókészüléknek a pályaközéptől való kitérése, másrészt 105 pedig a szekrény szélességének vele összefüggésben levő csökkentése szempontjából az elméleti O forgásponttól kell mérni, tetszés szerint lehet csökkenteni, anélkül, hogy ennek a tengelynyomások alakulá- 110 sara bármilyen befolyása volna. A tengelynyomások eloszlását az A, B (ill. A', B') csúszőpofáknak, vagy az egyetlen C esúszópofát tartó kereszttartó bekötésének
