126136. lajstromszámú szabadalom • Elosztótolattyú áramló folyadékok mérőihez

Megjelent 1941. évi íebruár hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS «2« 13«. szám. VII/í. osztály. — H. 10836. alapszám. 10 15 Elosztólolallyú áramló folyadékok mérőihez. Hejduk Frantisek gyáros, Praha és Dr. Neumann Jan gyárigazgató, Praha-Smichov. A bejelentés napja: 1940. évi február hó 3. Folyadékok eloszlására folyadékmérők­ben az egyes mérőhengerekhez a legkülön­bözőbb elosztó szerveket, többnyire elfor­gó elosztótolattyúkat használnak. Az ed­dig használt ily szerveknek azonban hát­rányai vannak, melyek közül elsősorban ezeknek az elosztószerveknek súrlódási el­lenállása említendő meg, aminek oka fő­ként az elosztótolattyúk túlnagy mérete. A nagy méretekkel további hátrányok kap­csolatosak, különösen az érintkezési felüle­teken fellépő nagy kerületi sebességek, amelyekkel azután e felületek elkopása jár s ez viszont az elosztótolattyú tökéletlen tömítését okozza, melynek következtében az átömlési mérőeszköz pontatlanul mű­ködik. Az eddig használt szerkezeteknek ezeket a hátrányait a találmány lénye­gileg kiküszöböli: A találmányt a mellékelt rajzok szemlél­tetik, melyeken az 1. ábra az elosztótolattyú ellátott átöm­lési folyadékmérő hosszmetszete, a 2. ábra a vízszintes munkafelület (ülés) melyen az elosztótolattyú mozog, a 3. ábra az elosztótolattyú felülnézete, a .4., 5. és 6. ábra az elosztótolattyú és néhány részletének alternatív kiviteli pél­dája, a 7. és 8. ábra az elosztótolattyú további alternatív kivitelezése. Az 1. ábra a találmány szerinti elosz­tótolattyú alkalmazását szemlélteti négy­ttugattyús folyadékmérőnél, ahol is a mé-35 rődugattyúk keresztalakban és egy sík­ban vannak elrendezve. Az elosztótolaty­tyút azonban természetesen más tetszőle­ges szerkezetű folyadékmérőknél, valamint 20 25 30 40 a mérőhengerek más mennyiségénél is használhatjuk. A tulajdonképpeni —t— elosztótolattyú (1. és 3. ábra) forgási test alakú és alsó felfekvési felületében két nyílás van ki­képezve. A —2 —- nyílás a —3 — csator­nával közlekedik, mely —4 —• nyílásával 45 a kúpalakú tolattyúköpenybe torkol. Az —5- nyílás az —1— tolattyú belső —6— terével közlekedik, mely tér fölül körala­kú nyílásban végződik. A tolattyú a —7— tengellyel két párhuzamos sík, nevezetesen 50 a —8 ülés és a —9— tömítés síkja kö­zött forog. A tolattyú kél részből van, mégpedig az alsó —1— és a felső —10— részből, mimellett mindkét részt a —12— fém-membrán (hullámos test) köti össze és a 11— rúgó egymástól szétszorítja, hogy a —8— és —9— munkafelületek megbízhatóan érintkezzenek egymással. A folyadék a —13— csőtoldaton át jut nyomás alatt a mérőeszközbe, ahol a 14 tolattyúkamrán, —4— nyíláson, —3-- csatornán és a tolattyú —2— nyila­sán a --8— ülésben elrendezett négy —15— nyílás egyikébe kerül, (1. 'a 2. áb­rát is) és a —16— csatornán át a —17— dugattyú és a —18— hengerfedél közötti mérőtérbe jut. A két egymással szemközü —17— dugattyút a —20— kulissza köti össze, úgyhog3r az egyik dugattyúra ható folyadéknyomás (beáramlás) egyúttal a már leméri folyadékot a szemközti du­gattyú segítségével kiszorítja (kiáramlás). A leméri folyadékot a szemközti ^—L i6'— csatorna és az ülés egyik —15— nyílá­sa vezeti el és az —5— nyíláson át a -—6— tolattyútérbe jut és a mérőeszköz bői a —19— csőtoldaton át kilép. A—20— 55 60 65 70 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom