125776. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és eljárás fémek lecsapására vákuumban való elgőzölögtetéssel

:2 125776. minden új főzéshez egy megelőző főzés szennylúgjának többé-Kevésbué nagyobb hányadai szintén felhasználták, azaz az anyagot egyszerűen olyan lúggal főzték, 5 mely egy megelőző főzés szennylúgjából nagyöbű aránylagos százalékos mennyiséget tartalmazóit. Ezzel az alkálüogyasztás azonban kedvezőbben alakulhatott és mindenekelőtt szerves anyagto ban dúsabb szennyiúgot lehetett kapni, az anyag azonban természetesen minőségileg, vegyi állandói szempontjából, a leg kevésbbé sem javull. Ismeretesek olyan többfokozatú el-15 járások is, amelyeknél a kapóit szennylúgot mindenkor lelhasználjak az új lozésekhez. Különösen sokat ígérőnek mutatkozott már régebben lingerer kombinált lőzési és cuiíuziós eljárása, mely 20 szerint a lát mintegy diituziós teleppé egymással összekötött 1 őzökben 165, ílleive 17b° hőmérsékleten mind erősebb lúggal, végül is Irisslúggal kezelték, mely a lozókón sorban átáramolt, még pedig 25 a már messzemenően feltárt anyagtól kezdődően és a Iriss fával töltött lozonél végződően (lásd pl. az 1877 július 13-án keit 933. sz. néniét szabadalmi leírást, lásd továbbá llofinaim C. 1897-ben meg-30 jelent, „Handbuch der Papieríabrikalion"" einiú művének 2. kiadásában (II. kötet J 390—1399. oldalait, valamint Hagglund E. „Natronzellstoff " címen 1920-ban megjelent művének 131. és S5 132. oldalát). Ez az eljárás azonban az egyszerűbb lőzési rendszerekhez képest nem volt versenyképes, amint ezt Hagglund utóbb említett műve a 132. oldal 5. sorában kifejezetten megállapítja. 40 Ujabb időben hasonló eljárást ismertetett Kienitz C. A. (lásd a „Holz als Roh- und Werkstoff" című folyóirat 1937. évfolyamának 33—35. oldalait). Itt is, akárcsak Ungerer-nél, a főzési 45 lúgot főzőről-főzőre intermittálóan vezetik akként, hogy a mindenkori legmesszebbmenőén feltárt faanyag kapija a tömény írisslúgot, míg a friss fával töltött, mindenkori „kezdőfőző" legelőbb 50 már messzemenően kihasznált feketelúgot kap és csakis a második fokozatban kap kevésbbé kihasznált, a harmadik fokozatban pedig még kevésbbé kihasznált lúgot stb., míg végül is ebbe a főzőbe, 55 amikor az a „készrefőző "szerepét játssza, szintén tömény frisslúgot vezetnek. A Kienitz-féle eljárás az Ungere.r-féle eljárástól elvileg ab'í>au különbözik, hogy az első helyen említett eljárásnál, az utóbbival ellentétben, a majdnem feltárt ©o sejtanyagot a frisslúggal igen enyhe feltételek mellett kezelik, azaz aránylag kis nyomáson és aránylag alacsony hőmérsékleten, míg a friss iát a majdnem, kihasznált feketelúggal Kienetz nagy iiyo-65 máson és magas hőmérsékleten főzi. Műszaki és gazdasági optimumot azonban az imént tárgyalt eljárások sem eredményeznek, meri. körülményes apparatúrát igényelnek és kielégítő hozaaék- 70 kai nem dolgoznak. A hozadék annál gyengébb, minél tovább hajtják az anyag leltárásái, illetve nemesítését és a hozadékot az utóbbi 1 eltaláló már említett közleménye 34. oldalának jobbhasábján, 75 fehéritetien bükklasejtanyag esetére kb. 33—38 %-ban állapítja meg. Mindezekkel szemben a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi oly sejtanyag előállítását, mely rendkívül kedvező ve- 80 gyi adatai révén minőségileg nagyértékű sejtanyagot alkot és melyet a találmány szerinti eljárással egyúttal igen jó hoza^ dékkai is kaphatunk (pl. tűlevelű fák' sejt anyagát ieltérített állapotban 42%j 85 messzemenően nemesített állapotban pedig 38%, cseríasejtanyagot pedig fehérített állapotban 5i %, messzemenően nemesített állapotban pedig 415% hoza- "'••' dékkai). Az uj eljárást ket fokozatban 90 végzett alkáliás feltárás jellemzi, melynek első fokozatában a nyers cellulózanyagot oly főzőlúggal kezeljük, mely legnagyobbrészt egy megelőző készreíőzés (tehát a másoaik fokozat) szenny lúgjából 95 származik, emellett azonban kisebb hányadában friss íőzőlúgból („fehérlúgból") hü, míg a második 1 okozatban az előfőzött cellulózanyagot csökkentett (tehát

r külön nem növelt) töménységű friss főző- IOQ lúggal kezeljük. A szennylúgot hasznosító ismert eljárásokkal szemben tehát a találmány szerinti eljárás súlypontja mindenekelőtt ott van, hogy az alkáli ' elosztása friss cellulózanyagra és már íos kezelt cellulózanyagra elvileg más, amennyiben a főzendő friss anyagot mindenekelőtt (tehát az első fokozatban) nem kizárólag a megelőző főzésif fokozatnak alacsony alkálitöménységíi, nö majdnem kihasznált feketelúgjával, hanem frisslúg hozzáadása révén lényegesén fokozott alkálitöménységűvé tett főzőlúggal kezeljük, másrészt viszont a má-