125545. lajstromszámú szabadalom • Jelátvivő berendezés
125545. össze. Az összeállítás tehát olyan módosítási összenergiát eTedményez, amely az egyes források energia teljesítményének ö&szegóvel egyenlő. A módosítási fe-5 szültséget tehát a i| I /r = m sin2-J«i-M(m,n)J = E •/ v _ J _._ (U) egyenlet adja, ahol m a források száma, n az átvivők száma, E pedig a feltevés szerint, valamennyi módosítási forrás JO számára ugyanaz. Hogyha az H'r tagok nem mérhetőek össze, M lehető legnagyobb értéke olyan n értéknél létesül, ami miatt n (")r = k -, ekkor pedig K"r = m 1 S ~. — l"~ (12) ó 15 Hogyha azfc),. tagok összemérhetőek, megállapítható, hogy M-nek nincs olyan értéke, mely ennek a feltételnek megfelel és a módosítási termék tényleges legnagyobb értéke kisebb lesz, mint ez az 20 energia határ. A (12) egyenlet azonban a módosítási termék felső határát még megjelöli. Láthatjuk tehát, hogy a berendelésben előfordulható módosítási zavarfeszültség terjedelmének felső határ érté-25 két megszabhatjuk, ha szükséges, járulékos és kellő mértékű fázistorzítás befizetésével szabályos távolságokban, előnyösen minden egyes átvivőnél létesített megfelelő műhálózat útján. Ha tehát E 30 egy átvivővel kapcsolatos forrás számára keltett feszültség és Ei a teljes berendezés számára megengedhető módosítás,, akkor E r r =l sin2Í~<-\. Ha továbbá ez. a fázistorzítás átviteli 35 szempontok figyelembevételével már kifogás alá. esik, a berendezés bármelyik végződésén vagy bármelyik ponton kiegyenlíthető anélkül, hogy a módosítás bármiképen, is kárt szenvedne. 40 A fenti fejtegetések még' érthetőbbé válnak a 10. ábrán látható grafikus ábrázolásról. Ha AB vektor valamilyen módosítási forrásból származó és az első álvivő kimeneti körébe vezetett módosítási feszültséget jelenti, a második átvi- 45 vőben azzal egyenlő értékű módosítási termék jön létre. Mivel azonban az első átvivő kimeneti köre és a második átvivő kimeneti köre között fázistorzítás van jelen, a második vektor fc) szög alatt 50 fáziseltolódásban van az első vektorhoz képest, a 10. ábra szerinti BC vektor szerint. E két vektor eredője szilvánvalóan az A és C pontokat összekötő vonal. Ha további erősítőket teszünk 55 vizsgálat tárgyávlá a vek1 ordiagramot úgy nyerjük, hogy mindegyik vektort tí fázisuövekedés'sel tovább rajzoljuk. Ekkor megállapítható, hogy a módosítási feszültség 'legnagyobb értéke az az érték, <_>) melyet a körbeírt kör átmérője határoz meg. Ez a kör pedig A, E és C három, ponton áthala d ó kör. A miódosí tá»i term ék legnagyobb értékére vonatkozó 'feltétel, az eddig ismertetett viszonyok mellett, a f>5 kör átmérőjének felel meg. Annak a lehetőségét, hogy e tényleges módosítási termék oly értékre legyen csökkenthető, mely a kör átmérőjének megfelel, már számításba vettük, lényeges azonban az, 70 hogy a tényleges módosítási termék egy kijelölt kis értéken tartható, tekintet nélkül az. átvivők számára. Pontosabban körülírva megállapítható, hogy ilyen berendezésben, valamely módosítási termék, 75 az átvivők számának függvényében, azok számának növekedésével váltakozva, tesz szert a legnagyobb és legkisebb értékekre, melyek periodikusan változnak. Tud-K juk, hogv a kör átmérőjét az -. - . kép- go sin <•> 2 let jelöli meg és mindaddig-, amíg O szabályozható, a legnagyobb módosítási feszülség szabályozásának lrhetősége is fennáll. E pontnál felmerül az a kérdés, hogy ső milyen íáziskarakterisiztikájú legyen (egy erősítési szakasz, hogy a fenti számítások útjá.n levezetett eredmények biztosíthatók legyenek. A kérdést az a meggondolás teszi bonyolulttá, hogy bármelyik csator- 90 nába e csatorna sávszélességébe eső bármelyik és valamennyi frekvencia' az egvik vagy másik időpontban a jelfrekvenciákban fordul elő, továbbá, hogy e jelfrekvenciákra ugyanazok a frekvenciák van- 95 nak superponálva, melyek az egyik vagy másik forrásból, mint módosítási frekvenciák, így esatornaközti módosítás, szárra sírnak.
