125545. lajstromszámú szabadalom • Jelátvivő berendezés
H 125545. A gyakorlat azt mutatta, hogy a fenti viszonyok, nevezetesen, hogy a legnagyobb módosítás nem haladja meg a 10. ábrán szemléltetett körnek megfelelő érté-5 kot, széles határok között létesíthetők az erősítési szakasz, (a fáziskegyenlítő egységgel együtt) fázisifrelkveneia karakterisztikáját illetően.. A számos lehetséges karakterisztikák közül azonban leginkább 10 a 7. ábrán szemléltetett C görbe bizonyult egyszerŰEiak és miegvalásíthatónak. E görbe akkor hatásos, midőn a másodrendű harmonlkusoiknak van jelentőségük. Egy máisiik megfelelő karakterisztikát a (12. 15 ábra szemléltet, melynek ismertetésére később térünk rá. A 7. ábrajbsli B görbe az A és C görbék összege. Az A görbe az erősítési szakasz vonalárnak fázisífrakvenei>a karakterisztikáját szemlélteti, mely pl. 20 koaiksziális kábel használata mellett lényegileg égyenesvonalú lehet és a kezdőponton áthalad. A 0 görbe a fáziskiegyenlítő készülék fázisifrekveneia karakterisztikája, mely készülék olyan tervezésű, 25 hogy a B görbe egy parabola sereg közül való, melyből mindegyik a kezdőponton halad át. Ha A görbe égyenesvonalú, akkor maga a C görbe olyan parabola, melynek csúcspontja a kezdőponton van. 30 A parabolikus B görbét a ?..(f) = k1 f+k 2 f^. egyenlet határozza meg. Miután a fázisfrekvencia karakterisztika kívánt alakját a 7. ábrán látható 35 görbe alakjában meghatároztuk, lehetővé válik olyan műhálózait tervezése, mely egyedül, vagy a kábelszakasszal való öszszetételében a kívánt fázisfrekvencia karakterisztikát adja. Ilyen műhálózat is-íO méretes. (Bell System Technical Yournal, 7. kötet, 488. oldal.) A 8. ábra olyan műhálózatot szemléltet, melyet általában „all-pass" szerkezet név alatt ismernek és amely a fázisfrekvencia karakterisztika szem-45 pontjából gyors és megbízható üiaemet biztosít. Ebben a műihálózatban alkalmazott Zi és Za impedanciák, önindukciókból és kapacitásokból vagy mindkettőből állhatnak és mindegyik impedancia egyszerű 5<i vagy összetett egység. A műhálózat mindegyik impedanciája mellé rendelt kapacitások és önindukciók helyes megválasztásával, széles sávon belüli ifázisfrekvencia karakterisztikákat nyerhetünk. í5 Az előzőkben kifejtettek kapcsán feltettük, hogy valamennyi erősítési sízakasz azonos lígy a keltett módosítás nagysága, mint a módosítási termék fázisnövekedése szempontjából. Ilyen állapot természetesen a gyakorlatban nem létesíthető, QQ mivel általában a fázisnövekedés a vonalat módosíthatja és emiatt az. erősítési szakasz hosszával változik. A keltett módosítás nagysága is változik, a kisülési csövekben, áramköri elemekben és stb. 65 létesülő változások miatt. Mégis a változás mértéke korlátozódik annál a körülménynél fogva, hogy nem valamennyi lehetséges erősítési szakaszhosszak kerülnek használatba, hanem csak bizonyos 70 határpontok közötti hossztávok, továbbá, hogy az átvivők vizsgálata eredményeképen olyan átvivő, melyben a módosítás egy bizonyos értéket túllép, az üzemben nem vehet réazt. A változások hatását 75 egy bizonyos fokig a 11. ábrá,n szemléltetett egyszaru mértani módszerrel határozhatjuk meg, mellyel tehát'az. elfogadható változási határértékek is megállápíthaitók.' Ha az erősítési szakaszok minden tekin- §0 tétben pontosan egyeznek, a 10. ábrán látható vektordiagram helytálló. Ha a változtatható E és W értéket tesizünk vizsgálat tárgyává, olyan köröket szerkeszthetünk., melyek f») legkisebb értéke mellett, 85 E legnagyobb értékének és 0 legnagyobb értéke mellett, E legkisebb értékének felelnek meg. Ilyen vektordiagramokat körbe írt köreivel együtt a 11. ábra szemléltet. A tényleges eredő általában nem 90 fekszik távol a két kör közötti szakaszon kívül, tekintet nélkül a <") és E tagok elosztására. Ha megállapítást nyer, hogy az átvivők nem egyeznek még akkor sem, ha a 3. és 4. 95 ábrák kapcsán ismertetett módon kiegyenlítést nyertek, a teljes értékű módosítás úgy tekinthető, hogy két részből áll, aiz átlagos értékkel egyenlő szervi részből és ettől az értéktől való határozatlan élté- j^O résből. A szervi rész a már ismertetett módon tevődik össae. A határozatlan elitéréseknek legvalószínűbb értéke, az átvivők száma négyzetgyökének a szabványos eltéréssel való szorizatával, legna- 105 gyobb értéke pedig az átvivők számának a legnagyobb lehetséges eltéréssel való szorzatával egyenlőr Ezeknek az eltéréseknek eredője vektorikusan keli, hogy hozzáadódjék a szervi rész eredőjéhez, no mint erről már említést tettünk. Ha nagyslzámú erősítőről van szó, az eltéréseknek ilyen hozizáj árulása elképzelhető módon eléggé tekintélyes a szervi részhez képest, minélfogva tehát kívánatos az átvivőkben 115 keltett módosítás oly nagymértékű csök-
