125050. lajstromszámú szabadalom • Ultrarövidhullámú cső
i 125050. aránylag nagy távolságban van az izzókatódtóii és a fékmezőkapcsoMsban való gerjesztésnél nagymérvben felihevülő rácstót, nehogy felhevülésével rugalmasságát 5 elveszítse. A (17) belső vezető és a (18) külsői vezető a jobboldali végükön X /4 hosszúságú energiavezetékbe mennek át. A (31) belső vezető a (32) 1 /4-antennában folly-10 tatódik, a (33) külső vezető pedig a jobboldali végén a csőtengelyre merőleges (34) fémlemezbe megy át, mely ellensúlyként szolgál. Vákummal szemben tömített le• zárás elérésére a (32) antennára a rövid 15 (35) üvegcső van tolva, amely a (34) lemezzel össze van forrasztva. A nagyfrekvenciájú vezeték (31, 33) belső és külső vezetőjének az érintkezését meggátlandó, a (33) külső vezető előnyösen a jobb-20 oldali végen és a (34) fémlemezbe való átmenet helyén a pll. üvegből vagy csillámból! készült (40) dielektromos vezetőgyűrűvel van ellátva. A «(17) belső vezető, ill. a (21) rács hőokozta kiterjedésénél 25 a. belső vezető e vezetékben elmozoghat.. Az antenna hangolásának a hőkiterjedés okozta változását a cső szerkesztésénél figyelembe vehetjük. \\ két, (17) és (18), vezető között ké-30 pezett toruszalakú tér belsejében az üreges hengerként alakított, minden oldalról zárt (3(5) közbenső elektróda van, amely a hengeres tér bomloklelületcin a (37) szigetelőkké;! van megtámasztva. Az üreges 35 test baloldali homlokfelületén a /38) üvegforrasztás van, amelyen át a (39) áramhozzávezetés a közbenső elektródához van vezetve. A gerjesztesne kerülő rezonátot a (17, 40 18) hengerektől és a (19, 20) homlokfelületektől, körülzárt toruszalakú tér alkotja. Ezt az üreges hengeralakú (36) elektróda két, (a) és (b), térre osztja, amelyek a (19) és (20) homlokfelületeken 45 gyűrűalakú réseken át egymással csatolva vannak. A henger alakú (36) elektróda külső átmérője csak kevéssel kisebb a külső (18) köpeny belső átmérőjénél. Ezzel a (b) 50 rezonátor tér hullámellenállása az (a) rezonátortéréhez képest kicsi; lényegesein frekveinciameghatároző tehát csupán az (a) tér, míg a (b) tér a rövidrezáró-kapacitást képezi a nagyfrekvenciájú áramnak a (36) 55 elektróda belső felületéről a (19) és (20) homlokfelületekre való átvezetésére. Az (a) rezonátortérnek az alaprezgésben való gerjesztésénél a középső részben, a (21) rács helyén, feszültségi maximumhely, a hengeres rezonátortér végein pedig 60 feszültségi csomók képződnek. A (19) és (20) lemezek belső felületének egymástoli távolsága ekkor meglehetős pontosan egyenlő a gerjesztett rezgés féli hullámhosszával. A (36) elektróda megtámasz- 65 tására való (37) szigetelők, valamint a (39) fesziiltséghozzávezetés tehát a rezgés egy feszültségi csomójának a környezetében vannak; ezzel dielektromos és elvezetési veszteségeket elkerülünk. 70 A 3. ábrán a körülzárt (36) elektródának a koncentrikus tér belsejében való megtámasztási módja látható. A (36) elektróda több helyen bemarásokkál ellátott, melyekbe a (37) szigetelők részben te van- 75 nak süllyesztve. Ily'kép a (36) elektróda helyzetét sem tengelyirányban', sem sugárirányban nem változtathatja. A 4. ábrán feltüntetett csőnél a (3(5) elektróda átmérője olyan, hogy két kon- 80 centrikus hengeres (a, b) rezonátortér keletkezik, melyeknek hullámellenál'.ása megközelítőleg egyenlő és amelyek a Lecherremdszier homlokoldalain levő feszültségi csomókban vannak egymással csatolva. A 85 csőnek továbbá a rácskatődtér belsejében járulékos (42) vezérlőelektródái vannak, amelyek a (36) elektródával a hullámhosszhoz képest rövid vezetők útján galváiiosan vannak összekiölve. A (36) e'.ek- 90 tróida középső részén fellépő vezérlőíeszültségek ez esetben, a rácskatódtérben az elektronáramlást járulékosan vezérlik. A találmány szerinti jellemzőkkel bíró elektroncsöveknek a következő előnyeik 95 vannak: Minthogy a rezonátor oly üreges lest, amelyet minden oldalról fém falak határolnák, ennéllögya sugárzási veszteség nem léphet fel. Rezgésenergiáinak a, minden oldalról körülzárt elektróda feszült- 100 séghozzá vezetésem át történő elvezetését az átvezetési helynek a külső vezetőbe, ill. a közbenső elektródához való csatlakozásoknak a rezgés egy csomópontjába való áthelyezésé ve J) gyakorlati ag- zérussá teltük,. 105 Rezgésenergiának a katódnozzávezietéseken át történő elvezetését is elkerüljük. A katód oly térben van elhelyezve, mely a rezonátortérhez képest erősen elhangolt. A rezonátortérnek a katódlérrel a rácshéza- 110 gokon át fennSlló csatolása a katódtérben csak igen csekély feszültségi amplitúdókat idéz elő úgy; hogy a fűtődrót is csak igen kicsiny váltófeszültségeket vezethet. Az izzókatód hifiláris elrendezésével és 115 több, (26, 26') árnyékolóliemez alkalmazásával — melyek az üreges (17) belső vezető belsejében a gerjesztésre kerülő rezoná-