124950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kis térfogatsúlyú és vízfelvevőképességű kovasavalapú műkövek előállítására

Megjelent 1940. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSÄÖ SZABADALMI LEIRAS 134950. SZÁM VIII/a. OSZTÁLY. — JV. 3196. ALAPSZÁM. Eljárás kis térfogatsúlya és vízfelvevőképességű kovasavalapu műkövek előállítására-Nagyfoátony-Újlaki Egyesült Iparművek Részvény-társaság1 Budapest. A bejelentés napja 1937. évi március hó 5. Kis térfogatsúlyú műköveket kovaföldből vagy más likacsos kovasavas anyagból, pl. aprított vagy szemcsézett habkőből vagy felfúvött sáliakból előállított műhabkőből és 5 alkaliíöldfém hidroxidból pl. kalcium- vagy magnéziumhidroxidból tudvalevőleg ügy lehet előállítani, hogy a habarcs készítéséhez nagjTneinnyiségű vizet használunk,, amely a lekötést követő szárítás után eltávozván, liiO kacsokat hagy hátra. Mennél kisebb térfogatsúlyú köveket kívánunk előállítani,, annál hígabbra kell a habarcsot készíteni és annál nehezebb a habarcs lekötése köziben a kovaföld szedimentálását meggátolni. !5 0.3 térfogatsúlynál is kisebb térfogatsúlyú kövek előállításához szükségelt, mintegy 70% vizet tartalmazó habarcs esetén is sikerült kielégítő szilárdságú köveket előállítani azzal, hogy a habarcshoz vízüveget 20 adagoltak, vagy pedig magábain a habarcsban a likacsos kovasavas szemcsék, pl. kovaföld felületén állítottak elő oldható szilikátot a habarcshoz kevert alkálilúggal, anielynek kis mennyisége elegendő a kova-25 savas szemcsék felületén a szemnek lebegését biztosító voluminózus hidroszilikátbevonat létrehozására. Ily módon előállíthatok 0.3-nál jóval kisebb, a 0.1-et is megközelítő térfogatsúlyú kövek, amelyek — 30 főképpen aránylag kis mennyiségű növényi vagy ásványi rost pl. juta vagy azbeszt hozzáadása mellett — igen kielégítő szilárdságúaknák bizonyultak, úgyhogy még 0.16 térfogatsúly esetén is oly köveket lehet elő-35 állítani, amelyek nem csupán szigetelőbevonatul, hanem szerkezeti anyagul is felhasználhatók Az ily kis térfogatsúly azonban megfelelően nagymérvű porozitással jár, miáltal a kövek rendkívül nagy mértékben vízfelszívók, ami sok esetben hátra- *r> nyos. így pl. a szabadban való építkezésnél megázott anyag, főképpen ha azt nedvességet szigetelő réteggel borítják, nehezein A'agy egyáltalában nem szárad ki, vakolatréteggel A^aló bevonás esetén pedig a ha- 15 barcsból túl mohón von el vizet,' ami a habarcs lekötését hátráltatja. Fontos tehát az ily kis térfogatsúlyú kövek nagymérvű vízfelvevőképességét megszűntetni anélkül, hogy ezzel a térfogat- 50 súlyt nővelnők, vagy pedig a kövek szilárdságát csökkentenők. A vízfelvevőképességet felületi kezeléssel nem szűntethetjük nieg kielégítő módon, mert a vízfelvevőképességet nem csupán a gyártott méretű kövek ;)5 felületén, hanem a kövek törési felületein is meg kell szűntetnünk, azonban a vízfelvevőképesség tökéletes megszüntetésié is hátrányos volna, mert a vakolatnak a kő felületéhez való kötését megnehezíti vagy gn tökéletlenné teszi. Ha pedig magukat a kovasavás pl. kovaföldszemcsékef akarnók a habarcs készítése előtt liofobbá tenni, úgy ez az alkaliföldíémhidroxiddal való lekötést tenné lehetetlenné. ö5 A találmány szerint a fent érintett feladatot tökéletesen sikerül megoldani, úgyhogy a találmány szerint előállított kövek a térfogatsúly növelése nélkül, a legnagyobb fokú porozitás, tehát a legkisebb tér- 7

Q fogatsúly esetén is úgy eredeti felszínükön, mint törési felületeiken, a kövek egész tö-