124950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kis térfogatsúlyú és vízfelvevőképességű kovasavalapú műkövek előállítására

124950. megében, csak legfeljebb 1—2 mm mély­ségig engedik behatolni a vizet a gyakor­latilag tekintetbe jövő falazó vagy vakoló habarcsok lekötési ideje alatt és még na-5 pókon keresztül vízben áztatva sem tud a víz a kövekbe ennél mélyebbre hatolni. A kövek mindenkori felületének az 1—2 - mm-nyi csekély mélységre korlátozott víz­felvevőképessége a habarcs és vakolat jó 10 tapadását biztosítja. Ezt az eredményt a találmány szerint azzal érjük el, hogy a likacsos kovasavas szemcsék lebegtetésének biztosítására szük­séges alkalilúgot vízbein oldható szappan 15 hozzáadásával szabadítjuk fel a habarcs­ban jelenlevő alkaliföldfém-hidroxiddal, melynek bázisa oldhatatlan szappant al­kot. Ennek mennyisége azonban oly cse­kély, hogy a vízfelvevőképességet a pó-20 rusok eltömése nélkül kizárólag a szilárd anyag felületének liofobibá tétele révén szünteti meg. A szappan alapját képező szerves sav gyanánt pl. gyantákat, zsír­savakat vagy nafténsavakat használhatunk, 25 esetleg az alkálilúggal való elszappanosí­táshoz szükséges mennyiségnél nagyobb mennyiségben. A fölös gyanta-, zsír- vagy nafténsavat a szappanoldatban emulzifi­káljuk. A gyanta- vagy zsírsavmennyiség 30 a szilárdság csökkentése és a pórusok el­tömése, illetve a térfogatsúly számbavehető növelésének veszélye nélkül a kész kövek száraz súlyának mintegy 10o/o-a lehet, de 20%-ig is növelhetjük. 35 A kész kő liofobbá tételéhez több alkali­földfémszappanra van szükség, mint ameny­nyi a lebegtetés céljából szükséges alkáli­lúg-mennyiségnek megfelel. Ha ezt meg­felelő mennyiségű alkaliszappannal akar-40 Hók elérni, úgy a szappanból felszabaduló lúgból képződő fölös alkaliszilikát a kész követ lágyítaná. Ezért a szappanosításhoz a lebegtetésre kívánt alkalilúg mennyisé­get meghaladó mennyiségű szappanosító lúg gyanánt ammoniákot használunk, 45 amely a kövek gyártásának későbbi fo­lyamán elillan. Alkálilúg gyanánt hidroxi­dot vagy karbonátot használhatunk. A ha­barcshoz a szilárd anyagra számítva ele­gendő mintegy 2 súlyszázalék nátronlúgot 50 és mintegy 1/2 súlyszázalék NHa -at szá­mítani. A növényi vagy ásványi rostanyag­ból, pl. jutából vagy azbesztből célszerűen a kovaföldre számítva 8—15o/o-ot veszünk. A habarcs készítésére kalcium-vagy mag- 55 néziumhidroxidot használhatunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kis térfogatsúlyú és vízfelvevő­képességű kovasavalapú műkövek elő­állítására, melyet az jellemez, hogy a go likacsos kovasavas szemcsékből, fő­képpen kovaföldből és alkaliföldfém­hidroxidból, esetleg növényi vagy ás­ványi rostanyagból a keverék 70 súly­százalékát meghaladó mennyiségű víz- ^ zel készített habarcshoz víziben oldott szappant adunk, majd pedig a habar­csot a mészhomokkő-gyártásban ismert módon megkeményítjük. 2. Az 1. igénypontban védett eljárás meg- 70 valósítási módja, melyet az jellemez, hogy a habarcshoz vizes szappanolda­tot adunk, mely fölös elszappanosítható szerves savat (pl. gyanta-, zsír- vagy nafténsavat) tartalmaz emulzió alakja- 7 g ban. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban védett eljá­rás megvalósítási módja, melyet az jel­lemez, hogy a habarcshoz résziben al­kalilúggal (hidroxiddal vagy karbonát- 80 tal) részben pedig ammoniákos lúggal teljesen vagy részben elszappanosított szerves savak (gyanta-, zsír- vagy naf­ténsavak) oldatát, ill. emulzióját adjuk. Felelős kiadó: dr. ladoméri Szmertnik István m. kir. szab. bíró. Pallas-nyomda, Budapest V., Honvéd-u. 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom