124267. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kopásálló mótorhajtóanyagok előállítására

134267. 3: mékei. A kezelendő elegyekben az aromás és/vagy hidroaromás szénhidrogének ará­nya előnyösen kb. 10 és 50°/o közötti meny­nyiségig terjedhet; sok esetten ennél na-5 gyobb is liehet. Előnyös, ha az alkalmazott aromás és/vagy hidroaromás szénhidrogé­nek lényegileg a benzinek íorrponttarto­mányának megfelelő hőmérsékjeleken forr­nak. 10 A paraíí'inszénhidrogéneket az aromás, és/vagy hidroaromás szénhidrogénekkel! a folyékony vagy gőzfázisban keverhetjük. A keveréket azután a gőztázisibiam alávetjük a hőkezelésnek,, 300 és 700°, előnyösen 450 15 és 650 C° közötti hőmérsékleteken és cél­szerűen katalizátorok jelenlétében. Eljárhatunk úgy is, hogy a cseppfolyós elegyet vagy az; egyes, alkatrészeket a kata­lizises kezelés előtt magasabb hőmérsék-20 létre hevítjük,, mint amely eilgőzölögteté­sükre szükséges. így pH. eljárhatunk úgy, hogy a kiindulási- anyagokat kb. 500 C°-ra hevítjük és azután az említett hőmérsékle­ten a katalizátorok fölött elvezetjük. 25 A könnyen forró paraffines szénhidro­gének közül! cseppfolyós és gázállapotú szénhidrogének egyidejűleg együtt lehet­nek jelen. Ebben az esetben előnyös, ha a •cseppfolyós paraffinszénhidrogéneknek 30 az aromásak kall alkotott keverékét, pl. 480 C°-ra hevítjük és a gázhallmazállapátú szénhidrogéneket ezek toll elkülönítve, kb. 500—700 C°-ra hevítjük,, a meleg gőzöket azután a felhevített gázokkal egyesítjük és 85 az egész elegyet 450—700 C°-ig terjedő hőmérsékleteken, előnyösen katalizátorok jelenlété ben, kezelj ük. Az alkalmazandó katalizátorok termé­szete függ az, alkalmazott reakciófeltételek-40 tolj, különösen a hőinérséklettiőll, valamint a paráffinszénhidrogének természetétől! is. A paraffinszénhidrogémekeí előnyösen oly katalizátorok jelenté téten kezeljük,, me­lyeknek hasító vagy dehidrogénező hatá-45 suk van. Alkalmazhatunk azonban olyan katalizátorokat is, .amelyek a hasító hatá­son kívüli járulékosan polimerizáló hatás­sal is bírnak,, vagy pedig a hasító hatású katalizä torokhoz nagyobb vagy kisebb 50 arányban polimerizáló hatású katalizáto­rokat adagolunk, Eljárhatunk úgy is,, hogy az utóbbiakat a hasító vagy dehidrogénező hatású katalizátoroktól elkülönítve vissizük a reakcióba egy második, zárt reakeiótar-55 lányban. A fenti hatások legalább egyikét a pe­riódusos rendszer 2—8. csoportjaiba tar­tozó fémeknek vagy ezek vegyületeinek lieg többje kifejti. Példaképien a vas,, ko­balt, nikkel, króm, vanadium, aluminium1, 60» cink;, ón, mangán, titán, magnézium, wolj­fram és molibdén szulfidjait,. oxidjait, foszfátjait0 halogénidjeit vagy szulfátjait említhetjük meg mint olyanokat, amelyek az említett kezelés céljaira katalizátorok- 65. ként alkalmasak. Az említett fémeket vagy lemvegyületeket előnyösen hordozókon al­kalmazzuk, pl. nagy felületi kiterjedésű testeken,, mint amilyen a fullerföid, íehé­rílőföldek, szilikátok és szilikagel vagy ak- ?o> lív szenek,, lignitaprőkoiksz,, melyeket, ha kívánatos,, savanyú anyagokkal, különösen hidrogéníluoriddal előkezelhetünk. ,Sok esetben előnyös,, ha a reakciót ha­logének vagy halogének vagy egyéb nem- 75 temek illó vegyületei jelenlétében, pl. illó kén- vagy foszforvegyületek vagy hidrogén jelenlétében foganatosítjuk,, mimellett a hidrogént előnyösen alacsony parciális nyo­másisál] (az össznyomás kb. 30°/o-áig terjedő 80' parciális, nyomással) alkalmazzuk. A reakciót légköri vagy magasabb nyo­máson,, pl. 20—200 atm-ig terjedő vagy nagyobb nyomáson foganatosíthatj uk. A képződött gázokat ismét visszavezet- 85-hetjük a reakcióba. A kapott folyékony termékeket raff mállásnak,, pl. rafíináló ron­csoló hidrogénezésnek, vélhetjük alá. Igen jó eredményeket kapunk, ha a s! zó­banforgó reakciókat a gáz- vagy gőzfázis- 90 ban dolgozva oly hozzáadott ciklusos, sizén­_ hidrogének jélienlétiótien foganatosítjuk, me­lyek a reakciófélitétcilek mellett legaláblb lényeges meninyiségten,, azaz legalább 50°/o-nyi mennyiségben, gőzalakúak. Alkat. 95 mázhatunk mind aromás szénhidrogéneket), mind nafténeket is, A liegalkalmasabli anyagok az alacsonyan forró ciklusos szén­hidrogének;, melyeknek forráspontja a ben­zinek forrpanttartomáínyában van (benzol), mo toluol, xilol lés ciklobexan) és középola­jok vagy ilyeneket tartalmazó termékeik, mint pl. kőszénkátrány-középolajp vagy a kőszén cseppfollyósítása útján nyert közép­olaj; adagolhatunk magasabb forrpontú 105' termékeket is, ha ezeknek a reakeiófelltéte­liek mellett oly gőznyomásuk van,, hogy te­kintélyes meninyiségtén gőzalakban van­nak jelen; ilyen eset áll fenn például a naftáimmal és homológjainál és alacso- 110» nyabb forrpontú kőszéinkátrányfrakciók­nál is. Az említett ciklusos szénhidrogéneket ál­talaiban 10 és 60 súlyszázalék közötti meny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom