124214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasgomolyák előállítására forgócsőkeencében ércekből és egyéb vastartalmú anyagokból

Megjelent 1940. évi augusztus lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI «$? SZABADALMI BTR(1SÁ0 SZABADALMI LEIRAS 134314. SZÁMXIT/d. OSZTÁLY. K. 14770. ALAl'SZ/.M. Eljárás vasgomolyák előállítására forgó esó'kemencében ércekből és egyéb vastartalmú anyagokból. Fried. Krupp Grusouwerk 'Aktiengesellschaft* Magdeburg-Buckau. A bejelentés napja 1939. évi április hó 29. Németországi elsőbbsége 1938. évi június hó 9. Az újabbkor! közvetlen acélgyártásnál a vasgomolyákat (Eisenluppen) úgy állítják elő forgócsőkemencében ércekből, pl. az ismert Krupp-féle eljárással (Krupp-5 Rennverfahren), hogy az érceket és egyéb vastartalmú anyagokat szilárd redukáló anyagok hozzáadásával dolgozzák fel. Ekkora vas és esetleges egyéb, ugyanolyan feltételek mellett redukálható fé.0 mek, mint a nikkel, réz stb. először fémszivacs alakjában redukálódnak, amely a kemence végén 1100—1400° hőmérsékleten gomolyákká alakul át. Gazdaságosság okából természetesen arra töreksze-15 nek, hogy a vas és egyéb fémek redukciója lehetőség szerint teljes legyen és a salak a fémek oxidjaiból minél kevesebbet tartalmazzon. A legkülönfélébb ércekre kiterjesztett, 30 évekig tartó kísérletekből kitűnt, hogy a vasnak ilyen gyakorlati értelemben tökéletes redukálása az eljárás kivitelére nem előnyös és hogy a redukció kívánatos foka minden egyes ércre másként állítandó be, 25 még pedig a következő tapasztalati elvek alapján: A gomolyák C-tartalma és a salakok FeO-, illetve MnO-tartalma között egyensúly áll be akként, hogy a salak oxid-30 tartalmának süllyedésével a gomolyák C-tartalma nő. Szerepe van itt a munkahőmérséklet értékének is, mert a szénfelvételre való hajlam magasabb hőmérsékleten nagyobb mint alacsonyan. A 35 gomolyaképző folyamat jó keresztülvitelére mintegy 2—2, 5%-ot meghaladó 40 széntartalom káros, mert akkor a legtöbb számbajövő munkahőmérsékleten a vas cseppfolyós fürdőt alkot. Ilyen fémfürdő jelenlétében a salak annak felszínén úszik. Ekként megszűnik a salak átkeveredése, amit rendes körülmények között a kemence forgása idéz elő és a salakon belül minden reakció elmarad. Némely ércnél ugyan célszerű lehet a gomolyák folyóssá 45 válásának határáig menni, úgyhogy ezek részben cseppeket alkossanak a salak belsejében. A széntartalomnak azonban ilyen esetben sem szabad annyira növekednie, hogy ezek a cseppek nagyobb fürdővé 50 folyjanak össze. A legtöbb ércnél elég, ha a salaknak 2—5%-nyi az FeO-, illetve MnO-tartalma, hogy a gomolyák C-tartalma mintegy 0,5—1,5%, legfeljebb azonban 2,5% legyen. A gomolyák C-tartalmának beállítása emellett a töltéshez hozzáadott redukáló anyagnak a kemencébe bevezetett levegő, illetve oxidálógázok mennyiségéhez való viszonyából adódik. A go'molyákban az egyes ércek szerint kívánatos C-tartalom értékére kihat a munkahőmérséklet, amelyet hogy meg nem engedhető karbonizálás ne következzék be, lehetőleg alacsony értéken kell tartanunk, másfelől azonban értékét megszabja a salak összetétele. A gomolyaképződés övében keletkező salaknak tésztaszerűnek kell lennie, hogy eléggé képlékeny legyen arra, hogy a töltésnek 70 a forgókemencében való átdolgozása közben az egyes vasszivacsrészecskék egy-5& 60" 65.