124016. lajstromszámú szabadalom • Erősítő

2 124016. való megfelelő méretezésével gondoskodunk arról, bogy e fokozatok elektródáit csak .azoknak középső részén érjék elektronok, úgy bogy az üzemi feszültségeik 5 változásai esetén az elektronoptikai kép ne essék az elektródák körzetén kívül. A következő fokozatokban, amelyekben az előző fokozatok elektródáinak elektronoptikai képe már annyira szétterjedne, 10 hogy az elsősorban említett módszer az elektródák kényelmetlen megnöveléséhez vezetne, alkalmazzuk a találmány szerinti megoldást. Ily rendszer példakén ti kiviteli alakja, 15 vázlatosan a 2. ábrán látható. A bemenő (1) elektródát például fotoelektromosan gerjesztjük. Ezt az (1) elektródát önmagában ismert módon a (2) elektródán képezzük le ós az itt kiválasztott szekunder 20 elektronokat a (3) elektródához vezetjük. A (2) és (3) elektródák úgy vannak méretezve, hogy feszültség- vagy mczőváltozás következtében az elektronok által ért felület, amelyet a következőkben becsapó-25 dáisi 'felületnek nevezünk, nem változhatik meg lényegesein. A (4) elektróda a (3) elektróda szekunder elektronokat kibocsátó részének elektronoptikai (3') képéhez képest mármost úgy van elhelyezve, 30 hogy az elektronok nem érik a (4) elektróda, egész felületét és hogy az elektródák közötti feszültség növekedtével, vagy a mágneses tér erősségének csökkenésével, a becsapódási felület növekszik. A (4) 35 elektróda (3")-vel jelölt becsapódási felülete még az (5) ós .(6) és végül a (7) elektródán is leképeződik. Az ábra ugyan neim fedi a valóságot teljesen, de megkönnyíti a működésmód megértését. A 40 (7) elektróda mármost úgy van elrendezve, hogy a (6) elektróda emittáló részének elektronoptikai (C) képe részben a (7) elektródán kívül fekszik ós pedig oly módon, hogy e (7) elektróda becsapódási i'e-45 lülete csökken, ha az elektródák közti feszültség nő, vagy a mágneses mező gyengébb les'z. .(8) a végelektróda, amely előtt ernyőkónt rácselektródát rendezhetünk el és amely felfogja, a (7) elektródán kivál-50 tort elektronokat. Ha a 2. ábrán feltüntetett berendezésben megváltozik a feszültség vagy a mezőerősség, akkor a (4) és (7) elektródák becsapódási felülete ellenkező értelemben változik meg, úgyhogy 55 ily módon a változások kiegyenlítődnek. A 2. ábra szerinti berendezés esetén feltételeztük, bogy a (4) elektróda (3") becsapódási felületének elektronoptikai képei feszültségváltozások esetén nem esnek az) (5) és (6) elektródák kőzetén kívül. Az 60 (5) és (6) elektródák elrendeznetek azonban úgy is, hogy elektronveszteség keletkezik, ha az elektródák közti feszültség növekszik, vagy a mágneses •mező gyengül, amint ezt a i(7) elektródával kapcso- t>r> latban már ismertettük. Utóbbi 'esetben azokat az elektródákat, melyeknél a becsapódási felület azonos értelemben változik, a becsapódás szempontjából együtt vehetjük figyelembe és a isokszorozási té- 70 nyezönek a, feszültség vagy a mágneses mező függvényéiben az elekródák útján beálló változását egy vagy több oly elektródával egyenlíthetjük ki, melyeknél a becsapódási felület ellenkező értelemben 75 változik. így például a (2) és (3) elektródákat is elrendezhetjük úgy, hogy a becsapódási felület a (4) elektródához hasonlóan változik. A 2. ábra szerinti példaként! kiviteli 80 alak esetén a (7) elektróda bscsapási felülete növekvő feszültséggel csökken, míg a (4) elektróda becsapódási felülete növekszik. Fordított módon is eljárhatunk. A viszonyokat úgy is megszabhatjuk, 85 hogy az első elektródák elektronoptikai képe a feszültség vagy a mezőerősség váliozásakor úgy tolódik el, hogy a becsapódás maximuma az egyik elektródát mindinkább elhagyja ésl a következő nagyobb 90 feszültségű 'elektródán keletkezik. Az elektronveszteséget, amelyet egy erősítőfokozat kiesése okoz, részben az egyenlíti id, hogy a következő fokozat sokszorozási tényezője a feszültségnövekedés hatására 95 növekszik, Az itt uralkodó viszonyok a 3. ábra alapján könnyen áttekinthetők. A (9) zóna az előző elektródák elektronoptikai képét jelenti és oly módon helyezkedik el, hogy az elektronok részben a (10), íoo részben a (11) .elektródát érik. A (1.0) elektródának a (9) zónába eső becsapódási felülete először a (11) elektródán (lO')-nél képeződik le, míg a (11) elektródának a (9) zónába eső becsapódási felületén ki- 105 váltott szekunder elektronok közvetlenül a i(12) főelektródára csapódnak. Ha a (9) zóna az egyik vagy másik irányban elto- ! ladik, akkor a i(10) elektróda becsapódási felületének csökkenését a (11) elektróda 110 becsapódási felületének növekedése kiegyenlíti és viszont. A (10) és (11) elektródáknak a 3. ábrában feltüntetett becsapódási viszonyait az elektródák üzemi feszültségének vagy a mágneses mezőnek 115 alkalmas beállításával érhetjük el.