123846. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó
4 123846. úgyhogy végeredményben elektronsokszorozást és így a priméráram megerősítését érjük el. A (18 1) katódából kilövelt szekundér-5 elektronok a (181) és (18 2 ) katóda között fennálló elektrosztatikai mező hatására a 6. ábrán látható nyíllal jelölt pályákon röpülnek és a (182 ) segédkatóda kezelt vagy bevont felületére ütköznek. Az üt-10 kőző elektronok még több szekunderelektront szabadítanak fel a (182) katódából, úgyhogy további elektronsokszorozást és erősítést érünk el. A fent leírt folyamat minden követ-15 kező (18) szekundér- vagy segédkatódánál megismétlődik. Az utolsó (186 ) katódából kiinduló szekundéráram, amely sokszorosan erősebb, mint a (15) primérkatódából kiinduló primérelektronáram, 20 a (17) anódához vagy gyújtóelektródához jut és az elektronsokszorozó kivezetőáramát alkotja. A kivezetcáram nagysága a (38) fényforrásból kiinduló fénynyaláb intenzitásával arányos és e fénynyaláb 25 intenzitásának változásaival változik. Az intenzitás változásai audió- vagy rádiófrekvenciák megerősíteni kívánt jelével lehetnek összhangban. Oly elektronsokszorozóknál, amelyek-30 ben egymáshoz viszonyítva eltoltan, egymásután elhelyezett elektródák vannak, azt találták, hogy a különböző elektronáramok határozottan divergálásra mutatnak hajlandóságot. E törekvésnek több 35 tényező az okozója; ezek közé tartoznak a szekundtrelektrcnok kezdeti sebességeinek változásai és a katódák elektronkibocsátófelületével szomszédos mezők esz -szetett volta. Ha ez a divergálás létrejön, 40 akkor nem valamennyi elektron ütközik a közvetlenül utána következő katóda olyan mzeire, amelyeken az elektronok felhasználódnak. Egyes elektronok a közvetlenül utána következő katódának oly 45 részeire ütközhetnek, amelyek közelében a mezőnek lényeges tényezői vannak oly irányokban, amelyek eltérnek a következő katóda elektronkibocsátó felületétől távolodó iránytól, úgyhogy a szekundér-50 elektron kibocsátás meglassúdik vagy egyáltalán nem lép föl. Más elektronok oly pályákon röpülhetnek; hogy nem ütköznek a közvetlenül utána következő elektródára és így nem növelik a végső, 55 ki vezetőáramot. Azt találtuk, hogy az elektronáramoknak ez a divergálási hajlandósága az elektródák alakjától, azok viszonylagos méreteitől és távolságától és az elektródák között fellépő viszonylagos potenciál- 60 különbségektől függ. A találmány értelmében az elektróda paraméterekés kölcsönös távolságok viszonylagos nagyságát úgy választjuk meg, hogy az elektronáramok igen nagyfokú konvergálását 6& érjük el és az egyes katódákból kiinduló elektronáram a közvetlen utána következő elektróda korlátozott részére koncentrálódjék. A találmány egyik jellemzője szerint 7» tehát a (18) segéd- vagy szekundérkatódákat úgy szerkesztjük és rendezzük el, hogy azok két sora a két sor közötti középső síkhoz viszonyítva „eltolt"szimmetriát mutat, továbbá az említett síkra 75 merőleges hosszanti síkra vonatkoztatva részarányos, de e két síkra merőleges bárminő síkra vonatkoztatva nem szimmetrikus. Tehát a 6. ábrán feltüntetett módon, az „eltolt" szimmetria úgy ér- 8ö tendő, hogy a (18) segédkatódák, amelyek (mint már fent említettük) lényegileg egyformák, olyan elhelyezésűek, hogy ha az egyik sort, pl. a (182 , IS 4 ) és (18 6 ) katódákat magában foglaló sort az A—A vona- §5 Ion átmenő középsíkkal párhuzamosan (x) távolsággal eltolnók, akkor az egyes (182 , 184 ) és (18 6 ) katódák pontosan szemben volnának a nekik megfelelő (IS1 , IS 3 ) és (185 ) katódákkal és a két sor pontosar, 90 részarányos volna az említett középsíkhoz viszonyítva. Ha a (18) szekundérkatódák potenciáljai egymásután egyenlő értékkel növekednek, amint azt a megelőzoekben említettük, akkor a találmány szerint 95-szerkesztett berendezésekben az elektródák szomszédságában lévő elektrosztatikai mezőknek szintén „eltolt"szimmetriájuk lesz. Azonban fontosnak találtuk, hogy a 10© két sor szekundér- vagy segédkatóda ne legyen részarányos az olyan síkokra, amelyek a megelőzően említett középsíkra és a szekundér- vagy segédkatódák sorára merőlegesek, aminő pl. a 6. ábra B—B 105 vonalán átmenő, a rajzlapra merőleges sík. Azt találtuk, hogy ez az aszimmetriés elrendezés az egyes (18) szekundér- . vagy segédkatódák belső felületének igen nagy részétől, pl. felénél nagyobb részétől UO1 távol erős mező létesítését teszi lehetővé és ennek következtében e katódák belső felületének nagy részéről bőségesen, hatékony módon és lényegileg egyenletesen válnak le szekundérelektronok. 115
