123713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrónsokszorozócsövek elektrónnyalábjának vezérlésére és hozzávaló elektróncső, valamint kapcsolás

Megjelent 1940. éri május hó 15-én. IA G Y A R KIE Á LJI W^mx SZABADALMI BlßOSiG SZABADALMI LEÍRÁS 123713. SZÁM. VJI/d. (Vir/j,) OSZTÁLY. — I. 3832. ALAPSZÁM. Eljárás elektronsokszorozócsövek elektronnyalábjának vezérlésére és hozzávaló elektroncső, valamint kapcsolás. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság , cég, Újpest. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 25. Németországi elsőbbsége 1936. évi augusztus hó 28. A találmány eljárás olyan elektroncsövek egy vagy több elektronnyalábjának • vezérlésére, mely csövekben az elektronok által kiváltott szekundéremisszió felhasz-5 nálásával többszörös erősítés megy végbe, több elektronpálya mentén és melyeiket jelen lírásban a rövidség kedvéért, elekronsokszorozócső" elnevezéssel jelölünk, valamint az eljárás fogantosítására való elek 10 tronsokszorozáeső és annak kapcsolása, illetve azt tartalmazó berendezés. Az ismeretes elektronsokszorozócsöve'knél tudvalevőleg ,a bejövő energiát, főleg villamos feszültségei;, vagy pedig fény-15 energiát, a szekundéreimisiszió' felihasználásával akként erősítik fel igen nagy mértékben, hogy az első elektronforrásból (izzókatóda vagy fotokatóda) kilépő elektronokat olyan „sokszorozóelektródára"4 20 hagyják felcsapódni, melynelk anyaga szekundéremisszióra hajlamos és akként, hogy egy felcsapódó primérelektron ebből az elektródából (középéTtékben) egynél több .szekundértelektront váltson ki, melye-25 ket újból további sokszorozóelektródára hagynak felcsapódni és így tovább. Ha a primérelektronökint kiváltott szekundéielektronok száma (K) és a csőben (m) sokszoro'zóelektróda, illetve sokszorozófo-30 kozat .(elektronpálya) van, akkor az utolsó elektronpálya árama az első elektronpálya .áramának (Km)-szerese lesz, tehát igen nagy erősítés érhető el. E nagyfokú erősítés elérésének előfelté-35 ,tele azonban az, hogy minden egyes sokszorozóelektród'a teljes mértékben felvegye az előtte lévő sokszor ozóelektród a ^zekundéreirnisszióját, illetve áramát, hogy minden fokozat teljes miértékben ki legyen használva. E feltétel különböző 40 elrendezésekkel 'teljesíthető, melyeknél az egyes sokszorozóelektródáfc szekundér elektronemisszáóját az elektronoptika törvényei alapján a következő sokszorozóelektródára irányítjuk, illetve azokon ossz- 45 pontosítjuk (azaz azok síkjára „fókuszáljuk"), mi tudvalevőleg akár mágneses mezők, akár villamos mezők, akár mágneses és villamos mezők együttes behatása útján történhet. 50 Mindeddig az elektronsokszorozás elvén alapuló erősítést főleg fotóáramok erősítésére alkalmazták, minthogy ebben az esetben az egy csőben való igen nagyfokú erősítés alkotta előnyön kívül még má- 55 sik, elvi jelentőségű előnyt is értek el a szokásos, többfokozatú (azaz több csőben tisztán villamosan végzett) erősítéssel szemben. Ismeretes ugyanis az, hogy kis váltófeszültségek erősítésekor az első erő- 60 sítőfokozat csövének anódegyenárama az erősített váltóáramhoz képest igen erős és ennek folytán a „sörétszemtünemény" („Schrotteffekt") okozta egyenáramingadozás kis bejövő feszültségek esetén a cső 65 zúgását idézi elő. Ezzel szemben a fotoelektromos elektronsökszorozónál még aránylag gyenge, változó intenzitású fényjelek esetén is a közepes egyenáramerősség ugyanolyan nagyságrendű, mint 70-a munkaváltóáram, minek folytán a zúgás lényegesen gyengébb, mint hogyha a