123713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrónsokszorozócsövek elektrónnyalábjának vezérlésére és hozzávaló elektróncső, valamint kapcsolás

133713. fotókatódu áramát külön erősítőcsövekben, több fokozatban, erősítenénk fel. Az elektronsokszorozási elven alapuló erősítés előnyeinek villamos feszültségek 5 felerősítésére való felhasználása céljából tehát kívánatos volna a primer elektronforrásként izzókatódat tartalmazó elektronsokszorozócső primer elektronáramának lakkénti befolyásolása, hogy — a 10 fotókatóda fenti esetéhez hasonlóan — a jelváltóáramra szuperponált anódegyenárani erőssége még kis bejövőf eszültségek esetén is csekély maradjon. Kimutatható azonban, hogy az elektronsokszörozócső ü5 első elektronpályájának rács segélyével •való tértöltésvezérlése esetén a váltóáram, egyenáram, viszony optimális értékét — mely tudvalevőleg a karakterisztika legalsó részén, az úgynevezett „Anlaufstrom-20 gebiet"-ben áll fenn, amelyben uralkodó viszonyokra főleg az elektronok thermikus sebességeinek van befolyása — a katód a által emittált primérelektronok sebességeloszlása szabja meg. A szokásos csövek-25 nél ugyanis a következő összefüggés érvényes J w Uw Jg=

W hol Jw az anódváltóáram effektiv erőssége, Jg az anódegyenáram erőssége, Uw :80 az erősítendő váltófeszültség és TJt (szintén Volt-ban mérve) az izzókatóda ,*hőmérsékíetfeszültsége", mely tudvalevőleg az alanti összefüggésből számítható: T 0 + —• t_

ll 600 35 hol T a katódafalület abszolút üzemi hőmérséklete. Minthogy a szokásos oxidkatódák hőmérsékletfeszültsége fentiek szerint kb. 0,1 volt, ezezl szemben az, erősítendő Váltófeszültség rendszerint 0.001 és 40 0.00001 volt között A^an, az Jw/Jg viszony .a'szokásos körülmények között nem lehet kedvező. Javítható azonban elvileg- a viszony azzal,, ha a primer katóda, pl. izzókatóda 45 által emittált «elektronnyalábot eltérítés útján való ' vezérlésnek vetjük alá. Ha ugyanis 'ezt az elektronnyalábot eltérítő elektródák, pl. fémlemezpár, keltette olyan villamos erőtér vagy pedig mágnespólu-50 sok keltette mágneses mező hatásának tesszük ki, mely a nyaláb útján periodikusan ide-oda tolja, akkor a rákövetkező elektronsbkszorozóelektródán váltóáramot hozhatunk létre, ha az elektronnyalábot önmagukban véve ismeretes eletkronopti- 5f kai szervekkel úgy összpontosítjuk („fókuszáljuk") e isokszoroízóelektróda egyik szélére, hogy az erre az elektródára felcsapódó és így sokszorozódás forrásává váló elektronok mennyisége az eltérítő, 6C illetve vezérlő elektródák befolyásolásának periódusában változzék, azáltal, hogy az eltérítés függvényében több vagy kevesebb elektron csapódik fel erre a sokszorozóelektródára. A találmány annak fel- 6S ismerésén alapszik, hogy minél élesebben van a sokszorozóelektródára felcsapódó elektronsugárnyaláb oldalirányban elhatárolva, annál élesebben lelhet a kívánt összpontosítást a sökszorozóelektróda oi- 70 dalélón elérni és így jobban megközelíteni azt a kívánatos állapotot, melyben az erősített váltóáram hozzá képest kicsiny nyugalmi . egyenáramerősség mellett áll fenn. 75 Olyan elektronsokszörozócső, melynél egy gyorsítóelektróda nyílásán áthaladt elektronsugár nyalábot eltérítő hatással vezéreltek, már ismeretes. Ennél az ismert csőnél azonban az eltérítettem elektron- 80 nyaláb nyílásokkal ellátott ernyőnek tömör részére csapódott fel, tehát nem volt a szóksHoro'zóelak'tródára leképezve. A csőben ugyanis két sorozat sökszorozóelektróda volt és az eltérítés azt szabta 85 meg, hogy a sugárnyaláb az ernyő melyik nyílásán milyen erősségben haladt át és igy melyik sokszorozóelektródasorozat első sokszorozóelektródáját milyen erősségben érte. A két sorozat sökszorozóelek- 90 tróda alkalmazásának szükségessége igen bonyolult felépítésű csövet eredményezett, melynél azonkívül az elrendezés olyan volt, hogy az elektronoknak kezdő.• sebességeik iránya szerinti megszűrése 95 nemj volt jól elérhető és ezért ez a cső a gyakorlatban nem volt kellő sikerrel megvalósítható. A találmány szerinti eljárásnál ezzel szemben az egy vagy több diafragmával io( az elektronok kezdősebességeinek iránya szerint megszűrt elektronnyalábot elektronoptikai úton a sokszorozóelektródára képezzük le és eltérítésének hatása így az, hogy az eltérítés mórvétől függően 10E több vagy kevesebb elektronja csapódik fel ugyanannak a sokszorozóelektródáinak szekundéremisszióra képes felületére. A találmány szerinti eljárásnál tehát a fenti csőben megvalósított ismeretestől eltérő 11C típusú vezérléssel dolgozva, melynél az elektronnyaláb vezérlésekor azonos sok-