123425. lajstromszámú szabadalom • Függőszorító szabadvezetékekhez
Megjelent IW40. évi március hó 16-án. M Á G Y A E K í IIÁ LYI W^SÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123425. SZÁM. VII/J. OSZTÁLY. P. 9436. ALAPSZÁM Függőszorító szabadvezetékekhez. Max Pfender oki. mérnök, Berlin-Nikolassee. $ bejelentés napja 1938. évi augusztus hó 24. Németországi elsőbbsége 1 «37. évi szeptember hó 20. Bár kö'.éllengések szabadvezetékeknél az egész íeszmezőhosszban fellépnek, lengés okozta töréseket csak befogási helyeken mindenekelőtt a függőszorítókban, észlel-5 tek, ahol a kötél szabad mozgásában akadályozva van. Ezzel a mozgásakadályozáissal gyorsító- és késlel tetőerők kapcsolatosak, amelyek az említett helyeken nagy változó feszültségeket váltanak ki. A szo-10 rí tó vályú forgatható ágyazása vagy lengő elrendezése által a járulékos igénybevételeket csökkenteni lehetett, a lengés okozta károkat azonban nem mindig lehetett kiküszöbölni. ír, Á szorítóvályukban fellépő értörések •helyzetű helyileg igen szűkre korlátozott túligénybevételre enged következtetni. Ezek az anyag kif áradásából eredő törésekv — és ez különösen áll a nagy vezetőképeisisié-L'O gükkel kitűnő szerkezeti anyagokra, mint a vörösrézre és az alumíniumra — nagy főfeszüllségkülönhségű helyeken lépnek lei. A szerkezeti anyáig igénybevétele összetevődik a kötélnek sztatikus húzóelőíeszültségébőíli 25 + <r, és a felfekvési nyomásból, valamint a szorításból eredő harántnyomásból — ?,. Ehhez a sztatikus igénybevételhez adódik a változó' igénybevétel, amely a lengő kötéltől függ. Ha a változó igény bevétel foe•50 folyásának a nagyságáit húzó-, ill. harántnyomóelőfeszülítsé|g esetén x —, ill. [i-val jelöljük, akkor a szerkezeti anyagnak mindenkor helyileg ható összigénybevé telét a következőképen fejezhetjük ki: 35 5¥ = (5 1 +a(! w )-(-(J i -i a5w) vagy \ <rv = a1 -f- as -f- c?w (a -|-ß) . A találmány szerint a kötél szerkezeti anya;gának igénybevételét azáltal csökkentjük, hogy azokon a helyeken, ahol változó- íO igénybevételiek lépnek fel, a harántnyomást veszélytelen értékre szállítjuk le és a változóigény bevételt magát kis értéken tartjuk. E célt úgy érjük el, hogy a tartóvályú mind a hossz-, mind a harántirány- 45 ban megfelelően van alakítva olymódon, hogy a tartóvályú 'hosszgörbülete a középen levő legmagasabb értéktől mindkét vég felé fokozatosan csökken és részarányos csúcsív-alakú keresztmetszetű. A vák- nO toziőigénybevételek csökkenését a tartóvályúnak rugózó szorítólapként váló kialakításával érjük el. A harántnyomásnak újszerű eloszlását — aminlt ez a rajzon látható — az (1) alap- 55 vonalra felvitt (2) görbe mutatja. A. harántnyomás a középen levő legnagyobb értéktől először tetőalakban gyorsan csökken, hogy azután késleltetve, a szorítóvég feléi, ahol a legnagyobb változóigénybevételek 60 lépnek fel, a zérus-értékhez közeledjem. Ugyanilyen módon, azonban a szorító középkörzetére korlátozva, hat a hatránitnyomás a szorítófedelen át a kötélre és azt, föléhelyeződve, a (3) görbe mutatja. Ily- 65 módon elkerüljük azt, hogy azokon a helyeken, ahol változóigénybevéteílek lépnek fel, egyúttal veszélyes, sugárirányú nyomóerők is keletkezzenek; az összigénybevételt ezáltal csökkentjük és a kötél hosz- 70 szabb élettartamát biztosítjuk. A találmányi gondolat megvalósítása azon a jelenségen alapszik, hogy valiamely
