123399. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztirolnak, valamint sztiroltípusú szénhidrogéneknek és/vagy divinilezett aromás szénhidrogéneknek előállítására
2 123399. I. II. III. C6 H 6 C!H(CH3)3 — D6Hj -f- C S H 6 (izopropilbenzol) (benzol) (propilén) C6 H 5 CH(qH 3 ) ä -""I C^GH,) = (in'etilsztjrol) : GHj -f- Ha (hidrogén) CaH5 QH(OIJ s ) a = GjjHjCH (sztiroj) A fonti íoterniékcken kívül tekintélyes 5 mennyiségű nehéz kátrány is kópaőd'hehetik, ha a fentebb ismertetett munkafeltéleket be nem tartjuk. A fenti három reakció közül az első I., nevezetesen a propilén ós benzol képzőäO dése, a tényleges gyakorlati viszonyok között aránylag lényegtelen és nem nagyon hátrányos, minthogy mindkét terméket részben összogyüjthetjük és a kiindulási anyag előállításánál ismét felis használhatjuk. Ha az izopropilbonzolt akár önmagában, akár valamely közömbös oldószer, pl. nitrogén vagy vízgőz jelenlétében, pirex üvegből, vörösrézből, vagy acélból készült csövekben. 600—700 íu C°-on vetjük alá a hőbontásnak, a három fő reakciótermék viszonylagos mennyisége a reakciócsövek anyagától függetlenül lényegileg állandó. Az eljárás kezdeti fokozataiban, vagyis •25 amikor a krakkolás kismérvű és a bomlás csekély, a TI. reakció előtérbe nyomulni törekszik, úgyhogy áthaladásonkint mintegy 20%-ig terjedő bomlásoknál a reakciótermékekben a sztirol morális aránya az 30 a-moülsztirolhoz kb. 1 : 2. Növekvő erősségű krakkolásnál azonban, amikor erő« bomlás megy végbe, a III: reakció fokozatosan előtérbe nyomul, úgyhogy áthaladásonkint 50—65%-os bom-35 lásoknál a reakciótermékekben a sztirol morális aránya az a-motilsztirolhoz az 1 :1 arányt is meghaladja. Ha higítatlau izopropilbonzolt légköri nyomáson vetünk alá hőbontásnak, az át-40 haladá«cnkkiti százalékos bomlást az korlátozza, hogy a magas forráspontú anyagok mennyisége a 1 emlékekben növekedni törekszik, ami az eljárás hatásosságál csökkenii. Az izopropilbenzol áthaladáíü sonkinti nagymérvű, pl. 60%-os bomlását azonban nem-kívánatos, • magas forrásponh'i mellékiermékek túlságos képződése nélkül elérhetjük, ha a hőbonlást közömbös, gá.7n:v !uü higítósxorek, pl. nitrogén 50 vagy vízgőz jelenlétében végezzük: vízgőz használata előnyösebb. mert ekkor a (me|:án) kondenzál ás és a termékek kitermelése könnyebb. Ha vízgőzt használunk higítószerként, akkor a |ermókek kondenzálása krakíkolt szénhidrogéntermék és víz ele- 5"> gyét eredményezi, melyek közül az utóbbit könnyen elkülöníthetjük és így sztirolban és a-mctilsztirolban gazdag folyadékkeveréket kaphatunk. A találmánynak megfelelően a hőboii- GO íást úgy végezzük, hogy a hidrogén éjs Ä-metilsztirol képződéséhez vezető II. dihidráló reakciót részben, vagy csaknem teljesen lehetetlenné tegyük, az egyidejűleg végbemenő, sztirolt eredményező t>5 I1T. demetánoxó reakciót pedig ugyanekkor elősegítsük. Evégből a bevezetett szcnhidrogényanyaghoz a dehidrálási termékek, nevezetesen hidrogén és a-metilsztirol, egyikét vagy másikát, vagy mind- 70 kettőt tekintélyes mennyiségben hozzáadjuk. E hatás kétségtelenül a II. reakció megfordítható voltával magyarázható. Hidrogén hozzáadása a belépő izopropil- 7.~> benzolhoz a dehidrálást akadályozni és egyúttal nehéz kátrányok képződését, csökkenteni törekszik, ámbár az, úgy látszik, az I. reakciót némileg elősegíti. Természetesen, ha fölös mennyiségű hidrogént js') alkalmazunk, akkor egyéb higítószerck fölöslegeseik, de azért azok használata nincs kizárva. A gyakorlatban azonban még jobban megfelel magának az a-metil-íztirolnak használata a saját képződésé- $-, í'Pk gátlására, akár egyedül, akár pedig hidrogénnel, vagy valamely közömbe- gáznemű higítósverrel, pl. vízgőzzel együtt. Minthogy az a-metilsztirol folya- • dék és így könnyön kondenzálható, annak in egyedüli használata néha jobban megfelelői, mint hidrogén használata, mert okként a hőbontás folyékony termékei kondenzálásának és kitermelésének nehézségeit a lehető legkisebbre csökkentettük. ÍK> A ki'akkoló csövekbe a hozzáadott izopropilbenzollal együtt visszavezetett x-metilsztirol mennyiségét kissé módo7 síthatjuk, kedvező eredményt azonban
