123285. lajstromszámú szabadalom • Elektronerősítő eljárás és berendezés

VS'Ó295: a létesítsen (pl. további gyengítési fokozat alkalmazásával), továbbá, ha I =100 F és A =0,01, akkor a következő egyerletet kapjuk: 5 J~ = 5.200,10-4

.10C*. (0,01)*= 0,10-^2-Ebből volt-onként 200 mA meredekség adódik. Hasonló módon kimutatható, hogy négy gyengítési fokozat esetén 1=100 I'-10 nél kb, 500 mA/volt meredekség kapható, viszont azonos számú fokozatnál és I = 0,01 F esetén a cső meredeksége 50 mA/volt-ra csökken. Ez aZl bizonyítja, hogy a bevezetési áram tízezerszeres meg-15 változtatásakor a cső meredeksége csak tízszeresen változik meg, ha az anódkör adatait állandó értéken tartjuk. Az itt a (K) számára felvett 100 érték nagyon kicsi, minthogy két gyengítés •20 között négy sokszorozás megy végbe és viszonylag egyszerű ütközésenként 3—4 szeres sokszorozási kapni, ami 81—256 Kiérteknek felelne meg. (K) nagyobb értékei esetén természetlesen nagyobb me-25 redekségekét is kapunk, minthogy ebben az esetben (A) is növelhető. Az erősítésnek az a körülmény szab határt, hogy az elektronok pályáin nem szabad tértöltéseknek fellépniük. Más-30 részt az áramoknak elég erőseknek kell lenniök ahhoz, hogy a Schottky-íéle „serét-effektus" már ne játszék szerepet. Ez a körülmény a gyengítésnek határt szab. Üzemi feltételként felvehető, 35 hogys

a kivezetési áramnak nem szabad a bevezetési áramot egy-két nagyságrendnél nagyobb értékkel meghaladnia. A cső rendkívül nagy meredeksége folytán szükség esetén nagyqn kis ki-40 vezetési ellenállások alkalmazhatók. Például 200 [j.\-es áramoknál 1:1 erősítést érünk el 10 ohm kivezetési ellenállásnál. Természetesen alkalmazhatunk ugyanolyan nagyságrendű ellenállásokat is, 45 mint aminők a-rendes erősítőknél szokásosak, úgyhogy az erősítő gondos ernyőzése mellett, rendkívül nagy erősítések érhetők el. Például 20.000 ohmos anódellenállás alkalmazása esetén 3000-szeres .50 vagy még nagyobb feszültségerősítést kapunk. A 6. és 7.ábra oly elektfódaelrendezést mutat, amelynél az elektronokat csavarvonal alakú pályáikon vezető me-55 zők nem mágneses, hanem villamos természetűek. Ebben az esetben a (2') anódának szitaszövetből készült (40) toldatai vannak, valamint mindegyik (7', 8') és (9') elektródának hálós (42) ernyőző része van, amelyek a rácsos (40) toldatokkal c« párhuzamosak. Az ily rácselrendezés az elektronokat csavarvonal-alakú pályán vezeti. Ebben a berendezésben a gyengítő fokozatok más helyzetben vannak, mint a megelőzően feltüntetett berende- <i"> zésben. Ez azért lehetséges, mert a'megadott egyenletekből következik, hogy az elérhető erősítés csak az összes gyengítéstől függ, de független a gyengítési fokozatok helyzetétől az elektronok pályája- 70 ban. Ezt a helyzetet kizárólag az a követelmény szabja meg, hogy az áramerősségnek neta szabad bizonyos határokat túllépnie. A megelőzőekből adódik továbbá, hogy 75 a legnagyobb meredekségeket igen erős áramoknál és kis gyengítési tényezőknél kapjuk; Ebből látható, hogy nem nagyon előnyös fotókatóda alkalmazása primérelektronforrásként. Primérelektronfor- «o rásként itt lényegesen alkalmasabb izzókatóda vagy sugárkeltőrendszer. Előnyösen azonban a 8. ábrán feltüntetett elektronsokszorozót használjuk elektronforrásként. Az ilyen sokszorozó, amely a a> fő sokszorozórendszer csavarvonalalakú csatornájának felső végén helyezendő el, előnyösen két félhengeralakú (51) és (52) katódából áll, amelyek a (7'), illetve (8') elektródákkal kapcsolódnak. Az (51) és m (52) elektródával alkotott henger valamivel nagyobb, mint a (7', 8;

) és (9') elektródákkal alkotott henger, úgyhogy egy elektron repülési ideje a berendezésen keresztül a gerjesztő váltakozó- <>;> feszültség periódusának körülbelül fele, a harmadperiódus helyett. A (2') anóda tengelyirányban fölfelé egészen ebbe a segédsokszorozóba nyúlik. Továbbá a fősokszorozó legfelső fokozata kissé bele- ioo nyúlik a segédsokszorozó terébe. Azt találtuk, hogy félhenger-alakú felszabadító elektródákkal, amelyeket alkalmas frekvenciával gerjesztünk, sokszorozás megy végbe egészen addig az idő* 105 pontig, amelyben tértöltési egyensúly áll be. A fent leírt berendezésnél e tértöltés állandóan átfolyik a főerősítőrendszer első fokozatába. Ez az áram alkotja a primer áramot. , l'Q Tapasztalat szerint mindenkor elegen- , dő elektron van jelen a sokszorozás megindítására, még oly elektródák alkalmazása esetén is, amelyek szekundéremissziő