123285. lajstromszámú szabadalom • Elektronerősítő eljárás és berendezés

ö 1553285. szempontjából kevéssé érzékenyek. Ezért n m szükséges, hogy izzókatódát vagy más prímére le ktron forrást alkalmazzunk. Továbbá a segédsokszorozórendszcrt rezs géskettőként kapcsolhatjuk és a létrehozott rezgéseket a fősokszorozó gerjesztésére használhatjuk fel; ebben az esetben (20) váltakozó feszültségforrás elhagyható. •in A leírt eljárás, mint már megelőzően említettük, sztatikái elektronsokszoroz.óknális megvalósítható. Előnyösen mindenestre elektrodinamikai sokszorozót alkalmazunk, mert ebben az esetben a kapi5 csolás egyszerűbb lehet, a szükséges feszültségek kisebbek és a hatásfok jobb. , A 9. ábra azonban vázlatosan feltüntet egy sztatikus sokszorozót is, amely a fent leírt eljárás szerint tartható üzem-jo ben. Ezen az ábrán a (60) vákuumedényben primérelektronforrést alkotó (62) . izzókatóda van, amely olyképpen ernyőzött, hogy az elektronáramot kizárólag :.'"> a (63) rács befolyásolja, amely a (64) ütközőelektródával vezető összeköttetésben van. A (64) ütközőelektródának derékszögű szekrény alakja van, amelyet a bevezető oldalon (63) háló fed le a ki-30 vezetési oldalon pedig nyitott. Valamennyi elektróda a (65) feszültségosztóból kapja potenciálját! A szekrényalakú (64) elektróda kivezetési oldalával szemben háló-alakú 35 (67) elektróda van, amely a (64) elektródához viszonyítva pozitív potenciálú, úgyhogy az utóbbi elektródáról felszabadított szekundérelektronokat elszívja. E háló-elektróda és a második szekrény-40 alakú (68) ütköző-elektróda rácsa között rács-alakú (69) vezérlő-elektróda van, amely a (67) rácshoz viszonyítva gyöngén negatív, pl. 1 volt előfeszültségű. A (68) elektróda a (69) rácshoz viszo-45 nyitva pozitív potenciálú, úgyhogy a kibocsátott elektronok szekundérelektronok leszakítását okozhatják. A (68, 70, 72 és 73) elektróda a (64) elektródához hasonló alakú és ezek további sokszorozó f>0 fokozatokat alkotnak. A (73) elektróda a (74) gyorsítóráccsal és a (75) fékezőráccsal esyütt további gyengítő fokozatot alkot és ezek mögött az elektronok a legközelebbi (76) sokszorozó elektródá.55 ba lépnek be. A (74) és (75) rácsok potenciáljának viszonya a (73) elektródához ugyanolyan, mint a (67) és (69) elektródák potenciálja a (64) elektródához viszonyítva. Az utolsó sokszorozó fokozat után következő kivezető fokodat a (78) er- ro nyőzőrácsot és a (79) ahódát foglalja magába, amelyeknek az utolsó ütközőelektródához viszonyítva erős, pl. 50 voltos pozitív előfeszültségük van. A (65) feszültségosztóval összekötő vezetékeken 65 kívül a kapcsolás fűtőkört tartalmaz, amelyet a (82) telep táplál, továbbá kivezetőkört, amely (83) csatoló-ellenállásból és szokásos (84) csatoló-kondenzátorból áll, végül bevezetőkört, arnely a (69, 70 75) stb. csillapító-elektródákkal kapcsolódik. Ez az utóbbi kör ezenkívül (85) és (87) fojtótekercseket foglal magában, amelyeken át a vezérlőelektródákhoz előfeszültséget vezetünk, valamint (88) és 75 (89) csatolókondenzátorokat, amelyeken át a megerősítendő jelfeszültséget a vezérlőrácsra hozzuk. E rács működése hasonló a megelőzcekben leírt sokszorozóban lévő (10) rácséhoz és így az elérhető 80 csőmeredekségre vonatkozóan ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint az előbb leírt csöveknél. Itt rámutatunk arra, hogy a találmányt nem kívánjuk a leírt kiviteli példákrs 85 korlátozni. A (9) vezérlőelektróda nyílásai pl. az első példánál elhagyhatók és ez az elektróda a földhöz viszonyítva oly előfeszültséggel látható el, hogy ezen az elektródán olyan szekundéremisszic 90 lépjen föl, amelynek sokszorozási tényezője nulla és 1 között van és az elektróda potenciáljával arányosan változik. Az ilyen elektróda tehát a vezérlőelketróda valamennyi tulajdonságával rendelkezik, 95 ha a vezérlés nem is annyira érzékeny, mint az első kiviteli példánál. Továbbá nem szükséges, hogy a megerősítendő jelfeszültséget a gyengítő-elektródára vigyük fel, 'minthogy a .(K) és (A) érték 100 pontosan egyformán szerepelnek a cső meredekségét meghatározó egyenletben, így azonos eredmények kaphatók, ha az elektronok csökkentését állandó értéken tartjuk és ehelyett a sokszorozási változ- 105 tatjuk a jelfeszültségnek megfelelően. Azonban sokkal nehezebb a sokszorozási kellő mértékben változtatni, minta csökkentést. Ez az oka annak, hogy a kiviteli példáknál az elektronok számának csök- 110 kenését vettük fel változtatható nagyságként. További lehetséges váltói at abból áll, hegy a (9) elektróda (10) rácsát elhagyjuk és az elektrónok számárak csökken- 115 tését csupán a nyílások szélén lévő poten-