123170. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fúrtlyukakkal áttört talajrétegek vizsgálatára

133170. 3 (5)-tel jelzett áramerősséget niérő szer­kezet. A továbbiakban feltételezni fog­juk, hogy az (1) elektróda révén ily mó­don a, fúrt lyukba boosájtott áram a lyu-5 kacsos rétegek színvonalán a fúrt lyukban létező öneredetű potenciálkülönbségek­hez képest elég erős potenciálkülönbsége­ket keletkeztet, hogy ezek az öneredetű potenciálkülönbségek elhanyagolhatók le-10 gyeinek azokhoz- képest, melyeik a fúrt lyukban, az áramnak az (1) elektródán való keresztülhaladásákor, az Ohm-tör­vény szerinti feszültségesésből származ­nak. A mérőszerkezet, a találmány sze-15 rint, két elekródát tartalmaz, (6'-t) és (6", t), melyek meg'felelőleg a (9') és (9") szigetelt vezetékek révén a föld felszínén elrendezett (7') és (7") mórőiszerkezetekhez van kapcsolva; ez utóbbiak másik sarkai 20 (g')-ben és (8")-ben vannak földelve, A (6') és (6") elektródák előnyösen le­hetnek különböző, nem változó távolságra az (1) elektródától; a (6') elektróda lehet például a fúrt lyuk átmérőjével, míg a (6") 25 ennek ötszörösével vagy tízszeresével egyenlő távolságra az (1) elektródától. Magától értetődik, hogy ezen méretek példaképpen vannak jelezve és hogy na­gyon széles határok közt lehet őket vál-30 toztatni, ha a művelet feltételei megköve­telik, anélkül, hogy ez a szabadalom kere­tein kívül esne. A 2. ábrában bemutatott változat eseté­ben a (6') és (6") elektródák nem külön-35 böző vezetékek révén vannak két, a talaj felszínén elhelyezett (7') és (7") mérőesz­közhöz kapcsolva, hanem; kizárólag egy vezeték kapcsolja őket össze az egyedüli (7) mérő-, vagyis feljegyző szerkezettel. í(l Ebben az esetben a fúrt lyukba a (6') és (6") elektródák szomszédságába egy meg­felelő, például egy óraszerkezet által haj­tott, kis önműködő megszakító van elhe­lyezve, mely felváltva, hol a (6'), hol a *5 (6") elektródállat kapcsolja az- elszigetelt (9) vezetékhez és a (7) szerkezethez. Ez a szerkezet, mely előnyös módon egy fel­jegyző szerkezet is lehet, nagyon kicsiny időállandóval bír és feljegyző alkatrésze 50 egyik helyzetből a másikba váltakozva megy át és így egyidejűleg ugyanazon szalagra bírja feljegyezni a (6'), illetőleg a (6") elektróda és a talaj felszíne között fennálló potenciálkülönbséget. Ez a be-55 rendezés egyes esetekben előnyösebb lehet, mint az előző, azáltal, hogy lehetővé teszi egy szigetelt vezeték megtakarítását a I mérőszerkezet és az elektródák között. Kü­lönben egyenértékű eredményt lehet el­érni, ha csak a (6) mérőelektródát ós két, 60 ugyanazon vezetékhez kapcsolt, a (6) elek­tródától, például a fúrt lyuk átmérőjével, illetőleg annak ötszörösével vagy tízszere­sével egyenlő távolságra elhelyezett áram­bevezető elektródát használunk. Ebben az 65 esetben elegendő lenne az áramot fel­váltva, hol az egyik, hol a másik elektró­dán kersztül bocsátani, valamely áram­jnegfordító segítségével, melyet ebben az esetben a talajba bocsátott árami működ- 70 te tue. A 3. ábra egy másik megvalósítási mó­dot mutat be, mely előbbieken kívül lehe­tővé teszi a fúrt lyukban, a lyukacsos ré­tegek színvonalán létező öneredetű poten- 75 ciálkülönbségek egyidejű mérését is. Ezen az ábrán, mint az előbbieken is (l)-sel van jelölve egy az iszappal telített fúrt lyukba beengedett elektróda, melyet a ta­laj Telszínéhez egy szigetelt vezeték (2) 80 köt, mely vezeték az> ott elhelyezett iváltó­áramforrás (3) egyik sarkában végződik; a másik sarka ez az áram-forrásnak, a (]0) vezeték révén, egy az (1) elektródától elég nagy távolságra lévő, ugyancsak a 85 fúrt lyukba leengedett (11) elektródához van kapcsolva (alább fogjuk megvilágí­tani, mit értünk elég nagy távolság' alatt). A (2) és (10) vezetékek össze vannak fonva, olymódon, hogy a többi a fúrt 90 lyukba leengedett vezetékekből, melyek­ről alább fogunk szólni, az indukciós ha­tások ki legyenek küszöbölve. Az elektró­dák, a (2) ós (10) vezetékek ós az áramfor­rás belső ellenállása által képezett ossz- 95 ellenállást elég nagyra választjuk, — szük­ség esetén egy pótellenállás közbeiktatá­sával érjük ezt el — hogy az (1) és (10) elektródák közötti ellenállás kicsiny le­gyen az áramkör összellenállásához, ké- ioo pest. Be lehet még iktatni ebbe az áram­körbe egy változó (12) ellenállást (rheos­tatot), melynek szerepét alább iákban fog­juk megvilágítani. Egyébként egy az áramerősséget mérő szerkezet (5), mely ez 105 áramkörbe van kapcsolva, lehetővé teszi az említett áramkörbe bocsátott áram erősségének a mérését. (6') ós (6") két más, a fúrt lyukba, az (1) elektróda szomszédságába leengedett elek- 110 tródát jelöl. A (6') ós (6") elektródák; úgy vannak elhelyezve az (1) elektródához képest, mint például az 1. ábra esetében. Ez a két elektróda, (6') és (6"), megfelelő­leg a szigetelt (9') és (9") vezetékek révén, 115 a talaj felszínén elhelyezett (7') és (7")

Next

/
Oldalképek
Tartalom