123150. lajstromszámú szabadalom • Tolattyúszerkezet dugattyús, folyadékos erőátviteli szerkezetekhez

2 123150. csapágycsészékinek a forgó tengelyhez viszonyított beállíthatóságára vonatkozó rendszabályokat, így pl. golyóban ágyazott csapágycsészéket vagy megosztott ós 5 egyes pontok körül billenthető csapágyesészeirészeket (Michell-csapágy) vagy máseféléket alkalmaztak. A forgó tolattyúk kifogástalan ágyazásának kérdését dugattyús, folyadékos erő-10 átvitelű szerkezeteknél ily módon megoldani nem lehet, mert a háznak, mely egyúttal futópersely is, a nyomóolajt vezető csatornák miatt mindig merev, nem utánaengedő szervnek kell lennie. 15 Ha a tolattyúk a forgásukat meghatározó tengelyekkel mereven vannak összekötve, akkor tehát lehetetlen, hogy a tolattyúk a reájuk ható, fent ismertetett folyadéknyomások értelmében futó-pers©-20 lyükbe beálljanak. Ennek a következménye a tolattyúk bemaródásának vagy beszórulásának a veszélye. Ennék kiküszöbölésére tehát az igénybevett részeket olyasa nagyra kellett méretezni, hogy az 25 alakváltozások megengedhető mértékre csökkenjenek. Ez továbbá arra kényszerített, hogy a részeket igen jól illeszkedőéin állították elő és igen csekély toleranciákat engedtek meg és ez viszonylag igen 30 nagy előállítási költségekkel és az átvitt teljesítményhez képest az erőátviteli szerkezetek igen nagy súlyával járt. Mind e rendszabályok ellenére seau lehetett a tolattyóknak olyan előnyös ágya-35 zási viszonyait elérni, mint a beállítható csószó csapágyaknál. Miután a tolattyú futóperselyének belsejében természetesen mindig nyomófolyadék van, a tolattyúkat vagy hengeras 40 nyúlványaikat (tengelycsonkokat) ott, ahol ezek futóperselyük határoló oldalfalán vámnak átvezetve, tömíteni kell. Az ismeretes tömítések azonban szintén merevek ós lehetetlenné teszik, hogy a totó lattyók a változó üzemnyomásoknak megfelelően pontosan a futópersely falaihoz simuljanak. A tolattyúk egy elrendezési módja abban van, hogy azok egymás mögött 50 koaxiálisán fekszenek, lényegében, ha^ rangalakúak és gyűrűalakú homloklapjaikkal érintkezésbe hozhatók, amikor is ez a helyzet a normális üzemi helyzetüknek felel meg; a tolattyúk ebben a hely-55 zetben továbbá, a teret két részre, külső és belső kamrára osztják. Ezeket a kamrákat a szivattyúnak és a motornak hengereivel csatornák kötik össze. A tolatytyúk külső köpenye körül elrendezett külső kamra rendszerint a nyomókamra, 60 a tolattyúk belsejében levő kamra pedig a szívókamra, mert az ilyen elrendezés előnyösen lehetővé teszi, hogy a folyadéknyomást mindkét tolattyúnak egymással ós az ezeket körülvevő házzal 65 szembeni tömítésre is felhasználjuk. A tolattyúk az őket körülvevő házban nagyon változó, zérustól igen magas maximumig változó sebességekkel forognak. Különösen osztott teljesítményátvitellel 70 működő folyadékos erőátviteli szerkezetteknél gyakori az az eset, hogy a viszonylagos forgás a tolattyúk és a szerkezet forgó háza között viszonylag igen hosszú ideig igen csekély, sőt közel jár a zérus- 7-, hoz, nevezetesen akkor, ha a tolattyúknak és a háznak fordulatszáma teljesen vagy megközelítőleg egyezik. Ilyen csekély viszonylagos forgásnál különösen fontos, hogy az ágyazás egészen kifogás- go talán legyen; ezt akkor érjük el, ha a tengely (ebben az esetben a tolattyúk) a csapágycsészébe egészen kifogástalanui belei ekszik. A találmány a tolattyúk a követeimé- §5 nyék szerinti ágyazásának kérdését tökéletesen! megoldja. Ezzel a feladattal a találmány által megoldott feladatoknak egész sora van összefüggésben. 90 Egyik ilyen feladat pl. az, hogy a futófelületek teljes simántartására szükséges, hogy a tolattyúk abban az üzemi helyzetükben, melyben gyűrűalakú homloklapjukkal érintkeznek, a hossztengelyük irá- 95 nyában együttesen ide-oda való mozgást végezhessenek, nehogy a futófelületefcen barázdák képződhessenek. Ez kenési teehniikai szempontokból azért fontos, hogy a nagy terhelés ellenére is minden sebes- 100 ségnól teherbíró olajréteg képződhessék, de fontos abból a szempontból is, hogy a tolattyúkat a futóperselyben állandóan tömítse. A tolattyúkaak az előbb említett ide-oda való mozgásánál elengedhetetlen, 105 hogy a tolattyúk homlokfelületei mindig tökéletesen tömítve maradjanak meg érintkezésben, miután a külső tolattyúkiamrának a tolatiyúkat, azoknak a normális üzemi helyzetében, a homloklapju- no kon egymáshoz szorító túlnyomás a belső tolattyúkamara nyomásával szemben nem mindig egyenlő mértékű ós éppen ezért biztonságos üzemhez nem elegendő. Ebből kifolyólag merül fel az a feladat, hogy a 115