122959. lajstromszámú szabadalom • Többfokozatú szekunder-elektronerősítő

Megjelent 1940. évi február hó 1-én. MAGYAK KIRÁLYI SZABADALMI BTüdSÁ» SZABADALMI LEIRAS 122959. SZÁM. VII/d. OSZTÁLY. — F. 8228. ALAPSZÁM. Többfokozatú szekundérelektron-erősítő. Fernseh Akt.-Ges. cég", Berlin-Zehlendorf-ban. A bejelentés napja 1937. évi november hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1936, évi december hó 5-ike. A találmány szekundérelektron-erősítő, főként nagy végső teljesítményekhez. A találmány kiindulási pontja olyan ismert szerkezet, amelyben több, lényegileg pár-5 huzamosan elhelyezett, elektronátengedő, vagy folia alakjában lévő, felszabadító elektróda az elektródafelületre merőleges irányban van egymás mögött. Ennél a szerkezetnél a primérelektronok az egyik 10 oldalról ütköznek az, 'elektródákra, viszont a szekundérelektT'onokat a másik oldalról szívatjuk el. Szekundérelektixm-erősítőkkel tudvalevően igen nagyfokú erősítések érhetők el. 15 Viszont az ilyen erősítőknél a fokozatok számának növelésével az utolsó felszabadító elektródák terhelése is nicgfclelőeai nő. Minthogy azonban a felszabadító elektródáikat csak' meghatározott legna-20 gyobb hőmérsékletre szabad felmelegíteni, hogy elektronkibocsátó képességük ne csökkenjen, ez a megengedett legnagyobb megterhelés az erősítésnek határt szab. 25 Hogy most már meghatározott, nem túlléphető megterhelésnél az illető fokozatban a lehető legerősebb áramot kapjuk, a feszültséget a lehető legkisebbre választjuk. Minthogy azonban egy fokozatban i0 az egy-egy primórelektronnal felszabadított szekundérelektronok száma kis feszültségeknél csökken és végül kisebb lesz I-nél a feszültség egy bizonyos határ alá nem csökkenthető 35 Folytaólagosan egymás mögött elhelyezett hálókkal felszerelt sízefcundétrelektron-erősítőknél a, hálók közötti távolság eddig rendszerint néhány milliméter volt, Emellett az egyes hálók oldalról könnyen megfigyelhetők voltak, ami az alakítás- 40 nál, amelyet szokásos módon, az elektróda színezéséivel kapcsolatosam kísérhetün k figyelemmel, kívánatos. Ha azonban az ilyen erősítőben nagy végső áramok keletkeznek, akkor az elektródák között 45 olyan tértöltés keletkezik, amely időben ingadozó áramok erősítésekor először is torzulást okoz, majd még nagyobb sűrűségnél oda vezethet, hogy az illető fokozatban folyó áram teljesen független lesz 50 a megelőző fokozat áraimától, tehát a felszabadító elektróda elektronkibocsátásától. Ekkor a cső természetesen már nem használható. Az ezután legkézenfekvőbb módszer, ne- 55 vezetésen a tértöltés elszívása nagyobb feszültséggel, nem használható, minthogy ez a. megterhelés növelését jelentené. A találmány értelmében a leírt nehézségeket úgy küszöböljük ki, hogy azokban a 60 fokozatokban, amelyekben a tértöltés különben az eredeti áram torzulását okozná, az elektródák távolságát annyira csökkentjük, hogy a tértöltés már ne zavarjon. Ily módon 2 milliméternél kisebb 55 elektródatávolságókat kapunk. Két elektróda, meghatározott elrendezésénél, amelyek között áram megy át, az egyik elektróda elektronkiboesátásának fokozásakor az áram először állandóan 70 növekedik. Ha. azonban egészen a tértöltés területébe megyünk, akkor végeredményben olyan pontot érünk el, melyen az áram a forrás emissziójától függetle-