122959. lajstromszámú szabadalom • Többfokozatú szekunder-elektronerősítő
122959. nül megbatározott értéken, az ú. n. tértöltési áramnál megmarad. Ebben a területben tehát időben ingadozó elektronkibocsátás esetén is mindig ugyanolyan 5 áram adódik, úgy hogy az eredetileg vezérelt áram állandó áramot létesít. Ez a tértöltési áram azonos feszültségnél annál erősebb, minél kisebb az elektródák közötti távolság. A találmány értelmében 10 ezt a távolságot olyanra választjuk, hogy az einnek a távolságinak megfelelő tértöltési áram nagyobb, mégpedig legalább kétszer olyan nagy legyen, mint a fokozatban tényleg folyó áram. 15 Egymástól két milliméter távolságban lévő, párhuzamos és sík elektródákkal felszerelt berendezésben a tértöltési áram 30 voltnál a felület 1 cm2 -én csak kb. 10 mi. Ekkor legfeljebb 4—5 mA/cm2 áramok 20 használhatók ki torzulás nélkül. Az elektródák távolságát 0.5 mm-re csökkentve a tértöltési áram és a kihasználható áriam 16-S'Zorosára fokozható. Némiképen nagy szekundérelektronki-25 termelés elérésére a felszabadító elektródák közötti feszültségnek legalább kb. 30 voltnak kel lennie. Hogy a nagy megtérhelésű, végső fokozatokban erős áramot kapjunk, a találmány szerinti csőnél bi-80 zonyos körülmények között célszerű az első fokozatokban, ahol a terhelés még kicsi, nagyobb feszültségeiket alkalmazni, viszont a végső fokozatokban kb. 30 voltra csökkenteni a feszültséget. Még jobb az 35 alkalmazkodás, ha a két felszabadító elektróda 'közötti feszültséget az utolsó fokozatokban fokról-fokra kisebbre választjuk. Míg az utolsó fokozatok a leírt csőnél 40 kb. párhuzamosak és elektrónáteresztők vagy fóliák alakjában vannak, ez természetesen az első fokozatokban nem szükséges. Ekkor olyan osövet kapunk, amelynél a katódával kilövelt elektrónok elő-45 szőr valaminő ismert erősítőrendszeren, pl. „ugróíven" — mágneses mezős erősítőn (Slepian) vagy L vagy T típusú erősítőn (Zworykin) mennek át és csak később jutnak a találmány szerinti hálós 50 vagy fóliás berendezésbe. A mindenkori tértöltéshez úgy alkalmazkodhatunk legjobban, hogy az utolsó felszabadító elektródák távolságát fokrólfokra kisebbre választjuk. Ez, a különle-55 ges eset a találmány példaképem kiviteli alakját vázlatosan feltüntető, csatolt rajz alapja. A rajzon (1) jelöli a jelen esetben hőérzékeny katóda alakjában készített elektronforrást, amely helyett természetesen QQ fényérzékeny katóda is használható. (2—11 jelöli a felszabadító elektródákat, (12) pedig a végső aaiódát. A rajzon feltüntetett sík elhelyezés helyett természetesen egymást központosán körülzáró 65 hengerelektródákat vagy más alkalmas kombinációt is alkalmazhatunk. A minden egyes további fokozatban, szükséges távolságcsökkenés az erősítő tényezőből könnyen kiszámítható'. 70 Az utolsó (11) felszabadító elektróda és a (12) anóda ismét nagyobb távolságban helyezhető el egymástól, ha az utóbbi lényegesen nagyobb terhelést elbír. Ebben az esetben a tértöltést célszerűen na- 75 gyobb feszültséggel elszívatjuk. Egyidejűen az anóda kisebb kapacitásának előnyét is elérjük. Nagy megterheléseknél célszerű a felszabadító elektródákat a jelenleg szoká- so sos céziumelektródáknál hőellenállóbb anyagból készíteni. Erre a célra pl. elektronkibocsátó anyagként báriumot tartalmazó elektródák használhatók, amelyek nehézség nélkül felhevíthetők kb. 400 C° 85 hőmérsékletre. A céziumónál kisebb szekundérelektron-kibocsátó képességű elektródák alkalmazása az utolsó fokozatokban a leírt csőnél azért is megfelelő, minthogy gyakran célszerű az utolsó fokoza- 90 tokban az erősítési tényezőt kissé csökkenteni, hogy a távolságok ne legyenek túlságosan egyenlőtlenek. Ötvözetekből álló elektródák is alkalmazhatók, amelyeknél tehát nemcsak a felületi réteg, ha- 95 nem maga az anyag, mint ilyen is, elektronkibcsátó. Ilyen ötvözetek pl. nikkelt, rezet és esetleg krómot tartalmaznak, továbbá kis kilópőmunkájú fémet, pl. báriumot vagy céziumot is. Az ilyen elektró- 100 dáknak egyidejűen az az előnye, hogy külön alakítási eljárásra nincs szükség. Az elektródák az üzemben a természetes felmelegedés révén, teljesen önmaguktól kapják meg legkedvezőbb elektronkibocsátó 105 tulaj donságaikat. A találmányt nem kívánjuk időben ingadozó áram erősítésére alkalmas csőre korlátozni, hanem az állandó nagyfokú emisszió létesítésére is felhasználható. 110 Ilyenkor az áramerősséggel megközelíthetjük a mindenkori tértöltési áramot. A találmány szerinti szekundérelektron-erősítő ebben az esetben bizonyos mértékben
