122261. lajstromszámú szabadalom • Készülék mozgófényképeknek folytonos egyenletes mozgású filmekről való vetítésére, illetve ilyen filmre való felvételére

4 123261. (B) és (C) karok egyenlői hosszúak. A (36) csap jobboldali végéhez a (37) hüvely csatlakozik, mely a (38) tengely körül lengő (D) kart veszi körül. A (D) 5 karban, még pedig annak a (37) hüvely és a (38) tengely közötti részén, a (39) hüvelyt ágyazzuk, melyben a (40) csap körül lengő (E) kar vezetődik. Az (E) kart továbbá a (41) hüvely veszi körül, 10 melynek (41a) csaptoldatához a rajzlap síkjára merőleges (f) rúd feje csatlakozik. A visszamozgásnál a (35) csap a (33) tengelyhez közeledik. . A leírt szerkezet folytán a (33) ten-15 gellyel egyenletesen, forgatott (A) kar és így a (B) kar (35) csapja is egyenletes körmozgást végez ugyan, mely kör vonalán van a (34) tengely, azonban a (36) csap a (C) karral már nem állandó szögsebes-20 ségű ide-oda lengést végez a (34) tengely körül, a (6) és (8) pontok között. A (D) kar, melyet a már ugyancsak nem egyenletesen lengő (37) hüvely visz magával, a (38) tengely körül már egyenlő szög-25 sebességgel leng ide-oda. Hasonlóképen a (D) karban ágyazott (39) hüvely is. Az , utóbbival a (40) tengely körül mozgatott (E) kar ismét változó szögsebességgel; leng, úgy azonban, hogy az (E) karon csúszó 30 (41) hüvely és így a vele kapcsolt (F) rúd is a (38) és (40) tengelyeket összekötő egyenesre merőleges (y) irányban már egyenletes egyenes vonalú mozgást végez. Ha tehát a (33) tengely a (12) 85 vonóhenger (6. ábra) tengelyét alkotja., akkor az (F) rúd a kiegyenlítő' (6) optikai elemet a kívánt követeimé nyéknek megfelelően mozgatja. A visszamozgást a (35) csapnak a (33) tengelyhez közeledő', 40 ül, a (34) tengelynek a (33) tengelytől távolodó elmozdulása segíti. Mint jeleztük, a kiegyenlítői optikai elem vezérlésié és mozgatása villamos úton is foganatosítható. Ily megoldás látható a 15. 45 ábrán, mely szerint a fent leírt (12) vonóhengernek egyenletesein forgó (42) tengelyével együtt forog a (43) vezérlőtárcsa, mely a (44) kefékkel, működik együtt. A (44) kefék a (43) tárcsa fémes és szigetelt 50 palástrészeivel, felváltva érintkeznek és így a (45) telep áramkörét váltakozva zárják, illetve megszakítják. Az áramkör záródásakor a (46) mágnes (vagy szol le nőid) a (17) magot és az utóbbival a (48) vonósó rúd közvetítésével összekötött (6) prizmát maga felé húzza, az áramkör megszakításakor pedig a (49) rugó a prizmát eredeti helyzetébe rántja vissza. .\ film vetítésénél, fontos, hogy a képméreten túlterjedő! fénysugarak ernyőzve tjo legyenek. A (15) fényretesz (6. ábra) ezt nem biztosítja teljesen, mivel a film mozgás közben a (11) fényablakon át egy képmezőnél nagyobb területen vain megvilágítva. Ezt csak a képsíkot alkotó vona- 65 lak kiindulópontján lehet elfedni. Erre a célra alkalmazzuk a (11) íényabiaknál a film és az (1) optikai elem közé helyezett, képméret-nyílású, mozgó (11a) fényreteszt (9. ábra), mely a mozgó optikai 70 elempárral, együtt vezérelve, velük hasonló visszatérni mozgást végez az (xa) irányban; a vetítés idején a filmmel együtt halad, a váltásnál pedig visszamozog. A fényvisszaverő' felületek egymáshoz vi- 75 szonyított helyzete és mozgásirányuk természetesen sokféleképen változtatható. A fenti példákban csupa olyan megoldási alakot ismertettünk, melyeknél úgy a helytálló, mint a mozgó fényvisszaverő1 felü- 80 letek egymással, 90 fokot zártak be, a prizma mozgásiránya pedig mindig a vetítés irányába esett. A vetítési irányban együtt mozgatva az 1. (ill. 15.) ábra szerinti (1, 2), ill, (5) helytálló optikai ele- 85 mek is be tölthetik a kiegyenlítő: (6) optikai elempár szerepét, ha az utóbbi helytálló. Mindegyik esetben olyan megoldást kaptunk, melynél, mint fentebb jeleztük, a fénysugarak az optikai tengelyben ma- 90 radnak, ami azzal az előnnyel jár, hogy a gép kezelése az eddigi hasonló célú gépekénél áttekinthetőbb és egyszerűbb, azonban kívánt esetben (a változó feltételek, különösen pl, a helyi viszonyok változása 95 szerint) oly megoldást is alkalmazhatunk, melynél a kiegyenlítői optikai elempár a fénysugarak irányára merőileges irányban •mozog. Az 1. (ül. 15.) ábra szerinti (1, 2, 3, 4) optikai elemek közül az egyik 100 felső és az, arra merőleges alsó tükörfelület így együttmozgatva, mint kiegyenlítő (6) mozgó optikai elempár szerepelhet. Ily megoldási alak látható a 16. ábrán is, mely szerint azonban az (5) és (6) 105 prizmákon visszaverődő (a, , b, c) fénysugarak az (e) nyíl irányában, tehát eredeti irányukkal párhuzamosan, de eltolt helyzetben haladnak tovább. Ugyanezt elérjük, ha az 1. (ül, 15.) ábra szerinti (1) L10 vagy (2) optikai elemek egyikét feljebb emeljük; ha ezeket vetítési irányban eltolva felcseréljük, akkor a fénysugarak a kiegyenlítésnél körülmenő huroikalakban, az (1, 4, 3, 2) tükörsíkokon megtörve, 115 teszik meg az utat. Ha eltekintünk attól, hogy a fénysugarak eredeti irányukban megmaradjanak, akkor a második helytálló