122190. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
las 190. használhatók, ahol általában nem szükséges a keletkező fényhatás erősségszabályozása. Ezzel szemben a leírt típusú katódasugárcsőnek távolbalátási 5 célokra való felhasználásánál rács vagy más erősségszabályozóelem kívánatos, hogy az elektronsugár lumineszkálófoltján árnyékoló hatásokat létesítsen. A (17) első anódára felvitt feszültsé-10 gekkel a (13) katódáról elhúzott és sugárrá alakított elektronok a csőalakú (17) unódán belül lévő (23) és (25) diafragmarészeken haladnak át. Ezek a diafragma-i eszek középen megfelelő nyílással van-15 nak ellátva és arra valók, hogy a keletkező elektronsugár keresztmetszeti kiterjedését legalább részben határolják. Miután az elektronsugár a (17) első anóda (23) és (25) diafragmarészein át-20 hatolt, a (17) első anóda és a (27) második anóda együttes hatására kialakuló elektrosztatikus fókuszbagyüjtő-mező befolyása alá kerül. A (27) második anódát a (17) első anóda feszültségének 25 többszörösét kitevő pozitív feszültségen tartjuk, mimellett az első anódán és a második anódán a katódához képest jelenlévő feszültségek aránya rendszerint 4:1 nagyságrendű vagy ez érték körüli, 30 bár e feszültségarány tekintetében bizonyos fokú tűrés megengedhető. A (27) második anódát a (11) cső nyakrészének belső felületén lévő fémbevonat alkotja és ez utóbbi a cső nyakrészében 35 kb. olyan síkig terjed, amely a csőalakú (17) első anóda végsíkjának felel meg. Természetesen a második anóda szintén kialakítható a (17) első anóda tengelyirányú meghosszabbításában fekvő és a 40 kialakított elektronsugár pályájában külön elektródát alkotó fémcsőként, amely az első anódával szomszédos, azonban a katódától távolabb fekszik, mint az első anóda. Azt is megjegyezzük, hogy, ha a 45 második anódát a (11) csőburkolat nyakrészének belső felületén alkalmazott bevonat alkotja, az olyan síkban is végződhet, amely a (13) katódától legtávolabbi kitérítőelektróda szélén kívül fekszik, 50 sőt a (11) csőburkolat belső kúpalakú részének egész belső felülete mentén is kiterjedhet, bár ez utóbbi megoldás módosításokat tesz szükségessé. Ezt a megoldást nem ábrázoltuk, minthogy az 55 szakértők számára nyilvánvaló és annak ábrázolása a találmány teljes megértése szempontjából felesleges. A (17) első anódán és a (27) második anódán áthaladt és a (19) ernyő felé irányított elektronsugár kitérítésére a 60 sugárforrás és az ernyő közé két sorozat (29, 31) és (33, 35) kitérítőelektróda van iktatva. A sugárnak két egymásra merőleges irányú (a kétdimenziós minta pásztázása céljából szükséges) mozgatására 65 a kitérítőelektródákra megfelelő kitérítőfeszültségeket viszünk fel. Ezek a felvitt feszültségek tetszésszerinti hullámalakúak lehetnek, így azoknak fűrészfog, szinus^hullám, szimmetrikus fűrészfog, 70 vagy bármilyen más alakja lehet; a jelen vizsgálatnál feltételezzük, hogy a felvitt feszültségeknek nem szimmetrikus fűrészfog-alakjuk van. A (29) és (31) elektródák célszerűen olyanok, amelyek a sugarat 75 az ernyő mentén egy irányban, pl. a bemutatott ábrázolásnál a rajz síkjával párhuzamosan, aránylag lassan mozdítják el. A (29 és (31) elektródákat célszerűen egy-egy derékszögű négyszög- 80 vagy négyzetalakú lemez alkotja (lásd különösen a 2. ábrán). A (33) és (35) kitérítőelektródák úgy vannak elrendezve, hogy az elektronsugarat a (29) és (31) kitérítőelektródák 85 kitérítési irányára merőleges irányban térítik ki. E (33) és (35) elektródák közül az egyik (33) előnyösen sík felületű és e felületnek az elektronforráshoz legközelebb eső (37) széle, e forráshoz képest so homorú ívelésű. A (35) elektródának az elektronforráshoz legközelebb eső (38) széle a forráshoz képest ugyancsak homorú ívelésű és az ívelés görbületi sugara a (33) kitérítőlemez (37) széle görbületi 95 sugarának felelhet meg. Ezenkívül a (35) elektródának a cső tengelyével párhuzamos széleihez (39) és (40) szárnyak csatlakoznak, amelyek a (33) kitérítőlemez irányában nyúlnak ki és ez utóbbi síkját iookissé túlfedik. Ezeket a (39) és (40) szárnyakat úgy készíthetj ük, hogy a (35) lemez felső és alsó peremeit behajlítjuk vagy a (35) lemezhez megfelelő szélességű lemezeket hegesztünk. Megjegyzen- 105 dő azonban, hogy a (35) elektróda magassága a szárnyakra merőleges irányban valamivel nagyobb, mint a (33) elektróda hasonló mérete. Ez azért szükséges, hogy a behajlított (39) és (40) szárnyak a (33) no elektróda felületét ne érintsék (lásd különösen a 2. ábrát). Ez a körülmény azonban a kívánt feszültségeloszlást nem befolyásolja, amint a 4. ábra szerinti feszültségeloszlási görbékből látható. 115 A leírt tipusú cső működtetésekor a
