121169. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló
121169. 3 Letei a kengyelt a (25) és (25') szárnyakban vezetik és oly hosszúak, hogy az elékelődést megakadályozzák. A (20) kengyelt (27) rúd merevíti. Ez a rúd meg-5 akadályozza, hogy a kengyelek végei elhajoljanak és hogy a (23) csapok nagy terhelések esetén vezetékeikből oldalt kic&úszszanak. A rudat csak a kengyelnek a vonóhorog (22) furatába való beépítése után 10 szereljük és azi rajzolt helyzetében tetszőleges segédeszközzel, pl. ékkel rögzíthetjük. Hogy a (24) hornyokat könnyebben, munkálhassuk meg és hogy a (20) kengyelt a (25) és (25') szárnyakban egysze-15 rűbben szerelhessük, a (25) és (25') szárnyak egyikéi, úgy, mint azt a 2. ábra mutatja, külön darabból készíthetjük. Ezt a darabot az (1) kapcsolófejjel (28) csappál kötjük össze. E külön kiképezett szárny 20 pontos helyzetét (29) ütközőfelület szabja meg. E megoldás előnye az is. hogy a (28) csap mint előírásos szakadóelem képezhető ki. A Nemzetközi Vasúti Szövetség előírásai szerint ugyanis a kapcsoló-25 fejen kell lennie olyan könnyen kicserélhető és olcsó szerkezeti elemnek, amely az előírt legnagyobb húzóerőt meghaladó terhelésnél elszakad. Ezzel az intézkedéssel a vonókészülék különböző drága és 30 nehezen kicserélhető alkatrészei hatályo:san megvódhetők. ( A (20) kengyel két szára a kapcsoló'fej felé haladva, egymástól távolodik. Ennek az intézkedésnek a célja, hogy a kap-35 csolófej oldalirányú kilengéseit lehetővé tegyük. A (20) kengyel a felfekvés (30) helyén célszerűen olyan alakú, hogy az a (22) furatot határoló domború gyűrűalakú felületre egész szélességében l'elfek-40 szik. A (25) és (25') szárnyak az ábrákban feltüntetett kiviteltől eltérően máshogy is kiképezhetők. így pl. a két szárny a fej bestével egy darabban öntbető. Ez esetben 45 gondoskodnunk kell arról, hogy a (20) kengyel a (25) és (25') szárnyak (24) vezeitékeibe beilleszthető legyen. A két szárny minit külön öntvénydarab is kiképezhető és ez az öntvény a fej testén kötőelemek-50 kel erősíthető meg. Amint az 1. és 2. ábrákból látható, a (19) hengeres kapcsolócsap (42) tengelye a kapcsolófej harántirányú (Q—Q) függőleges középsíkja előtt fekszik, még pedig 55 (e) mérettel. Ezzel elérjük azt, hogy ugyanolyan átmérőjű kapcsolócsapokat feltételezve, a találmány szerinti megöldás1 nál a csap dolgozó részének szilárdsága a húzóerőkkel szemben nagyobb, anélkül, hogy a (41) felület lényeges mértékben 60 kisebb volna, mint a csap függőleges középsíkjában kiképezett felvevőfelület. A (19) kapcsolócsap az azon függőleg|es (31) csappal ágyazott (38) emeltyűvel oldható, melynek (33) orra a ka.pcsolófejbe 65 illesztett (34) elemre támaszkodik. Ez az elem egyben a (35) csaprugó tányérja. A tányér a csap oldalsó hasítékain át nyúlik az üreges csap belsejébe, úgyhogy a csapot az elem el forgással szemben is bizto- 70 sítja. Az elrendezés következtében a (33) orr felfekvő'feliilete a (31) csaphoz igen közel kerül, úgyhogy az emeltyű rendkívül kedvező áttételi viszonnyal dolgozik. A (32) emeliyűhöz második (32') emeltyű' 75 (36) csap útján van kapcsolva. A (32') emeltyűnek (39) ütközőfelülete van, amely a (32) emeltyűvel együtt dolgozik. A (35) rugó nyomása kövötkdeztében a (32') emeltyű a (37) támasztékon a fejre fekszik. 80 A kapcsoló nyitása végett a (32') emeltyűt (38) irányban húzzuk meg. A kapcsolófej felső részén alkalmazott (9) ütközőfelületet, mint két oly (9') és "(9") felület is kiképezhető, mely felületek egymás 85 közt egyenlők és kettten együtt egyenlőefc a (9) felület nagyságával, azonban a (9') felület a (Q—Q) középsík előtt, a (9") felület e középsík mögött fekszik és pedig a középsíktól egyenlő távolságokban, úgy 90 hogy a két felület közös súlypontja a (Q—Q) harántirányú függőlegies középsíkban van. Ez a megoldás a hatás szempontjából egyenlő értékű azzal, amelyet a teljes vonalakkal kihúzott (9) felület 95 kapcsán fent már előadtunk. A (12') felület oldalt lefelé lejthet. Ez esetben természetesen a (12) ellenfelületet is megfelelő lejtéssel kell; elrendezni. A kapcsolófej a járművel a leírt be- 100 kötés helyett, mely bekötésnél a szokásos vonóhorgot használtuk fel, tetszőleges más módon is összeköthető. Az új kapcsoló különös előnyei abban vannak, hogy a fej terelőképessége a feji 105 súlyához viszonyítva rendkívül kedvező, továbbá, hogy egymással két oly fej is símán kapcsol, melyeknek terelőképességei egymástól eltérőek; a kapcsolófejek szög alatti találkozásnál jól állanak be a koasiá- 110 lis helyzetbe és szennyeződéssel szemben érzéketlenek. Ezenkívül az új kapcsolófej egyszerű és előállítása olcsó, mert azon csak kesefcny és kis terjedelmű léceket kell megmunkálni. Végül pedig a kapcsoló 115 használható tisztán a vonóerők átvitelére, de használható mint központi ütköző is.
