121099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tésztaadalék előállítására pékárukhoz
Megjelent 1939. évi július hó 15-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121099. SZÁM. X/j. OSZTÁLY. — Jt. 7388. ALAPSZÁM. Eljárás tésztaadalék előállítására pékárúkhoz. Roswaenge Helge vegyészmérnök, Berlin-Wannsee (Németország). A bejelentés napja 1938. évi január hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi október hó 15-ike. Ismeretes, hogy keményítőtartalmú növényi terményekből pékárukhoz használható tésztaadalék állítható elő, ha az illető növényi terményt — pl. borsót vagy 5 babot, de különösen burgonyát — hevítjük és zúzzuk. Az ilyen tésztaadalékkal előállított kenyér pl. huzamosabb ideig marad friss állapotban és könnyebben emészthető, mint a közönséges kenyér. 10 Avégből azonban, hogy a péksütemény ízére és külsejére az ilyen adalék ne legyen káros hatással, ezt a célnak megfelelő módon kell feltárni, valamint a kiindulási termény héjától, továbbá csírák-15 tói és másefféléktől lehetőleg messzemenően meg kell szabadítani. Az effajta tésztaadalékokat eddig többnyire úgy állították elő, hogy a kiindulási növényi terményt meghámozták, főzéssel 20 feltárták, zúzták, tisztítás és fajtázás céljából vízben iszapolták és azután szárították. A növényi terményeket sok esetben héjastól főzték és csak azután hámozták, ezt követőleg pedig zúzták és szárították. 25 A gyakorlatban azonban e két mód egyikével sem lehet kifogástalan tésztaadalékot előállítani. A végtermék ugyanis többnyire szürke, viszonylag gyorsan savanyodik és egyáltalán nem kielégítő süthető-30 ségű. Jobb eredmények elérésére többek között javasoltak olyan eljárást is, mely szerint a zúzást víz alatt végzik, hogy ily módon a zúzásnál szabaddá tett nedves keményítő a levegővel érintkezésbe ne jus-35 son. így azonban a feltárás sütőipari szempontból helytelenül történik és a kellő tartóssághoz szükséges szárítás lényegesen megdrágul. A találmány eljárás tésztaadalék előállítására pékárúkhoz, mely sütőipariiag ki- iO fogástalan és zavaró kísérőanyagoktól igen messzemenően mentesített, világos színű és kellemes — kissé édeskés — ízű végterméket ad. Ezt a végterméket pl. 30 o/o ot, sőt 40°/o-ot kitevő mennyiségben adhat- 45 juk a szokásos kenyér tésztához anélkül, 'hogy azt másról, mint az íz és a héj finomabbá válásáról fel lehetne ismerni,. A találmány értelmében a nyers növényi terményeket először felületileg hámozzuk, 50 azután főzzük, ezt követőleg 250—400 C° hőmérsékletű túlhevített gőz hatásának tesszük ki, majd felhevített állapotban — előnyösen a csírákat és a végső héj maradékokat visszatartó áttörőgéppel — pép 55 alakjára hozzuk, melyből végül a fölös nedvességet elvonjuk-Ha a végtermékben kb. 55—65o/0 maradé kvizet hagyunk meg, akkor pl. burgonyából csaknem fehér, morzsálódóan-fogós 60 anyag képződik, mely savanyodás nélkül 36 óráig is raktározható és melynek ned-< vességtartalma a hengerléssel kapott burgonyaliszté (kb. 12%) és a zúzással ka-* pott, rendszerint a silányabb minőségű ke- 65 nyérfajták adalékául alkalmazott ismert burgonyatermékeké (kb. 80«/o) között van. Miután a találmány értelmében a növényi terményeket először nyers állapotban előhámozzuk, az áttörőgép lényege^ 70 sen tehermentesítve van és vele már csak a csírákat és a végső héjamaradékokat kell!
