121065. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás fék, különösen vasúti kocsikhoz és más nehéz gyorsanfutó járművekhez

288 131065. A (111, 114) tárcsák, amelyek célsze­rűen ismét, váltakozva, csupasz acél­bádoggyűrűkből és valamely mesterséges dörzsanyaggal bevont gyűrűkből vannak 5 összetéve — úgy, mint az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál — használaton kívül is szorosan egymáson fekszenek úgy, hogy egyrészt a fék tengelyirányú szerKezeti hossza viszonylagosan kicsiny lehet, más-10 részt pedig a fék működtetéséhez a (B) nyomószerkezeteknek csak igen kis lökete szükséges. A tárcsáknak lehetőleg szoros egymáshoz való fekvésének lehetővé téte­le céljából a tárcsákat célszerűen nem iü teljes gyűrűtárcsákként képezzük ki, ha­nem több gyűrűszektorból tesszük össze, amelyeket teljesen simára készíthetünk és amelyek nagy igénybevételnél is tar­tósan simák maradnak. 20 A 3. ábra a (111) laza tárcsák (C) hordozója ágyazásának még egy másik módját is mutatja. A (C) hordozó, kétoldalt alkalmazott gyűrűalakú (127) futófelülettel, a kerületen nagyobb szám-25 ban elosztott (128) golyóscsapágyakra támaszkodik, amelyek a toknak vagy helytálló tárcsahordozónak az (E2 , E3 ) homlokoldalaitól befelé kiugró (1*29) csap­szegeken ülnek. Egyébként a fék kikép-30 zése lényegében ugyanaz, mint a 2. ábra szerinti féké. A dörzstárcsák (lamellák) kenésére és hűtésére való olajat és más folyékony közeget a helytálló (D) gyűrűtestnek (130) 35 furatai vezetik be a féktok belsejébe éspedig az áttört (118) gyűrűfalakkal elkülönített (131) terekbe, amelyekből azt, célszerűen az illető keringtető­vezetékbe beiktatott, a féken kívül el-40 rendezett szivattyú a tárcsacsomagokon át hajtja. A hűtőközeg — épúgy, mint a már leírt kiviteli alakoknál — ugyan­csak a helytálló (D) testben alkalmazott csatornákon át távozik el. 45 A laza tárcsák (C) hordozójára ható fék működtetésének a módja természe­tesen a leírttól eltérő is lehet. A 4. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a (96) nyomó­dugattyú — amelyet a (97) rugó a kez-50 deti helyzetébe szorít — a (132) ék köz­vetítésével a (134) dörzsbevonattal borí­tott gyűrűszektoralakú (135) pofák szom­szédos végeinek a megfelelően kiképzett (133) ékfelületeire hat, mely pofák ily 55 módon, ha a (136)-nál belépő nyomó­levegő a (96) dugattyút kifelé szorítja, a (C) hordozó ellendörzsfelületéhez szo­ríttatnak. A légnyomás csökkenésénél a (97) rugó a (96) dugattyút visszaszorítja. Ekkor a dugattyúval összekötött (137) 60 pecek, mely a (135) fékpofák végein al­kalmazott (138) kiugrások mögé nyúlik, a fékpofákat az ellendörzsfelületükről leemeli. Bizonyos szervo hatásnak az elérésére, 65 a 4. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál, mindegyik fékpofának kb. a közepén két (139, 140) kar van elrendezve, melyek (141)-nél a helytálló (D) dörzstesten vannak ágyazva és a külső végükön al- 70 kalmazott hosszlyukakkal a (135) fék­pofákkal összekötött (142, 143) csapokat fognak körül. A (139, 140) karok a (141) ágyazóponton átmenő sugárral bizonyos szöget alkotnak úgy, hogy ha a fékezést 75 a (96) dugattyú közvetítésével megindít­juk és ezzel a megfelelő fékpofák a kerületi irányban magukkal vitetnek, akkor a hozzányomás mindig növekedő erővel erősbödik; ez a hatás mindkét 80 menetirányban fellép; az egyik irányban való menetnél a (139) karok, a másik irányban való menetnél pedig a (140) karok hatásosak. A 4a. ábrán feltüntetett kivitel külö- 85 nősen a kopás tekintetében még ked­vezőbb megoldás. Itt a (96) dugattyú a (145) görgőre gyakorol nyomást, ame­lyen a (146, 147) könyökemelők támad­nak, melyek a (148, 149) csapszegek köz- 90 vetítésével a (150, 151) emelőkkel vannak összekötve. Utóbbiak a helytálló (152, 153) csapszegekben vannak ágyazva és külső végükön (154, 155) görgőket hor­danak, melyek a (135) fékpofán alkal- 95 mázott (156, 157) ékfelületekkel működ­nek együtt. Mihelyt a belépő nyomó­levegő vagy folyadék a (96) dugattyút a nyíl irányában a tengely felé mozgatja, a (146, 147) könyökemelők kiegyenesed- íoo nek, a velük összekötött (150, 151) emelők pedig, a hosszabb karjukkal, ki­felé mozognak, míg a rövidebb karjuk, a (154, 155) görgőjükkel, a (135) fékpofa (156, 157) ékfelületeire gyakorol nyomást. 105 A fék oldásánál a (135) pofát (fel nem tüntetett) rugók hozzák vissza a nyugalmi helyzetébe. A kerületi erő befolyása alatt a (135) pofa, a forgásirány szerint, kissé balra vagy jobbra magával vitettetik, no azonban csak addig, amíg a (158) vagy (159) csapszeg az illető (160), illetve (161) karban alkalmazott hosszlyukban tá­maszt talált. Ezáltal — úgy mint a 4. ábra szerinti kivitelnél —• a pofa a? illető 115 helyen erősebben lesz odaszorítva (szerv-

Next

/
Oldalképek
Tartalom