120901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás értékes kenőolajok előállítására és feldolgozására

2 120901. savaknak, mint ecetsavnak. propion­savnak,, vajsavnak vagy valeriánsav­tnak alifás alkoholokkal;, mint metil-, etill-, propil-, izopropil-, butilr, izobutil- vagy 5 amilalkohollal képezett észtereit. I lasomló­képen különböző észterek keverékeit is al­kalmazhatjuk, így pl. oly keveréket, mely magas arányban e ti laoe látót és kisebb arányban az etilalkoholnál magasabbrandű 10 alkoholok ecelésztereiL tartalmazza. Az em­lített alkoholokat, mint olyanokat is alkáli -mazhal juk, vagy padiig egyszerű vagy ke­vert étereik alakjában. Alkoholokat és/vagy étereket járulékos oldószer ekként is alkal-15 marhatunk. Az oldatlanul maradt paraí­fimviaszt és kemény aszfaltot elkülönítjük az oldattól, pl. szűrés vagy centrifugálás útján. Ha kívánatos, az oldatlan részt to­vább szétválaszthatjuk összetevőire térío-20 gatának néhányszorosát kitevő mennyiségű cseppfolyósított, közönséges feltételek mel­lett gáz,alakú szénhidrogénekkel, pl. etán­nal, propánnal vagy butániial való kezelés útján, mérsékelten fokozott, pl. 20—80 C° 25 vagy magasabb hőmérsékleten, amely eset­ben értékes keményaszíallot és értékes pa­raffinviaszt kapunk a találmány szerinti eljárás melléktermékeiként. Az oldatot, amelyet mechanikus úton megszabadítot-30 tünk az elkülönített kemény aszfalttól és paraífinviasztól, desztillálásnak, ha kívá­natos, csökkentett nyomáson való desztil­lálásnak vetjük alá az oldószer eltávoUí­tása végett és a visszamaradó olajos ter-35 méket hidrogénező gázokkal, nevezetesen hidrogénnel, vagy elegendő mennyiségű szabad hidrogént tartalmazó gázeleggyél foganatosított kezelésnek vetjük alá. A hid­rogénező gázokkal való kezelést rendsze-40 rint 100 és 700 atm. közötti, de egészen 1000 atm.-ig és még nagyobb nyomásokig terjedhető nyomáson és 270 és 480 C° kö­zötti, előnyösen 300 és 430 C° közötti hő­mérsé kleteke,n fqganatosítjük, jrj (lid|rogéllez'c, 45 aktivi táísú. különösen erélyesen hidrogénező katalizátorok jelenlétében, pl. oly módon, hogy az említett olajos terméket hidrogé­nező gázzal együtt a reakcióedónyben helytállóan elrendezett ilyen kataílizálor 50 felett vezetjük el. Ezt a hidrogénező gá­zokkal foganatosított kezelést célszerűen alacsony hőmérsékletű hidrogéné,zés alak­jában végezzük; az említett alacsony hő­mérsékletű hidrogénezésnél az aszfaltot 55 vagy aszfaltszerű anyagokat tartalmazó anyagokat, folyékony fázisban, hidrogénező gázokkal kezeljük nagy koncétrációban je­lenlévő, jó hidrogénező aktivitású, kénmér­geződéssel szemben ellenálló kataüizátorok jelenlétében, 0,2 és 1,5 kg közötti, célsze- 60 rűen 0,3-tól 0,8 kg-ig terjiedő óránkénti és a reakciótér egy literére számított anyag­mennyiség átvezetése (Durchsatz) mellett legalább 50 atm. nyomáson és 270 és 420 C° közötti, célszerűen 400 C alatti hőmér- 65 sékleteken és — legalább a keze l és egyrésze folyamán — 300 és 380 C° közötti hőmér­sékleteken, mimellett az említteti munkai­feltételeket úgy hozzuk egymással összr hangba, hogy az aszfaltszerű-anyagtarta- 70 lom, különösen aszíalttartalom, folytonos munkamódnál legalább 90°/o-al csökken­jen és újonnan 5°/o-nál, célszerűen 2,5°/o-nál (a kiindulási anyag karboniumtartalmára vonatkoztatott karboniumként számítva) 75 kevesebb gázhalmazállapotú szénhidrogén és 20«.i-nál kevesebb 350 C° alatt forró termék keletkezzék, ami után erélyesebb reiakciófe'tételeket is alkalmazhatunk; elő­nyös, ha úgy dolgozunk, hogy a reakció- 80 övön áthaladó anyag hőmérsékletét folya­matosan vagy fokozatokban emeljük. Al­kalmas katalizátorok, pl. molibdén, cink és magnézium oxidjainak keverékei, különö­sen a periódusos rendszer 6. csoportja $5 fémeinek vegyületei, nevezetesen az emlí­tett csoport nehézfémeinek szulfidjai, pl. a wolfram vagy molibdén szulfidjai. Ha a kiindulási anyagok nagymennyiségű asz­faltos és/vagy gyantás anyagokat tartalmaz- 90 nak, úgy előnyös a megadott hőmérséklet­határok közölt viszonylag alacsony hőmér­sékleteket alkalmazni, pl. 300 és 400 C°, előnyösen 330 és 390 C° közötti hőmérsékí­leteket, amint azt fentebb említettük. 95 A reakciófeltételeket, különösen a kata­lizátor minősége, az üzemhőmérséklet és a reagáló anyagoknak a reakcioedényekj­ben való tartózkodási ideje tekintetében úgy választjuk meg, hogy a lehető legki- 100 sebb mértékű roncsolás következzék be. A hidrogénező gázokkal való kezelést megkönnyíthetjük, ha a kiindulási anya­gokhoz valamely szénhidrogénes liigító­szert, különösen hidroaromás szénhidro- 105 géneket, mint pl. tetrahidronaftalin't adunk. Ha kívánatos, a hidrogénezés előtt gyan­tás anyagokat és lágy aszfaltot el is távolít­hatunk a kiindulási anyagokból, az aro­más alkatrészek szelektív oldószereivel való no kezelés utján, mint amilyenek pl. a glikol származékai, pl. etilénglikolészterek, keto­savak, fenolok, nilrobenzol, furfurol, fenil­hidrazin, csepp folyósított kéndioxid és elő­nyösen, normális hőmérsékleti és nyomási 115 feltételek mellett gázalakú cseppfollyósítoitt szénhidrogének, pl. etán, bután, propán vagy az említett oldószerek kettejéniak

Next

/
Oldalképek
Tartalom