120885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hiányzó egyenáramú és kisfrekvenciás alkotók beiktatására villamos változásokba
4 120885. hoz, jeltávíráshoz és egyéb olyan célokra alkalmas, ahol olyan időszakok fordulnak elő, illetve olyan időszakokat valósíthatunk meg, melyek alatt nincs jel-5 adás. Mint említettük, távolbalátás esetén az egymást követő vonalak és keretek pásztázásai közti időközök ilyen időszakok lehetnek. A fent ismertétett elrendezésnél a be-10 és kijárati feszültségek pontos viszonylagos értékeken időszakonként állandósítva vannak. Nyilvánvaló, hogy a feszültségek helyett az áramokat is rögzíthetjük, mely célra általában induktancia 15 szükséges a (10) kondenzátor helyett. Ekkor kellő értékű áramot hozunk létre az induktanciában, ahelyett, hogy a kellő feszültséget állítanók elő a kondenzátoron át. 20 A találmány nem öleli fel az 1. ábra szerinti elrendezést, melynél a (14) stabilizáló szerkezet kézi működtetésű. Amint majd az alábbiakból kitűnik, a stabilizáló szerkezetet a találmány szerint olyan 25 kapcsolójelek hozzák működésbe, melyek más pályán jutnak a stabilizáló szerkezetbe, mint a helyesbítendő jelek. A (12, 14) mechanikai kapcsolók egyike vagy mindkettő helyett — amennyiben 30 két kapcsolót alkalmazunk — elektroncsövek anód-katódpáiváit használhatjuk, melyeket alkalmas pillanatokban alkalmas kapcsolójelekkel, így pl. megfelelő forrásból rácsaikba vezetett pozitív im-35 pulzusokkal vezetővé teszünk. A 2. ábrán a (15) katódcsöves adónak, mely Zworykintól a „Journal of the Institution of Electrical Engineers" 1933. októberi számában a 437. oldalon ,,iko-40 noszkop" név alatt ismertetett tipus lehet, (16) jellemezét a váltakozóáraroú (17) erősítő bejárati végéhez kötjük. Az erősítő kijáratát a (18) kondenzátoron át a katóddal követő (19) cső vezérlő 45 rácsához csatoljuk. Katóddal követő csőnek azt nevezzük, melyben a terhelő impedanciát a katódkörbe kötjük. A terhelést a katód és a föld közé, a bevezetési pontot pedig a vezérlő rács és a föld 50 közé köthetjük. Ha most az anódot a kellő állandó potenciálon tartjuk, mely a földhöz viszonyítva pozitív, akkor a katód potenciálja ugyanabban az értelemben és csaknem azonos mértékben 55 változik, mint a vezérlő rács potenciálja. A katóddal követő (19) cső vezérlő rácsát a (20) ellenálláson és az utóbbival sorban fekvő (21) telepen át földeljük. Az ábrán nyílvégekkel jelölt különböző vezetékeket közvetlenül vagy alkalmas feszültség- 60 forrásokon át földeljük. A (15) cső (nem ábrázolt) katódját földeljük; itt (22) a vezérlő elekiróda. A (19) cső katódját a (23) ellenálláson és (nem ábrázolt) alkalmas potenciállorráson ót földeljük. A (19) 65 cső rácsát a (24) cső anódjához is kötjük. E cső vezérlő rácsát a (25) impulzusforrás kijárati kapcsához kötjük, a (25) forrás egy másik kijárati kapcsát pedig a (22) vezérlő elektródához kapcsoljuk. 70 A (25) forrás időszakonként impulzusokat kelt, mégpedig előnyösen a kép egymást követő vonalainak pásztázásai közti időközökben. A forrás berendezése olyan, hogy az a (24) cső rácsába pozitív, a (22) 75 vezérlő elektródába pedig negatív impulzusokat küld. A (25) forrás valamely impulzusának hatása az, hogy egyrészt a (22) vezérlő elektródát negatívvá teszi és így a katód- 80 sugarat elvágja, másrészt a (24) cső rácsát pozitívvá teszi és így a (19) cső rácsának potenciálját lényegileg egyenlővé teszi a (24) cső katódjának potenciáljával. 85 A katódsugár elvágásának hatására olyan impulzus keletkezik, melynek amplitúdója egyszerűen viszonylik a képben előforduló teljes feketének és maximális fehérnek megfelelő jelnívókhoz és 90 így a (17) erősítő bejáratához alappotenciál jut. Adott erősségű katódsugárnyalábnál az alappotenciál értékét a feketét képviselő jelamplitudótól állandó értékkel különbözőnek találhatjuk. E 95 különbség az átlagos képvilágossággal némileg változik. A 2. ábra szerinti áramkör működése hasonló az 1. ábrabeli áramköréhez. Amikor a (25) forrás egy impulzust kelt, 100 a (17) erősítő bejáratához a kép átlagos világossága és a teljes fekete közti különbségtől, tehát a képjelek e. á. komponensétől függő amplitúdójú impulzus jut. Egyidejűleg a (24) cső alkotta stabi- 105 Jizátor a (18) kondenzátort úgy tölti fel, hogy a (19) eső rácsa lényegileg a (24) cső katódjának potenciálját veszi fel. A (18) kondenzátor ekként töltést kap épúgy, mint az 1. ábrán a (10) konden- 110 zátor. A (19) cső katódjának potenciálja lényegileg követi a rácsét és így a (23) ellenálláson át kapott energia az e. á. komponenst is tartalmazza.
