120885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hiányzó egyenáramú és kisfrekvenciás alkotók beiktatására villamos változásokba
120885. 5 Megjegyzendő, hogy a 2. ábrán a (18) kondenzátor számára a (20) levezető ellenállást alkalmazzuk, mégpedig olyan potenciálú helyen, hogy a kapcsoló min-5 den zárási időszakában a (18) kondenzátornak mindig töltésre van szüksége a (24) kapcsolócsövön át rendelkezésre álló irányban. A (20) levezető ellenállás és a (18) kondenzátor együttes időállandó-10 ját kisebbre kell venni, mint a (17) erősítő ama csatolásainak időállandóját, amelyek a kisfrekvenciákat kiszűrik, de lényegesen nagyobbra, mint amekkorák az egymást követő bekapcsolások közti 15 időközök. Megemlíthetjük még, hogy — kivéve, ha a csövet egyenesen erre szerkesztjük —• ezt az e. á. komponenst esetleg nem is lehet közvetlenül magából a (15) cső-20 bői megkapni. A 2. ábra szerinti áramkör másmost nemcsak valamely erősítőben elveszett jelkomponensek visszaiktatására, hanem olyan komponensek behelyezésére is alkalmas, amelyek rend-25 szerint hiányzanak, de amelyek szorosan a jelhez tartoznak. Kívánatos, hogy a (22) vezérlő elektródába vitt impulzus a (24) cső rácsára vitt impulzus előtt kezdődjék és utána 80 végződjék, úgyhogy a (24) cső alkotta stabilizátort olyannak lehet tekinteni, mint amely csak a sugárkéve elmetszett állapotában működik. Ennek egyik indoka az, hogy gyakorlatilag lehetetlen 35 elérni, hogy a (24) stabilizátor nyitása és a katódsugárkéve elmetszése egyidőben menjen végbe és egyenlő ideig tartson. Nyilvánvalóan meg kell akadályozni, hogy a (24) stabilizátor zárva legyen, 40 amikor a sugárkéve nincs elmetszve. További ok, hogy a katódsugárkéve elmetszése hamis, zavaró jelek keletkezését okozhatja, valószínűleg a (15) ikonoszkóp falain levő töltés elrendeződése 45 következtében. E zavaró jelek miatt a (24) cső bekapcsolásával nemcsak a kéve elvágásáig, hanem a zavaró jelek megszűnéséig is várni kell. Ha ugyanis a (24) csövet a zavaró jelek megszűnése előtt 50 kapcsolnék be és ha e jeleknek megfelelő hullámalakja és elég nagy amplitúdója van, akkor a dióda-egyenirányítóként működő (24) cső a (18) kondenzátor jobboldalának negatív töltést adna. Mint-55 hogy pedig a (21) telepből a (20) ellenálláson át a (18) kondenzátorba folyó áram aránylag kicsiny, előfordulhatna, hogy ez a negatív töltés nem semlegesítődnék a (24) cső újabb nyitása előtt, mely esetben a (19; cső rácsának poten- 60 ciálja nem képviselné pontosan az e. á. komponenst. A 3. ábrán feltüntetett áramkörrel elérhetjük, hogy a (24) kapcsoló nyitása a katódsugárkéve elmetszése után bizonyos megfelelő időköz 65 múlva menjen végbe. A 3. ábrabeli áramkörrel a 2. ábra szerinti áramkör egyes részeit akarjuk helyettesíteni, amint alább kifejtjük. A 2. ábrabeli (25) generátorból eredő 70 pozitív impulzusokat a (24) cső helyett a 3. ábra szerinti (27) késleltető hálózat (26) pontja és a föld közé vezetjük. E hálózat párhuzamosan fekvő kondenzátorokat és sorbakapcsolt induktanciá- 75 kat foglal magában és a (28) ellenállásban végződik. A (26) ponthoz juttatott impulzusokat közvetlenül a (29) cső vezérlő rácsához is vezetjük. A (27) hálózat hosszának felében alkalmazott (30) 80 leágazást a 2. ábrabeli (24) cső vezérlő rácsával kötjük össze. A hálózat (31) végét a (32) cső vezérlő rácsához kötjük, a (29, 32) csövek anódjait pedig összekötjük és a (33) vezeték révén a 2. ábra- 85 beli (22) vezérlő elektródához kapcsoljuk. A szerkesztés olyan, hogy a (29, 32) csövek bármelyikéből kivezetett energia egymagában is elegendő a (2.2) vezérlő elektródában a katódsugárkéve elnyomá- 90 sához szükséges előfeszültség létesítésére. Működés közben a (26) ponton bevezetett pozitív impulzus előlhaladó széle először a (29) cső rácsát éri el és ezáltal a (33) vezetékbe a katódsugárkéve el- 95 vágásához szükséges negatív impulzust juttatja. A pozitív impulzus előlhaladó széle későbe a (27) hálózat középső pontjához érkezik; a (30) vezetékben pozitív impulzus halad végig és működésbe hozza 100 a (24) kapcsolócsövet. Az előlhaladó szél ezután a (31) pontot és a (32) cső rácsát éri el, mire e cső vezetévő válik. A (29) cső ekkor már vezető állapotban van a (26) pontból közvetlenül kapott impul- 105 zus folytán. Amikor a (32) cső vezetővé válik, járulékos negatív impulzust bocsát ki a (33) vezetékbe. Minthogy a katódsugárkéve már el van metszve, ennek az impulzusnak már nincs hatása. Ezután 110 a (26) pontnál bevezetett impulzus háL só vége érkeziK a (29) cső rácsához és ennek potenciálját eredeti értékére állítja visz- • sza. Minthogy azonban a (31) pontból eredő pozitív impulzus még a (32) cső 115 rácsán marad, a (29) csőben végbemenő
