120836. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó zsámollyal kormányozott járműveken keréklökéseknek a kocsirúdra való átvitele megakadályozására

120836. 3 .hogy hátsó baloldali (b) élével a (4) tányér kerületéhez szorul. A súrlódási kom ponens ekkor a 6. ábra saerinti esettől eltérően oly irányú, hogy a (9) lemez a (19) 5 csap útján a (17) fóktuskó segélyével merev kapcsolatba jut a (4) tányérral és ennek következtében — minthogy a (4) tányér a maga részéiről az (1) kocsival van Összekötve — a (6) tengelynek minden to-10 vábbi kilemdülése lehetetlenné van téve. A kocsi ekkor vagy megáll, ha a (20) akadály túlmagy, vagy pedig a (8) keirék a (20) kövön átgördül, mire ia (6) tengely újból a kocsirúdra merőleges helyzetbe ál-15 lítódik be és a (17) féktuskó az (5) ábra szerinti középhelyzetbe tér vissza. A leírt kiviteli alaknál tehát meg van akadályozva, hogy a (2) vonóerőnek, ill. a kocsi eleven erejének nyomatéka és a 20 talajakadály (B) visiszahiató ereje a kocsirúd ra ütést eredményezzen. Ha a 4—7. ábrákban feltüntetett kivitelnél a balrakanyarodáskor (6. ábra) a (7) kerék ütődne valamely akadályba ési ezál-25 tal a mellső (6) tengelyt a kocsirúdldal eszközölt kilendítéssel ellenkező irányban iparkodnék lendíteni, akkor ezt a vissaalendítést a (4) tányérhoz hozzászoruló (a) él azonnal megakadályozná, minthogy a 30 (17) féktuskó az ily visszalendítéssel ,szemben mindig záró helyzetben van. Ugyainily hatást eredményez az ellenkező irányú kanyarodásnál a (b) él. A visszalendülési mozgásoknak ekként elért féke-35 zése beszünteti az 1—3. ábrák szerinti kivitelnek említett hátrányát. A 8—10. ábrákban feltüntetett kivitelnél az előbb leírt (17) fóktuskó helyett a szintén a kocsirúd segélyével működtetett (22) í0 tuskó van alkalmazva, melynek (22a) és ,(22íb) lyukaiba a (4) tányér kerületét körülvevő (23) fékszalag van bekötve és mely a (9) lemez (24) csapján kilendíthető. E kilendíthet és céljából a (22) tuskóból a í5 (25) csap nyúlik lefelé, mely a (9) lemeznek hosszúkás (26) nyílásán átmenve, a (10) kocsirúdra hatol be. Amikor a kocsirúdra oldalirányú erők nem hatnak, tehát pl. az egyenesirányú 50 haladásnál, a (23) fékszalag csak lazán veszi körül a (4) tányért. Balrakanyarolásnál, vagyis oldalas erőnek az (A) myíl irányában a (10) rúdra való behatásánál . a (22) tuskó rézsútosan állítódik be és a 55 (23) fékszalag a .(4) tányér kerületéhez símiul, de azért a (9) korongnak a (4) tányérral való szilárd kapcsolata nem következik be, mert a (4) tányér kerületén létrejövő fékezőerő a (22) tuskó a (22a) nyílására húzást fejt ki és így a hatásos 60 fékezésit megakadályozza. A (22a) nyílásra ható húzás u. i. a (22) tuskót a 9. ábra szerinti helyzetbe visszalendíteni és ezzel a (23) fékszalagot a (4) tányér kerületétől eltávolítani iparkodik. A (9) le- 65 meznek ia (4) tányérhoz viszonyított ellenkező irányú kilendítésénél azonban a fékszalagnak ez a helyzete záróan hatna, minthogy ekkor a súrlódási komponens ellenkező irányú. 70 Ha tehát a ba.lraka nyárodás megkezdésénél a baloldali (7) kerék akadályokba ütközik és ezáltal a (6) tengelyt a megkezdett kilendítéssel ellenkező irányba iparkodik lendíteni, akkor nyomban be- 75 következik a fékezés vagyis a (9) lemeznek merev kapcsolata a (4) tányérral, hasonló módon, mint a 4—7. ábrák szerinti kivitelnél. A 11. és 12. ábrákban oly kocsi mellső 80 része van feltüntetve, melynél az (5) csap a (10) kocsirudat a (6) mellső tengelyt és az (1) kocsivázat egymással öszszeköti. A (10) kocsirúd két hátrafelé egymástól távolodó (29, 30) gerendának 85 mellső (27, 28) végei között bizonyos játékkal van ágyazva. A (29, 30) gerendák hátsó a (31) ívd ar ab köti ösisze, mely alulról az (1) kocsiváz középgerendájának támaszkodik. A (32) csapon két (33, 34) kötéldarab van megerősítve, melyek (35, 36) vezető görgőkön vannak vezetve, végükkel pedig a (40) tuskóhoz vannak erősítve, mely utóbbi az egyik oldalon ívalakú, a 95 másikon pedig fecskefark alakú. Amikor a (10) rúdra nem hatnak oldalerők, tehát pl. az egyenesirányií haladásnál, a (40) tuskó bizonyos távolságban van az (1) középgerendán megerősített 100 (41) támasztéktól, mely célszerűen köralakú kereszitmetszetű. Ha a (10) rúdra az (A) nyíl irányában oldalerő hat, akkor a (34) kötéldarab a (D) nyíl irányában húzásban részesül, inig a (33) kötéldarab a (C) nyíl irányában utánaenged úgy, hogy a (40) tuskó az (E) nyíl irányában eltolódik ós a (41) támasztékhoz ütődik. A kocsirúdniak az (A) nyíl irányában való tovább] endítése azon- 110 ban ekkor mindig lehetséges, mivel a. (29, 30) gerendáknak az (P) nyíl irányában való kilendítésénél a (31) ívdarab a (40) fékltuskót az (E) nyíllal ellenkező irány-