120553. lajstromszámú szabadalom • Dinamikai szekundérelektron-erősítő berendezés és ilyet tartalmazó kapcsolási elrendezések

elektronerősítőtől jelentős távolságban vezettük a (2) vezetékbe. A jeláram a (2) vezetéken át történő továbbvezetés után az erősítőbe jutva igen gyönge lesz. A 5 földelt (4) vezetéken át történő visszavezetés az (5) kondenzátoron és (6) induktivitáson, valamint a (35) fojtótekercsen át történik, amely a (2) vezetéket a (36) kondenzátoron át földeli. A (32) ve-10 zeték legközelebbi szakaszát a megfelelő (37) fojtótekercs és a (36) kondenzátor földeli. A (2) vezetékben folyó áram a szekundérelektronerősítőt energiával ellátó 15"egyenáramrészből, hangfrekvenciás beszélő részből, valamint még adalékos jelfrekvenciákból is áll, ha fantom kör része a vezeték, vagy telegráf célra használják. A (35) fojtótekercs megakadályozza a 20 hangfrekvenciás áramok átjutását. A hangfrekvenciás áram maradékát a földelt (36) kondenzátor levezeti. Az egyenáramrész átfolyik a (35) és (37) fojtótekercseken és ilymódon a következő 25 erősítőberendezésekhez jut. A (2) és (4) vezetékekbe vezetett jeláram átfolyik az (5) kondenzátoron és a (6) fojtótekercsen. A (6) fojtótekercs mentén keletkező feszültségesés a (9) tok feszültségét adja, 30 mely a (20) nyíláson átrepülő elektronok számát szabáíyozza. A (39) ellenálláson át létesülő feszültségesés a (12) katóda fűtésére való. Nem szükséges erős áramok alkalmazása, minthogy a szekundér -35 elektronerősítő gerjesztésére csak viszonylag kevés elektronra van szükség. Hogy az érkező jel lehető nagy hatását érjük el, kívánatos olyan elektronáram használata, amelynek sebesség határai 40 az érkező jelek feszültségének nagyságrendjén belül vannak. Ezt az elektronsugárkeltő megfelelő szerkezetével érjük el. Ha a (12) katódából elektronok lépnek ki, akkor azok igen különböző sebességűek. 45 Bizonyos számú, különböző sebességű elektron átmegy a (15) nyíláson. Minthogy a (19) nyílás tengelye a (15) nyílás tengelyével egy vonalban van, de a (12) katóda tengelyével nincs egyvonalban, nem 50 valószínű, hogy a (15) nyíláson átmenő elektronok közül sok menjen át a (19) nyíláson. Ha azonban a (16) vezérlőelektródát az anódalemezek negatívabb végével összekötve ez elektródának pozi-55 tív töltést adunk, akkor a leglassúbb elektronokat úgy térítjük el, hogy azokat ez a vezérlő elektróda, vagy a kamra vége felfogja. A leggyorsabb elektronok csak kis mértékben térülnek el és a kamra határfalai fogják fel azokat. Bizonyos 60 számú közepessebességű elektron éppen annyira térül el, hogy átléphet a (19) nyíláson. A (19) nyílásból kilépve az elektronáramnak a (20) vezérlőnyíláson kell keresztülmennie, melynek potenciálját 65 az érkező jel a (41) vezetéken át vezérli. Minthogy a (19) nyíláson átmenő sebességük szempontjából pontosan kiválasztottak, a (20) nyílásnál lévő mindenkori töltés mindazokat vezérli és így teljesen 70 modulált elektronáramot kapunk, amely a (21) anódanyíláson át a szekundérelektronerősitő kamrába jut. Itt az elektronáram a Y-alakú rácsdrótokból álló (25) rács potenciáljának gyorsító hatása 75 alá kerül. A rácsdrótok elegendő távolsága folytán — bár egyes elektronok felfogódnak — a legnagyobb rész átröpül és eléri a szembenfekvő (24) anódalemezt, ahol az ütközés szekundérelektronokat 80 szabadit fel, amelyek hasonló módon a (25) rács felé röpülnek és azon átmenve a (22) anódákra ütköznek és ez a folyamat ismétlődik. Minden ismétlődés után az ütközés közelebb történik a (31) anódához 85 a (22) és (24) anóda, valamint a (25) rács közötti feszültségviszonyoknak megfelelően . A (2) és (32) vezetékek egyenáramfeszültségét a (35) anódához és ezenkívül 90 a (34) ellenálláson át a (30) rácshoz annak (29) keretével vezetjük. Ilymódon potenciálkülönbség létesül a (31) anóda és a (30) rács között. Bár a (26) és (27) tartók nagy ellenállásnak megfelelően csak gyön- 95 ge áram folyik, a (26) és (27) tartók mentén mégis nagy feszültségesés létesül. A tartó egyik pontján, amelyen pl. a ,(29) kerethez képest 100 Volt feszültségesés keletkezett, (42) összeköttetést létesítünk 100 a (24) anódalemez végéhez és a (24) anódalemeztő] a (44) vezetéken át a (22) anódához. Hasonló módon a (45) vezeték a (26) és (27) tartók kevésbé pozitív végétől a (22) és (24) anódák olyan pont- 105 jához vezet, amelynek kb. 100 Volt feszültségkülönbsége van ezeknek az anódáknak kisfeszültségű végéhez viszonyítva. Ilymódon állandó, kb. 100 Voltos feszültségkülönbség keletkezik a (28) rács 110 valamint a (22) és (24) anóda szembenfekvő pontjai között. Ha a (21) nyíláson átmenő elektronok a (25) rács feszültségének gyorsító befolyása alatt egyenesen röpülnének át a 115 csövön, akkor a szembenfekvő anódára