120553. lajstromszámú szabadalom • Dinamikai szekundérelektron-erősítő berendezés és ilyet tartalmazó kapcsolási elrendezések

ütközve nem volna elegendő energiájuk szekundérelektronok felszabadítására, minthogy a gyorsító potenciál ezután hasonló módon fékezően hat, mihelyt az 5 elektronok átröpültek a rácson és ha az előfeltételeknek megfelelően az elektronok kilépősebessége csak csekély. A rács megfelelő kialakításából az elektrosztatikai mezőnek a rács területén belül olyan 10 potenciáleloszlása adódik, hogy az elektronok a rajz 1. árbájának jobboldala felé gyengén hajlanak és ennek következtében a (24) anóda olyan pontjára ütköznek, amelynek nagyobb a poten-15 ciálja, mint a (22) anóda ama pontjának, amelyet éppen elhagytak. Ez a feszültségkülönbség további gyorsítóerőt ad a (24) anóda irányában. Ilymódon a (25) rács fékező hatását legyőzzük és 20 elérjük hogy az elektronok kellő sebességgel ütközzenek olyan szekundérelektronkibocsátás létesítésére, amelynek erősítési viszonya nagyobb 1-nél. Ez a folyamat ismétlődik az anóda 25 irányában történő állandó eltérüléssel és az elektronok száma az anódákra történő minden egyes ütközés után a felszabadítási viszony növekvő hatványával növekedik. Az anódalemezek pozitív végének 30 elérésekor az elektronáramot a (30) rács a (31) gyiijtőadónához vezeti. Az ilymódon a (31) gyüjtőanódán létesülő eleklronösszegyüjtés feszültségforrást alkot, amely áramot küld a (32) vezeték 35 következő szakaszán át. A 3. ábrán a találmány alkalmazását tüntettük fel, távbeszélőforgalom számára kél drót. ü távbeszélő vezetékrendszerben, amelyen át jelet veszünk. A (2) és 40 (4) vezetékek ellenállását az (50) műhálózat egyensúlyozza ki, amelyet az (51) kiegyenlítő transzformátor tekercselései kötnek össze a (2) és (4) vezetékekkel. Az (51) transzformátor kiegyenlítődő tekercseiben az (52) és (54) pontoknál közbülső elvezetések vannak ahonnan, vezetékek vezetnek az (55) bevezetőtranszformátor primértekercseihez. Az (55) transzformátor szekundér oldala az 50 (56) szekundérelektronkibocsátó erősítőcsövek egyikéhez csatlakozik. Ennek az (56) csőnek a kivezető áramát átvezetjük az (57) kiegyenlítőtekercs priméroldalán, amely a kivezetőteljesítményt az (59) és 55 (60) vezetékekbe vezeti. Áz ellenkező irányból jövő jeláramot az erősítőhöz az (59) és (60) vezetékek vezetik, amelyeket az (58) kiegyensúlyozó műhálózat zár le. Az (57) kiegyenlítőtekercsek (61, 62) közbülső elvezetéseitől a 'jeláramot a 60 (64) bevezetőtranszformátorba vezetjük, amely a jelet a (67) szekundérelektronerősítő csőre viszi át. E cső kivezető teljesítményét hasonlóképen az (51) kiegyenlítőtekercsek priméroldalához és 65 ilymódon a (2) és (4) vezetékekbe vezetjük. Az áramellátás a vezetékeken át (66) kisfrekvenciás sávszűrő alkalmazásával történik az (50) és (57) kiegyensúlyozó 70 műhálózatok között. E szűrő alkalmas méretezésével az (50) és (57) kiegyensúlyozó műhálózatoknak a (2) és (4), illetve (59) és (60) vezetékeknek megfelelő ellenállása a hangfrekvenciás sávban nem 75 áll zavaró befolyás alatt, viszont az egyenáram az egyik vezetékszakaszból a leközelebbihez juthat. A (2) és (59) vezeték a pozitív, a (4) és (60) vezeték a negatív áramhozzávezetést alkotja. 80 A pozitív vezetéket a (67) hozzávezetés, továbbá az (51) és (57) kiegyenlítőtekercsek priméroldala a (31) gvüjtőanódával köti össze. Kisebb pozitív feszültséget vezetünk a (67) összekötővezetékkel a 85 (34) ellenálláson át a (30) ernyőzőrácshoz. A (30) ernyőzőrácstól és a vele összekötött kerettől (42) összekötővezetékek vezetnek a (22) és (24) anódalemezekhez az 1. ábra magyarázatának 90 megfelelően és a (22) és (24) anódalemezek kevésbé pozitív végeinek kapcsolóvezetékei vannak, hogy a szükséges pozitív potenciált az elektronsugárkeltő (19) eltérítő lemezéhez vezessék. A (69) ellen- 95 állásokon a (19) eltérítőlemez és a (12) katóda között feszültségesés keletkezik és az áramellátási vezeték áramkörét a (70) áramhat.ároló ellenállás és a (71) vezeték zárja. 100 Az ilyen fajtájú erősítésnek bizonyos előnyei vannak, amelyek onnan adódnak, hogy az elektronsugárkeltőbcn meghatározott szűk sebességi terület elektronjai vannak ielen. Ez az elektron- 105 kibocsájtás feszültségérzékenységi görbéjének megfigyeléséből tűnt ki. Az elektronok száma, amelyeknek a sebessége szűk határokon belül van, a különböző elektronsebességű összes emisszió- no nak csak nagyon kis része. Az eltérítő feszültségnek megfelelőnél nagyobb sebességű elektronok eltérítése csak csekély. Ha azonban a vezérlő, vagy jelfeszültség ugyanolyan nagyságrendű 115 mint az elektronsebesség, (pl. egy mikro-