120364. lajstromszámú szabadalom • Elektronáramokat erősítő berendezés

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 120364. SZÁM. Vll.j. OSZTÁLY. S. 17161. ALAPSZÁM. Elektronáramokat erősítő berendezés. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berlin-Siemeiisstadt. A bejelentés napja 1937. évi december hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 7-ike. A találmány oly villamos erősítő berendezés, melyben az elektronáramot szekunder emisszió segélyével erősítjük. Az ennek az elvnek alapján működő, 5 ismert erősítőcsöveknél az elektronforrásból eredő elektronáramot pozitív potenciálon tartott, aktív bevonatú lemezre irányítják, melyből az elektronáram szekunder elektronokat vált ki, melyeknek jO száma a primer elektronok számának sokszorosa. Ezt az erősített áramot azután további, pozitívabb potenciálú lemezre vezetik, ahol a szekunder emisszió megismétlődik; így az elektronáram fok-15 ról fokra erősödik. A hasznosítás foka azonban az ismert berendezéseknél nem olyan nagy, mint amekkorát elméleti meggondolások alapján várni lehetne. Ez arra vezethető viszgO sza, hogy valamely lemezből kiinduló elektronok nagy része nem éri el a következő lemezt és így az erősítés szempontjából veszendőbe megy. Ezt a hátrányt igyekeztek többféle módon kiküszöbölni. 25 így például eljártak úgy, hogy a szekunderén emittáló elektródák között terelő elektródákat rendeztek el, melyek hatása az volt, hogy az elektronáramot az erősítő elektródákra terelték. 30 * A találmány szekunder emisszióval dolgozó oly erősítő, melynél szintén alkalmaztuk a fent említett terelő elektródákat, amellyel azonban az ismert megoldásokkal szemben lényegefen nagyobb 35 fokú erősítést érhetünk el. A találmány értelmében az elektronáramokat erősítő berendezésben, amelyben az erősítéshez szekunder emissziójú, 40 45 egymással párhuzamos lemezek alakjában kiképezett elektródákat alkalmazunk, melyekhez terelő elektródák tartoznak, az elektródákat egymással szemben úgy rendezzük el és azok potenciáljait úgy választjuk meg, hogy az elektronok útjuk utolsó részében, a szekunder elektronokat emittáló elektródákba való ütközés előtt, a potenciál oly nívóvonalain haladnak túl, melyek nagyobb potenciálnak felelnek meg, mint amekkora a mindenkori szekunder emissziós elektróda 50 potenciálja. Más szavakkal a potenciálviszonyokat és így a villamos mező alakját úgy választjuk meg, hogy a szekunder emisszióhoz való rácselektródák egész körzete, amely rácselektródákba primer 55 elektronok ütköznek, oly villamosmezőket tartalmaz, amelyek a lemezen létesített szekunder elektronokat a lemeztől távolodó irányban gyorsítják. A szekunder elektróda előtt lévő villamosmezőnek 60 tehát oly alakúnak kell lennie, hogy azok az elektronok, amelyek az izzókat ódából, a fotókatódából, vagy a megelőző erősítő fokozatból indulnak ki, tényleg elérjék annak a lemeznek körzetét, amely- 65 ben az ott keletkező szekunder elektronok gyorsító mezőket találnak, melyek ezeket az elektródákról leválasztják és a legközelebbi elektródához hajtják. Világos, hogy ez esetben a primer elektronok 70 útjuk utolsó részében, felütközésük előtt ekvipotenciális vonalakon kell hogy áthaladjanak, mely vonalak nagyobb potenciálnak felelnek meg, mint amekkora a lemez potenciálja. Más szóval: az elek- 75 tronoknak útjuk rövid szakaszán lassító